|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Valós történet alapján.
Németi Csaba: A Matt!!!
Leszálltam a buszról. A múlt emlékein merengve sétáltam, eszembe jutott gyerekkorom. Befordultam a főútra. Nem sok változás történt az elmúlt évtizedek alatt. A gondosan ápolt virágoskertek a házak előtt igen széppé és barátságossá tették a környéket. A kerítések előtt a kispadon öregek ültek. Ők az őslakosai Alsógyöknek. A községet az 1950-es években alapították. Innen is onnan is fogadják köszönésemet. Az egyik háznál hiányoltam valakit, nevezetesen az öreg Kiss Mihályt. Mindig szólt egy-két jó szót ha meglátott s búcsúzóul megjegyezte: „Levágathatnád immár a hajad, meglett ember vagy, kifizetem a borbílyt.”
Vajon mi történt vele? Hiányérzetem nem hagyott békén, gondoltam egyet és bementem a kocsmába. Hát ott sem változott semmi. A falak füstösek voltak, ugyanaz a lyukacsos bádogborítás volt a pulton, mint 20 évvel ezelőtt. A kocsmáros korombeli férfi, ismertük egymást. Megölelt, hátba veregetett és elhangzottak az ilyenkor szokásos kérdések, sablonos válaszok. Kértem egy kávét és narancslevet. Szétnéztem, hová ülhetnék le. Megláttam az öreget, valami megnyugvás félét éreztem. A középső asztalnál ült egy fiatalemberrel szemközt és elmélyültem bámulta a sakktáblát. Leültem a mellette lévő asztalhoz. Öten-hatan álltak körülötte, nagy figyelemmel nézték a játékot, a kocsmáros is a bámészkodókhoz csatlakozott. Vasárnap délelőtt nincsenek sokan a kocsmában. Misi bácsi nagy sakkos volt, jól sakkozik, tudtam, megvert néhányszor. Megszívta pipáját, de az nem füstölt, mellénye zsebét babrálta, de nem talált tűzszerszámot.
-Addsza Józsi egy gyufát!
A kocsmáros odaadta a sajátját.
-Akkor én ezt lépem bátyám – szólt a fiatalember, aki a közeli fürdőváros sakkcsapatában versenyzett, és a mai szempontok szerint viszonylag magas élő pontszámmal rendelkezett.
-Hászen nem egy rossz lípís, de ha te azt lípted, én eztet ni! – s várakozóan nézte a fiatalembert. Az összeráncolt homlokkal dünnyögött maga elé.
-Mit akar papa? – s megtolt egy bábut. Az öreg pödört egyet a bajuszán.
-Hát nem mondom, okos amit csinálsz.
-Jól sakkozik, de engem nem ver meg!
Mihály bácsi lépett.
-Pedig hát azír ülök itten.
-De maga nem fog győzni Papa!
-Há majd meglátjuk gyerekem! – s mosolyogva tolta meg a futóját – Na, most megint te gyüssz!
-Hová siet?
-A templomba gyerekem, onnan nem illik kísni!
-Azáldóját! – szólalt meg Józsi – Misi bácsi templomba?
-Oda fijam. Van mán tucat éve is tán nem vótam. Mi lesz ecsém, lépjek helyetted?
-Jó, jó, ha maga úgy, én így!
-Anemjóját te gyerek, egíszen jó lípís vót! Megnyalta szája szélét és odábbtolta egy kockával a királynőt. Ellenfele egyre idegesebbnek látszott.
-Hol tanult meg sakkozni?
-Hun, hát az árokparton. Csakhát a libák vóthogy elkujtorogtak, osztán azír kaptam ki. No, nem sakkba, hanem a gazdátúl, kettővel kevesebb írt haza
-Nem rossz, én is ezt tettem vóna, de ezt én a csikómmal leütöm.
A bámészkodók felhördültek: - Nem azt kellett volna…
Az öreg felemelte kezét, halk, vontatott erőteljes hangon megszólalt: - Mindenki ottan lehet okos ahun kenyere az asztalon, itten az én borom van. Csituljatok!
A csikója az öregnek a tábla szélére került. Arcára elégedettség ült.
-Pontosan így gondoltam.
-Ide figyeljen Tata! Ezen a védelmen nem lép át, ez a szicília védelem egyik fajtája, amit én dolgoztam ki.
-Hogy mi ez fijam? Mondd el mégeccer!
A fiatalember megismételte.
-Aha, csak azt nem értem, hogy izé, milyen is, milyen vídelem?
-Szi-cí-li-a-i!
-Értem. Na fijam, most aztán figyejjél! Megfogta a királynőt, lépett vele vagy öt kockát.
-Osztán tudod-e, hogy ez mi?! Ezt úgy híjják, hogy matt! Na szóval ez az alsógyöki Kiss Miska féle matt!
Egy hajtásra kiitta maradék borát, felállt, kezével intett: - Ágya meg kendeket!
Elindult az ajtó felé, hirtelen megállt.
-Addsza Józsi a kűtörlőt!
Letörölt némi sarat a csizmájáról, kilépett az ajtón. Partnere megkövülten bámulta a táblát, hangosan dondolkozott:
-Akárhogy nézem, ez matt! A legszabályosabb matt! Hogy a fenébe csinálta?
Misi bácsit soha nem láttam többé.
Egy hét múlva temették. |
|
|
- október 10 2010 18:01:49
az öregek sok olyat tudnak, amelyet még a mai legjobbak sem... én is szeretem hallgatni, nézni az idõsebbeket munka közben... szeretek tanulni tõlük... minden olyan bölcsességet, fortélyt, amely hasznomra válhat a késõbbiekben... |
- október 10 2010 18:38:35
Ma, amikor az ötvenéves ember már nem kap munkát, mert elértéktelenedett a tudása, tapasztalata, az idősebb emberre csak legyintenek. De nem volt ez mindig így. Régebben becsülete, tisztelete volt az idős embereknek. Remekül mutatod meg írásodban, hogy a "józan paraszti ész" ahogy mondjuk, ér annyit mint a frissen megszerzett, tapasztalat nélküli tudás.
Szeretettel üdv: Tara. |
- október 10 2010 20:01:29
Hát igen. Kedves Csaba!
Nagyon ízesen megírt ez a történet. Régen és még maisvan minden faluba egymisibácsi. Kár hogy lassan kivesznek. De talán sarjad még közülük egy kettő, ta lán követi őt néhány Józsi.
Remekül érzékeltetted a öregek fontosságát.és a fiatalok nagymellűségét. Gratulálok.
Szeretettel:marica |
- október 10 2010 21:22:33
A valóság "nagymesterei"....
Te meg a szavak és a szituációk varázslója vagy...
A sakkjátszma meg élt, él is és örökké élni fog.... |
- október 11 2010 12:00:54
Kedves Csaba!
Nagyon szép történetet írtál Mihály bácsi emlékére! És az az ízes, régi, magyar szavak! Azok az öregek tudtak ám szépen beszélni! No és aki még sakkban is olyan jó volt, az meg csak hab a tortán, mai szóhasználattal élve!
Örülök, hogy olvashattam!
üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- április 20 2011 18:21:44
A józan paraszti ész! Ez hiányzik ebbül az országbul....mög a többi!!!
Hát, itt a kezem nem disznóláb.
Gratulálok, komám ehhez az iráshoz!
Szeretettel:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
