Amikor írok, mindig zene szól a fülemen,... sőt, állandóan szól a zene. Most éppen a bohóc sír a dalban. A bohóc, aki gyermekkorunk egyik legvidámabb élménye. Akitől csak azt láttuk, hogy az élet csupa nevetés, móka, és kacagás.
Valamikor bohóc szerettem volna lenni,... s lehet, hogy az is lettem valamelyest. Talán amikor nevetek,...és amikor sírok,... olyan vagyok mint egy bohóc.
Tudod a bohócok is sírnak, azért mert ők is emberek,... csak az arcukat olyankor is színesre festik, hogy mindig úgy tűnjön,... mintha mosolyognának. Ha láttál már síró bohócot, akkor tudod, hogy az a legszomorúbb látvány. Milyen nehéz is lehet, könnyezni egy nevető arc mögött úgy,... hogy ne vegye észre a publikum. Visszatartaná szegény,... és nem zokog,.. csak némán csurrannak ki könnyei, mert nagyon megtanult hangtalanul sírni. Egy bohóc sohasem teheti meg, hogy kimutassa a világ felé a fájdalmát. Arra hivatott, hogy szórakoztasson, nevettessen, és mindenkivel elhitesse, hogy... az élet szép. Ezért mindig csak titokban, belülről sír. Azt is csak arról veszed észre, hogy másképpen csillognak a huncut szemei. S ha néha le is gördül egy-egy könnycsepp a kifestett arcán, a szája akkor is, mindig,... nevetésre görbül.
Én vállalom hogy bohóc lettem, mert tudok nevetve sírni,... és sírva nevetni. Kérlek soha ne haragudj a Bohócra amikor sírni látod!... mert olyankor éppen " csak " EMBER.
Tara Scott - október 15 2010 10:22:00
Kedves Pipacs!
Megható, szép ez a kis szösszeneted.
Szeretettel ölellek érte: Tara.
pirospipacs - október 15 2010 12:41:56
Kedves Tara!
Néha elég egy dal, ami ráébreszt valamire. Ekkor jöttem rá, hogy " Bohóc" vagyok. Köszönöm, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs
Murak Tibor - október 15 2010 23:51:36
Igen...Sok mindent próbálunk eltitkolni belső énünkből a külvilág felé. Mosolygunk akkor is, ha sír a szívünk, ha bánatunk van. Az a mi titkunk.
Nagyon szépet írtál kedves Pipacs.
Gratulálok: Tibor
pirospipacs - október 16 2010 12:37:22
Kedves Tibi!
Köszönöm, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs
hipervandor - október 16 2010 15:31:37
nem az a fájdalom, mitõl könnyes lesz a szemünk, hanem amit hordunk egy életen át, mosolyogva, csendesen... valamilyen szinten mindannyian bohócok vagyunk! megható szösszenet!
pirospipacs - október 16 2010 22:30:32
Kedves Hipervandor!
Valóban sokan vagyunk "bohócok".
Köszönöm, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs
lenabelicosa - október 17 2010 18:24:04
Kedves írás, szembe nézet magunkkal, mert biztos, hogy mindenkiben van egy adag a bohócból, van aki jobban felvállalja, van aki pedig nem...
Szeretettel. Léna
pirospipacs - október 17 2010 20:43:58
Kedves Léna!
Megtisztelő látogatásodat nagyon köszönöm!
Szeretettel: pipacs
hubart - január 11 2011 19:39:59
Kedves Bohócom! Köszönöm az érzelmeidet! Köszönöm, hogy EMBER vagy! Ennél többet úgysem adhatnál...
Szeretettel, Feri
pirospipacs - január 11 2011 20:59:41
Kedves Feri!
Ez a bohóc valójában tényleg én vagyok...
Köszönöm hogy felismertél!
Szeretettel: pipacs
