|
 Vendég: 18
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,218
|
|
_M
minikrimi
Álmatlanul forgolódott az ágyában. Hiába tárta ki az ablakot, Emeline Rodról folyt a víz. „Jó lenne egy kis légmozgás” – gondolta. Kint egy tücsök rázendített a nótájára, egy varangy vartyogó szerenáddal igyekezett kedveskedni a ház úrnőjének. „Ebben a zajban nem lehet aludni!” Emeline dühösen a bal oldalára fordult.
Épp elszundított, amikor aprócska neszt hallott. Felült. Valami mozgott a háló ajtaja előtt. Miközben fülelt, belebújt bolyhos papucsába, s felhúzta a köntösét. „Mi ez a motoszkálás?” Óvatos léptekkel elindult az ajtó felé, mikor odaért, felrántotta. De a szoba előtt nem talált semmit.
Visszafordult. Már egészen közelről jött a neszezés. A puha szőnyeggel borított sötét folyosón a függönyök megmozdultak, és mint sorban álló, balettozó kísértetek fátylai lengtek a lágy szellőben. A nő lassú léptekkel a középen álló üveges szekrény felé lopakodott.
A nagymamától örökölt faragott vitrinhez érve megállt. A házban síri csend honolt. Hirtelen hangos vernyákolással a hátán keresztül a földre ugrott fekete macskája, majd elszaladt. „Te jó ég, Dotti! A szívbajt hozod rám!” – korholta Emeline magában a csintalan, hosszúszőrű cicust. Miután Eme – ahogy barátai nevezték –, kissé megnyugodott, körülnézett. Vajon, hova bújhatott szőrmók kedvence? A holdfény kísérteties alakokat varázsolt az árnyékokból. Lentről, a hallból zörgés hallatszott. Mrs. Rod megijedt. Addig azt hitte, csak Dotti mászkál.
Eme remegő kézzel kiemelte a vitrinből férje vadászpuskáját és megtöltötte a fegyvert. Halkan, lépcsőről-lépcsőre osont le az előszobába, ahol majdnem keresztülbukott barna csizmáján. „Igazán eltehettem volna a helyére!” – bosszankodott. Az antik, tölgyfakeretes tükörben megpillantotta saját magát. Harmincas éveiben járó, közepes magasságú nővel nézett farkasszemet. Hamvas arcán nem hagytak nyomot a kamaszkori pattanások, göndör hajzuhataga a derekáig ért, tökéletes alakját pedig szemérmesen elrejtette a fodros hálóköpeny. Keskeny ajkait összecsücsörítette, mintha csak csókot akarna adni. Kék mandulaszeme közben a nyitott bejáratra tévedt. Felemelte a puskát, ujjai ráfonódtak a ravaszra és célra tartott.
Pillanatra felvillant egy zseblámpa fénye.
– Jó estét, Mrs. Rod! – mondta az egyenruhás férfi.
Csak a szerencsén múlott, hogy nem lőtte agyon a járőrt.
– Elnézést, ha Önre ijesztettem, de nyitva találtam az ajtaját. Gondoltam, megnézem, minden rendben van-e.
– Köszönöm… Mr. Dred… nincs semmi baj.
– Jobban tenné asszonyom, ha bezárkózna. Nem olvasta a híreket?
– Ó… De igen. Sikerült elkapni már a…
– Sajnos nem. Felmerült a gyanú, hogy környékbéli lehet. Talán ismerhették az áldozatai, ezért nem találtunk betörésre utaló jeleket. Kérem, éjjel senkit se engedjen be a lakásba, ha egyedül van! Jó éjszakát, asszonyom!
Eme megkönnyebbülve leállította a vadászpuskát a fal mellé és megfordította a kulcsot a zárban. Alaposan kiszáradt a szája, így a konyha felé vette az irányt. Nem kapcsolta fel a lámpát. Kivette a hűtőből a palackot, töltött belőle a poharába. Élvezte a hűs vizet, mely hosszú kortyokban folyt le a torkán.
Felsercent egy gyufa lángja, ami meggyújtott két szál gyertyát. Emeline a halvány fénynél látta, valaki két főre megterítette az asztalt, a padlót teleszórta rózsaszirmokkal, a szék támláján pedig egy piros koktélruha pihent, pontosan úgy, ahogy az újságcikkben leírták. A nő pulzusa a fejében dobolt, s könnyes szemeivel a sarokba nézett, ahol megpillantotta a férjét.
– Daniel!
– Szia, Eme, megijesztettelek?
– Ez nem vicces!
– Ugyan!
– És ha szívinfarktust kapok?
– Nem probléma, van orvos a háznál.
– Ez kedves tőled! Tényleg, Miss Amerton jobban van?
– Igen. Most alszik.
– Mit ünneplünk?
– A házasságunkat.
– Azért legközelebb szólhatnál előre.
– Meg szerettelek volna lepni. Azt hitted, én vagyok a „Romantikus Gyilkos”?
– Hát… igen.
– Nincs miért félned.
Dr. Daniel Rod gyengéden magához ölelte feleségét, miközben ördögi mosolya megcsillant a frizsider krómozott felületén.
(Pécs, 2010. június 16.) |
|
|
- október 07 2010 09:21:51
Köszönöm szépen a találó képet.  |
- október 07 2010 09:59:31
Kedves Mab Tee!
Ezt a törénetet is olvastam már előzőleg, talán egy másik honlapon.
Nagyon izgalmas, nekem tetszik!
üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 07 2010 10:08:29
Kedves Zsuzsanna!
Először is örülök, hogy itt is összefutottunk. Igen, valóban kint van több honlapon is, de ez itt rövidebb, átírt változat, ugyanis nemrég egy pályázatra küldtem el. Örülök, hogy újra szántál rám egy kis időt.
Üdv: Mab Tee |
- október 07 2010 17:40:13
A frászt hozod rám!  Azt hittem, a járőr az. Remek!!! Nagyszerű írás. Gratulálok!
Szeretettel: Tara. |
- október 07 2010 23:14:59
Kedves Tara!
Köszönöm. Remélem, azért nem ijedtél meg nagyon.
Mab Tee |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2025. december 22. hétfő,
Zéno napja van.
Holnap Viktória napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
