|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Egy férfiról szól ki elvesztette a szerelmét és nem lát semmi más megoldást az életében mint hogy utána menjen és kövesse a sírba.Azonban nem gondolta volna még álmában sem hogy mit szántak neki az égiek egy idegen lány személyében.
Már vagy egy éve történt, de õ még azóta sem felejtette el. Hiszen hogy felejthette volna? Hogy mehetett volna ki a fejébõl? Mindig emlékezni fog rá, míg világ a világ. Elhelyezte a sírnál a narancssárga színû margarétákból álló csokrot. Letérdelt a sír elé, és úgy nézte szüntelen a sírkõ mélyedésében elhelyezett keresztet. A kereszt alatt hajladozó rózsafejek bólintgattak, mintha életre keltek volna, holott csak a síremlék ékéhez tartoztak. A kedvenc virága a rózsa volt, emlékezett vissza rá. A mosolya, a haja, az érintése, ami leginkább hiányzott neki. Minden egyes mozdulatában volt valami báj és kecsesség, amivel le tudta venni a lábáról. Még mindig fájt emlékezni. A sírkõ fekete tábláján fehér betûkkel belegravírozva ez a név állt Joss Scheidler 1981-2006. Kis idõ múltán felállt a guggolásból, és elhagyta a sírhelyet. Egy királykék BMW- ig meg sem állt. Majd elfordította a kulcsot a zárban és beindította a motort és elhajtott. A fekete vasrácsos kerítés kitárult elõtte. Hát hazaérkezett ahol a fû is az õ utasítására bolt lenyírva. Gyönyörû barackszínû villában lakott. A volt kedvese miatt lett ilyen színû. Beparkolt a kocsival a garázsba és bement a házba.
- Örülök, hogy megérkezett uram! r11; hajlongott meg elõtte a fiatal félhosszú vörös göndör hajú hófehér bõrû lány.
Az alakja szembetûnõen csinosnak hatott az erõsebbik nem képviselõi számára. Azonban a lány a ház urát, mint nõt, cseppet sem érdekelte.
- Laur,a kérem ne pukedlizzen itt nekem! r11; mondta és otthagyta felment a hosszú vörösszõnyeget beborító lépcsõn. Amint felért a lépcsõfokok tetejére a balkéz felõli szoba ajtajához lépett. Benyitott a rég nem járt szobába. A szoba patyolattiszta volt. Minden ugyanott foglalt helyet, mint egykor. Óvatosan érintette meg az ágyat, majd leült. Elfogták ismételten az emlékek. A kisfaragott asztalkán az éjjeli lámpa mellett ott díszelgett egy közös kép, ami róluk készült. Mindketten mosolyogtak. Feledhetetlen örömteli pillanatok voltak, amik be kell vallani,sajnos szétoszlottak.
- Uram, a vacsora tálalva. r11; nyitott be ormótlanul a szobalány.
- Laura, néha nem ártana kopogtatnia! Nem gondolja?
- Jaj uram, ne haragudjon csakr30;
De õ meg sem hallgatta a szobalány magyarázkodását, inkább némán elhagyta a szobát. Lement a nagy tágas ebédlõbe elfogyasztotta a vacsorát a gyönyörû motívumos lábú fából készült étkezõasztalon. A terítés a közeledõ ünnepekre nézve igen hangulatos volt, igaz csak egyetlen személyre megterítve. Miután elfogyasztotta a vacsoráját felállt az asztaltól, magára öltötte a kabátját és elhagyta a házát. Nem is szólt a személyzet egyetlen tagjának sem, mivel õk tudták hogy a szokásos kiruccanására igyekszik. Beült a kocsijába, kiállt a garázsból és a forgatagos városba hajtott. Nyugis helyet keresett ahol leparkolhat az autójával, nem is oly messzire a kitûzött úti céljától. Egyenletesen lenyírt füvû parkhoz ért. Újból elfogták az emlékek. Megragadták, és nem akarták egykönnyen elengedni. A parktól nem messze állt egy teljes kivilágításban gyöngyözõ híd nagy tartópillérekkel. Úgy érezte, eljött az idõ a cselekvésre. Miképpen átkelt az úton, ahol a kocsik hol ide oda furikáztak és akár könnyûszerrel el is üthették volna, bár ez õt cseppet sem izgatta. A híd lebegett a szeme elõtt és semmi más. Mikor épségben minden karcolás nélkül átjutott a másik oldalra, akkor megállt a híd baloldalánál. Nem sokáig gondolkozott. Sõt! Szinte át sem gondolta, hogy mit tesz. Felállt a híd peremére, ahonnan a legszebb a kilátás, és szárnyalni készült. Találkozni azzal, akit igazán tiszta szívbõl szeretett. Ugrásra készen állt. Azonban, valamire nem számított. Arra, hogy nem csak egyes egyedül tartózkodik a híd ugyanazon részén. |
|
|
| Még nem küldtek hozzászólást
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
