|
 Vendég: 105
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_M
Tara Scott
Nyáron elhunyt a szomszéd bácsink. A Tisza lett végső nyughelye.
Búcsú
Julikának ajánlva
Egy ember elment közülünk. Itt hagyta ezt a sok jóval, és sok rosszal telt világot. A szomszédunk volt, tíz éven át. Szép kort ért meg, tartalmas életet élve. A családja ehhez méltóan, a kérésére rendhagyó módon búcsúztatta a rokonokkal, s velünk, a közvetlen szomszédokkal. A Tisza lett végső nyughelye, oda vezetett utolsó útja.
Délelőtt tíz órában jelölték meg az időpontot, amikor a fekete ruhába öltözött kis csapat elindult a várossal szembeni oldalon szépen kialakított Tisza-parti sétányon a búcsú helye felé. Hamvait unokája vitte legelöl, párja, és édesanyja, Julika által közrefogva, lassan méltóságteljesen, nyomában a gyászoló kis csoporttal. Egy hatalmas stégnél megálltunk, s egy szintén fekete ruhás férfi köszöntve minket, jelenlévőket, búcsúbeszédbe kezdett. Míg hallgattuk az életéről szóló nekrológot, elnéztem a stégen a történéssel mit sem törődő színes napozó, szárítkozó vadkacsákat. Méterekre tőlünk, békésen tollászkodtak. „Egyetemi tanár volt” – hallottam közben, de ma már nem kérdezhetünk tőle semmit, abból a sok mindenből, amit tudott. Mint ahogy ő sem tudja már, hogy tegnap este hirtelen csapott le a vihar ránk, és nem fogja tudni, hogy a hétvégén elviszik-e a hatalmas lottónyereményt. A sok viharos, esős hét után teljes erővel tombolt a nyár, s én átnéztem a megáradt folyó város felőli partjára. Szemben a Tisza szálló,- és gyógyfürdő épülete emelkedett, s egy férfi éppen megtöltötte a demizsonját a kifolyó gyógyvíz kútnál. Átnézett ránk, majd mikor megtelt a demizsonja, továbbállt. Alighogy eltűnt az épület mellett, kukásautó gördült az épület mellé, s hangos csörömpöléssel kiürítette a szálló szemetes edényeit. „Egy gyermeknek adott életet” folytatódott az élettörténete. A nap dacolva az elmúlással, vidám ragyogásba vonta a fákat, és mindent, életörömet sugallva az itt maradottaknak. „Az volt a kérése, hogy ne gyászolják”, hangzott, mint egy üzenet, egy jel, megerősítés, a ragyogó idő sugallatára. Mintha segítségül hívta volna égi kísérőnket is, hogy megértsük akaratát. Újra a túlpartot néztem. Kerékpárosok rótták útjukat valahová, kerülgetve a nemrég megkezdődött vakációt élvező andalgó, fagylaltot majszoló fiatalokat. A férfi a búcsúbeszédet befejezve elköszönt tőlünk, s Kitti az unoka lassan leballagott a stégre, s gyengéd mozdulattal a vízbe szórta a hamvakat. Majd mindenki a vízre helyezte a szál virágot, hogy elkísérjék utolsó útján a távozót. Néztem a vízen úszó fehér, és színes virágokat, közben hallottam a közeli parkfenntartó munkások fűnyíróinak hangját, s hangos beszédüket, nevetésüket. Egy pillanatra élessé vált bennem a lét, és nemlét éles ellentéte. Egy ember eltávozott ebből a sok jóval, és sok rosszal telt világból, de hiányát csak azok érzik, akik ismerték. Az élet, pedig mintha mi sem történt volna, megy tovább.
|
|
|
- október 15 2010 10:59:51
Igen, az élet megy tovább... Resciquat in Pace...
Szépen írtad meg |
- október 15 2010 11:03:06
Köszönöm szépen. Majd visszajövünk. 
Puszi: Tara. |
- október 15 2010 12:39:11
Megérintő írásodat már másodszor olvastam ma el. Ezek azok a történetek, melyek mindig ráébresztenek bennünket, milyen szerencsések vagyunk, hiszen élünk. Annyira finoman írtad meg kedves Tara, hogy csillogott a szememben egy apró gyöngyszem.
Szeretettel: pipacs |
- október 15 2010 12:46:20
Mélyen érintett írásod, a halál élménye megrendítő, de ez a fajta temetés fenségesen szép...és az élet megy tovább, ahogy a folyó sodorja a hamvakat...
ölellek Mamuszka |
- október 15 2010 19:51:12
Kedves Pipacs!
Nem láttam még ilyen temetést. Nekem annyira emberi volt, valahogy annyira természetközeli, hogy ma úgy gondolom emberhez méltó búcsú volt. Köszönöm szépen, hogy elolvastad.
Szeretettel: Tara. |
- október 15 2010 19:59:57
Kedves Mamuszka!
Egyformán látjuk. "Fenséges" találó kifejezés. Valami ilyesfélét éreztem, bár akkor nem találtam volna rá megfelelő szót.
Megköszönöm, hogy elolvastad, a véleményedet külön is.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 17 2010 17:22:19
Kedves Tara!
örömmel olvasom írásaidat, nagyon választékosan, gördülékenyen és érdeklődést keltően írsz. A próza kevesebb olvasót hoz, mert kevés az idő és a türelem. - pedig téged érdemes és érdekes olvasni.
szeretettel mamuszka |
- október 18 2010 11:51:43
Kedves Mamuszka!
Köszönöm szépen a véleményedet, s hogy időt szántál rám.
Szeretettel ölellek: Tara. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
