|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
Apám halálát egy "aprócska" orvosi feledékenység okozta, ennek történetét írom le.
Százéves lenne, ha még élne az a férfi, akit hatéves koromtól apámnak neveztem.
Egyszerű parasztszülők tizenkét gyermeke közül hetedikként jött a világra.
A jóságos, tapasztalt, a szegényeket ingyen gyógyító körzeti orvos jól ismerte a sokgyermekes családot, gyakran járt náluk. Az újszülöttet megvizsgálva szomorúan ingatta fejét.
- Katus néni, ezzel a gyerekkel nem szaporodott a család, gyengécske nagyon.
Mama vallásos asszony volt, nem kesergett, ideje sem volt rá - úgy gondolkodott: az Úr adta, az Úr elveszi, ha akarja... Közben teltek az évek, új testvérkék születtek. A doktor látogatásakor a mama büszkén mutatta a kis Bélát.
- Nézze csak doktor úr, ez az a gyerek, akiről azt mondta, nem él soká, és már hatéves.
- És mondja asszonyom, nem beteges a gyerek?
- Jaj, dehogynem, minden kórság megfogja szegínyt.
- Hát beteg is lesz - ha megéri - tizenöt éves koráig, ha túléli, egészséges felnőtt lesz belőle. Ez a jóslat bevált. Az I. világháború éveiben pusztító járványok - diftéria, spanyolnátha, tífusz - elvitte a fiatalabb testvéreket. A tizenkét gyerek közül csak négyen érték meg a felnőtt kort.
Apám értelmes, dolgos, jó emberré vált. Taníttatására nem volt a szülőknek pénze. /Öccse papnak ment, hogy tanulhasson/. Kertészként dolgozott egy orvos birtokán, majd a II. világháború idején egy hadiüzemben segédmunkásként.
Anyámat a háború alatt vette feleségül - még legényként - gyermekéül vállalván engem is.
A háború után szakmunkás vizsgát tett, majd műkövesként igen megerőltető nehéz fizikai munkát végzett élete végéig. A megerőltetés megviselte gyenge szervezetét. Lábaiban érszűkület, fekélyes gyulladás, ödéma képződött.
Könyörgésünkre és a fájdalomtól kényszerítve felkereste a háziorvost. Kapott vízhajtót, de a szer mellékhatásait kivédő sót nem írták fel neki. Ez a ˝Kis feledékenység˝ az életébe került. Egyre fogyott, sárgult, kínzó gyomorfájás gyötörte. Az orvos döbbenten nézte betege állapotát.
- Béla bácsi, szedi a sót? - kérdezte aggódva.
- Milyen sót, doktor úr, konyhasót? nem mondta nekem.
Az orvos már tudta, hogy végzetes hibát követett el. A mulasztást nem lehetett helyre hozni, súlyos májkárosodás lépett fel, mint az alkoholistáknál. Apám nem ivott szinte soha alkoholt.
- Kórházba került, néhány nap múlva - látogatási időben egy vasárnap délután kikísértem a WC-re, visszajövet a kórerem ajtajában teljes súlyával rám nehezedett, - elvonszoltam ágyáig, lefektettem. Láttam, szeme behártyásodik. Már nem lehetett újjáéleszteni.
Elment oda, ahol már nem fájt semmi, ahol az orvosok nem tévednek, nem felejtenek el fontos gyógyszereket - és nem kell nehéz köveket emelgetni sem. |
|
|
- október 06 2010 10:42:24
Kedves Mamuszka!
Úgy látszik, ma csak ilyen megható, keserédes történeket olvashatok Tőled és másoktól is. Hiszen az életetek és családotok történetének egyrészét írjátok le, ahogy TE is, de abból nagyon sok mindenre lehet következtetni.
Neked is csak azt tudom írni, hogy ha az ember és családja nem ment át sok megpróbáltatáson, nem tudna ilyen szívhez szóoóan írni. Ahogy Te is.
Nagyon sok embernek megváltás a halál. S ebbe talán jobban bele is tudunk nyugodni, mint olyanba, ahol értelmetlenül halnak meg az emberek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 06 2010 11:53:13
Kedves Zsuzsanna - az életben sokkal több a szomorúság és tovább tart a hatása is, mint az örömnek, ami gyorsan illan.../már Tóth Árpád is megírtta ezt/ - ezért van, hogy sok lehangoló történet születik, de segít feldolgozni ez a kibeszélt terápia
köszönöm, hogy rendszeresen meglátogatsz és mindig van vigasztaló mondanivalód
szeretettel üdv.
mamuszka |
- október 06 2010 13:05:47
Kedves, szépen,nagy szeretettel írtad la
nevelőapád szomorú történetét,melyen
átsüt szereteted,megbecsülésed! Bár a
történet szomorú, megható és őszinte ,
tanulságul is szolgálhat ! Ne hagyd abba,írj
mert szépen,magával ragadóan írsz !
Csaba. |
- október 06 2010 13:09:49
Szépen megírt családi történet. Szomorú megtörtént eset.
Bizony még ma is vannak műhibák. Az orvosi hivatásban pedig pontosan ezt kellene kiküszöbölni.
Szeretettel Joli |
- október 06 2010 17:36:11
Köszönöm a látogatást, a kedves biztatást és a megértő véleményeket. Nem vád akar ez lenni, csak egy csipetnyi abból az előforduló orvosi felületességből, ami napjainkban - sajnos - gyakran emberek életébe kerül, akiket meg lehetett volna menteni...
Persze a halál néha megváltás, de sok felesleges szenvedést is okozhat, mint ebben az esetben is
üdv. mamuszka |
- október 06 2010 18:05:38
Én az orvosokat Apámhoz mérem, aki nem hagyta magár a betegeit, hanem... |
- október 06 2010 19:45:01
Sok jó orvossal is találkoztam életem során, főként gyerekorvossal...saját életemet és lányomét is ugyanannak az idős, szerény, lelkiismeretes doktor bácsinak köszönhetem...sajnos már elhunyt...
|
- október 07 2010 17:21:35
Kedves Mamuszka!
Megkönnyeztem a történeted, és az utolsó szavaidhoz szólva elmondanám, hogy elhunyt a lelkiismeretes többi jó doktor bácsi is.
Többnyire. Mert a mai orvosoknak éppen a lelkiismerete hiányzik. Elmennek az egyetemre, és kevés kivétellel végigbulizzák az egészet. Vizsgák előtt tanulnak annyit, hogy ne bukjanak meg, és tele vannak a kórházak hozzá nem értő, dilettáns orvossal. Mindig a pénzhiányra hivatkoznak. De ami hiányzik, az az emberség.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 07 2010 17:38:33
Drága Tara!
szomorú igazságokat írtál - pontosan így tapasztalom én is - saját helyzetemben is /megírtam ezt a történetet A diagnózis c. elbeszélésemben./ - Mi lesz így velünk magyarokkal? Pusztulunk, és alig születnek gyerekek..figyelem az újságokban ezeket a rovatokat. A statisztikák is mutatják a népesség tragikus fogyását.
A jól képzett, hivatást is érző orvosok külföldre mennek, mert nemcsak a pénz /bár az is számít nagyon!/ - de az elavult felszerelés, a megbecsülés hiány, a hálapénz "kötelezettség../ nemzeti tragédia.
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
