|
 Vendég: 1
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ N
Bizonytalanság....
Gyűlölöm ezt az érzést...
Nincs is ennél kínzóbb emberi érzés a világon. Kivéve talán azt, mikor már nemcsak fizikailag, hanem lelkileg is elfáradsz attól a sok szartól, amit látsz/hallasz/tapasztalsz ebben a világban, egyszóval átélsz. Ha szerencséd van, akkor érzéketlen vagy és nem törődsz vele, hagyod hadd sodródj az árral. Ha nincs, akkor éppenséggel a másik véglet vagy. Túlérzékeny. És ennél nagyobb büntetés nincs is, se ma, se a múltban...
Amennyiben ez utóbbi csoporthoz tartozol: megszívtad. Én már csak tudom. Hányszor láttam már olyanokat, akik egy-egy bántó szó után sírvafakadtak; hányszor láttam már, kiüresedő életeket; hányszor láttam már kihúnyó fényeket ifjak szemében... Nem sokszor, de olyankor mindig megráznak. Fiatalok. Az élet még előttük áll. Azaz állt. Talán túl korán tört rájuk. Talán nem kapták meg azt a bíztatást, ami kellett volna nekik. Talán bajba kerültek és nem tudtak belőle kimászni. Talán elfelejtette a legjobb barátjuk/barátnőjük megkérdezni őket: "Hogy vagy?" Talán.... túl sok a "talán"...
Ahhoz, hogy valaki idáig eljusson, egy hosszú út vezet. Az első lépés a bizonytalanság. Néha fel se tűnik, hogy milyen hamar megtetted már azt az utat, csak akkor, mikor éppen a tűért vagy késért nyúlsz. És mire már észbekapsz, teljesen elmagányosodtál és függő leszel... hogy melyik "szenvedélyé", az a történet szempontjából már mindegy, hiszen ez csak még mélyebb szakadékokba taszít. Olyankor megy el melletted a legtöbb ember, mit sem törődve veled. Ekkor már érzed, hogy ez nem jó, nem mehet így tovább. Segítségért kiabálsz, de senki sem hallja meg. Ha meg is hallja, "feltűnési viszketegség" címszóval továbbhagy téged a padlón heverni. Néha csak mégjobban beléd rúgnak, mint a kóbor kutyába. Ekkor kellene a legjobb barátoknak jönniük. Kellene.
De hol vannak? Vannak egyáltalán? Vagy a bajok kezdetén bennük is csak csalódtál? Nem azok voltak, akiknek korábban láttad őket? Vagy pont ők tették ezt veled? Van aki segítsen rajtad? Szülő, testvér, az aktuális párod, egy idegen? Senki? És ez az a pont, mikor 2 választásod van. Vagy önkezeddel vetsz véget a szenvedésnek, vagy van akkora szerencséd, hogy Valaki végre ne tűrje szó és tettek nélkül a történéseket. De addig marad a bizonytalanság.
Bizonytalanság...
Gyűlölöm ezt az érzést...
A legkínzóbb emberi érzés a világon.
|
|
|
- október 06 2010 07:58:58
Kedves Feiniel,
az ember élete során nem egyszer és nem is kétszer megy végig ezen az úton! Mindig le kell gyõzzön valamit, ami gátolja. Legyen az bizonytalanság, félelem, magány. Az a drámai a történetedben, hogy mind megéljük és mindannyian ugyanígy éljük meg. De csak néhányan látjuk meg a segítõ kezet, amely felénk nyúl! Remélem, TE nem vagy annyira elkeseredve, hogy ne találj más kiutat, mint a tût vagy kést! Nyomorult érzés az, amikor sajnáljuk magunkat és másoktól is szánalmat várunk... kívánom, hogy soha ne tapasztald meg, mert évek múlva szégyellni fogod. Akkor már nem csak nézni fogsz, hanem látni is és tudatosul benned a felismerés, hogy amikor azt hitted, mindenki ellened fordult, te egyedül fordítottál hátat mindenkinek! |
- október 06 2010 08:26:49
Igaz, hogy ebben a világban a bizonytalanságot sokan megélik, ám sosem mástól kell várni a segítséget. Kell, hogy minden ember megoldja ezt, a segítő kéz valóban ott van valamilyen lehetőség formájában.
A bizonytalanság csak az egyik, amit megélünk, vajon mit szólnál, ha megélnéd a tehetetlenséget, az igazságtalanságot, a gyászt, a szeretetlenséget, a legmélyebb csalódást, ami az egész életed megrendíti, stb. S azt se tapasztald meg, amikor szánnak.
Ne mond azt, hogy gyűlölöd, mert akkor csak továbbmélyíted. Fogadd el a helyzetet és keresd a megoldást.
Én szándékosan hoztam magam olyan helyzetbe, hogy mindent feladtam a bizonytalanért. Akit a sors hoz ilyen helyzetbe, az nincs véletlenül...
Mindig, minden helyzetből van kiút, lásd meg "Isten kezét", mert biztos, hogy ott van valakiben, vagy valamiben. Lehet az egy szó, egy információ, egy könyv, egy ember, egy helyzet.
Szeretettel. Léna |
- október 06 2010 11:03:11
Kedves Feiniel!
Azt szokták mondani, hogy a "bajban ismerszik meg a jóbarát". Ha a bajban elhagy, akkor az nem is igazán volt jóbarátod. De még családon belül is megesik, hogy közömbösek egymáshoz a családtagok, de ha nagy a baj, mégis csak segítő kezet nyújtanak, persze vannak ez alól is kivételek!
Lenabelicosa hozzászólását és tanácsát kérlek, fogadd el, Ő az egyik élő példa arra, hogy igenis, lehet változtatni, ha nagyon akarjuk. És a legtöbb esetben nem várhatjuk a mások segítségét, csak magunkra számíthatunk.
Akik elég erősek, azok újra és újra fel tudnak állni.
És ne feledd azt sem: "Segíts magadon, az Isten is megsegít!"
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 06 2010 21:34:24
Kedves Feiniel!
Így igaz. Azt mondják, "A biztos rossz is jobb, mint a bizonytalanság."
S ez bizony igaz, mert a bizonytalanság felőrli az ember idegeit.
Üdv: Tara. |
- október 06 2010 21:40:11
Köszönöm mindenkitől a jótanácsokat! Szerencsére már nem vagyok ebben a helyzetben, azaz inkább félig-meddig már kilábaltam belőle. Vannak akikben megbízok és meghallgatnak, és ők próbálnak segíteni.
Ez igazéból még egy régebbi írásom, csak kíváncsi voltam, hogy itt mit szólnak hozzá... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
