Miért rettegnek oly sokan a csendtől? Mi félelmetest hallanak ki belőle?
**
Csak téblábolok...
Készenlétre állítom a gépet... a monitor elsötétül...
A kis asztalon keksz árválkodik a teás csuprom mellett... ott a mobil is.
Szuggerálom ,meg ne szólalj!!
– Nem tudok aludni... Folyamatosan zakatol egy dal bennem.
– Dúdold! Engedd szabadon!
– Nem merem. Megölöm ha megosztom. Ez a dal ma és most csak az enyém.
– Nézd, ha egy dalt mással is megosztasz, örömet szerzel. Egy-egy dallammal örömet okozni a legcsodálatosabb dolog a világon.
– Ez a dal, ma és most csak az enyém...
Ha a nagy őt kutatta szemem, a világosságba majd' belevakultam. Miért mindig a fényben kerestem? Miért gondoltam azt, hogy a nekem teremtett ideál csak a magasság birodalmában lehet, felhők közé zárva? A föld, melyen két lábunk jár, pont annyi gyönyörűséget rejteget számunkra, mint a Mennyország, csak épp elcsúfítja a csodák ragyogását ittlétünk... Ezt a szűrkeségbe vesző különös csillogást javítja fel minden ember „nagy ő”-je.
Nem hittem abban, hogy nincs „az igazi” után élet. Úgy gondoltam ezek a különös teremtmények arra hivatottak, hogy az origók legyenek, melyhez viszonyítunk majd mindenki mást, kivel az élet összesodor minket egy pohár fűszeres, vörös bor vagy egy forró éjszaka erejéig. Igen, az origóját keresi minden ember élete végéig, s téved, ki azt hiszi, hogy megtalálta már. Mindig van valahol, a világnak egy másik szegletében egy olyan Valaki, aki jobb, mint az épp oldalunkon lévő szerető. De nem tudunk róla, és ezért nem kutatjuk. Megelégszünk azzal, ami nekünk jutott, mert kicsinyes és félős az ember, mikor saját javairól van szó. Roppantul reszket, hogy elveszíti őket...
Csak téblábolok..
Vissza a gép elé... önkéntelenül ujjam az indítón...
A monitor újra él.... peregnek az oldalak az ismerős portálok... megszólal a mobil...
Az ismerős férfi hang...-Te sem tudsz aludni?? Hiányzol!!
rapista - október 16 2010 00:20:17
árnyék nincs fény nélkül nem a hiánya - csak kitakarom a világ elől, és nem jut másnak!
rapista - október 16 2010 00:24:13
nem vagyok fény nélkül
kitakarod a világból
a testem úgy épül
nem jutok távol
s közel senki másnak
majd ha elásnak
a domb kereszt vagy kő
nemes obeliszk
írást hord s akkor kinő
lelkem testté válva
de nehéz málha
