|
 Vendég: 114
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Emlékem egy kisdiák korombeli hitoktatóról
Minap nagy vihart kavart a közvéleményben, hogy egy hitoktató lekevert egy pofont az óráján rosszalkodó nebulónak. Megoszlottak a vélemények..én a verést ellenzőkhöz tartozom. Másképpen is lehet büntetni, erről mondanám el régi emlékemet, ami ahhoz az időhöz kötődik, amikor kötelező, sőt egyik legfontosabb tantárgy volt a hittan - különösen az én iskolámban, ahol a helyi plébános volt az iskola igazgatója - még a háború alatt, az iskolák államosítása előtti években.
A plébános úr a harmincas évei közepén járó, indiános arcvonású fekete hajú férfi, arcán - ha kedves akart lenni - finoman gúnyos mosoly rajzolódott ki.
Sajátos módszere volt feleltetésnél: az azonos kezdőbetűvel nevezett tanulókat együtt szólította ki felelni, a padok előtt álltunk sorba és névsor szerint kaptuk a leckéből a kérdéseket. Ha az első kisdiák nem jól felelt, jött a névsorban következő..Olyan osztályzatot kaptunk, ahány kérdésre felelni tudtunk...Minannyian szorongtunk, amikor kinyitotta az osztálynaplót. Mivel a T betűsök között én voltam az utolsó /Temes, Téglás, Tolnay, Tóth/ - én idegeskedtem végig a sorrendet. Magammal vittem egy nagy zsebkendőt és várakozás közben összehajtogattam , amennyire tudtam, azután szétszedtem és újra kezdtem. Plébános úr megfigyelte ezt a szokásomat és egy alkalommal, amikor éppen nem volt nálam zsebkendő, "kedves" mosolyával felajánlotta az övét. Bár kedvelt engem, mert jó tanuló voltam, nagyon féltem tőle.
Legemlékezetesebb számomra vele kapcsolatban egy egész félévnyi szorongás maradt.Az történt, hogy a legelső órán elmondta, milyen tananyagot kell elsajátítanunk ebben az évben. Ez a "bevezető" a tankönyvünkben is megtalálható volt, de a plébános úr nem mondta, hogy ezt már leckének tekinti. Így a következő órára senki - én sem - néztük ezt át. Elsőnek engem szólított felelni a következő órán és számon kérte, amit az elmúlt órán ismertetett velünk. Nem tudtam elismételni, hiszen nem tekintettem megtanulandó anyagnak. Feleletemre elégtelen osztályzatot kaptam. Nagyon bántott a rossz osztályzat, mert velem ilyen nem szokott előfordulni - szorgalmas és érdeklődő jó tanuló voltam.
Ezen eset után minden órán jelentkeztem felelni, hogy javíthassak, de sohasem szólított felelni. Kétségek között hányódtam, aludni sem tudtam a félévi osztályozás idejének közeledtével. Egyik hittanóra előtt oda óvakodtam a plébános úrhoz, és kétségbeesetten érdeklődtem, hogy most meg fogok bukni? - hiszen csak egyetlen elégtelen jegyem van. Ő elmosolyodott, megsimogatta a hajam és azt válaszolta.
- Szó sincs erről, hiszen ő biztos benne, hogy én minden órára tökéletesen felkészültem, hogy javíthassak és nálam senki sem tudja jobban a tananyagot.
Igaza volt. Nagyon megkönnyebbültem, mikor félévi bizonyítványomban hittanból is kitűnő osztályzatot láttam.
Mégis megviselt a félévnyi hiábavaló reménykedés és mikor tanár lettem, ilyen és ehhez hasonló kínzó trükköket sohasem alkalmaztam diákjaimnál. |
|
|
- október 20 2010 18:01:19
Kedves Mamuszka!
Ezért van, és volt, hogy egy tanár hiába tudja jól az anyagot, hiába tudja még leadni is jól, ha sem szeretettel, ebből fakadó segítő szándékkal, partnerként tud a diákjai felé fordulni. Ezt csak tetézi, ha a gonoszságot, és egyéb rossz tulajdonságát segítő, nevelő szándékként próbálja beállítani. Sok tanár van, de kevés pedagógus. Pedig az olyat a diákok nagyon megbecsülik, tisztelik. De sok megköveteli a tiszteletet, pedig az mit sem ér. A kiérdemelt! Az kincset. Egy hitoktató, pláne szégyellje magát, ha csak ennyire képes, mert ő szeretetre kellene, hogy tanítson, minden szavával. A rátermettség hiánya, ha csak a verés, a büntetés eszköze a kezében.
Szeretettel: Tara. |
- október 20 2010 18:18:48
A legnagyobb elismeréseim között tartom számon, ha volt tanítványaim (esetleg évtizedek múltán) felismernek az utcán és rámköszönnek, vagy megkeresnek valamelyik közösségi lapon, ahol rajta vagyok. Pedig biztos van, aki keserű emlékeket úriz rólam...
 |
- október 20 2010 21:31:17
hmm... ez egy nagyon nagy hmm... elgondolkodtató!  |
- október 20 2010 22:11:45
Nagyon elgondolkodtató történet! Én részben azért lettem pedagógus,hogy megmutassam,másként is lehet tanítani,nevelni,mint ahogyan néhányan tették! Kisgyermekként sok megaláztatásban volt részem tanyasi származásom miatt! Csak a tehetetlen ember üt,akinek nincsenek ész érvei!!!!
Szeretettel olvastalak!
Geot |
- október 20 2010 22:29:07
A középiskolában, anno Latin-Orosz szakos voltam, és a futottak még kategóriába tartoztam a kezdeteknél.A latin tanárunk egy kifinomult, csendes szavú a pályája delelőjén már túljutott, szikár választékos eleganciával öltözött férfi volt.A tanév közepén történelem órán helyettesített, amit én szenvedélyesen tanultam..
Elképedve nézett rám a felelt közben..Az óra végén visszatartott.
-Mondja Vass-Engem nem szível,vagy azt a kristálytiszta tantárgyamat.. ami mindennek az alapja a Latin aminél csak az Ó görög a gyönyörűbb.El sétálhatna vasárnap a templom kertbe ha úgy gondolja... majd elbeszélgetünk!Igy kezdődőtt az , hogy leérettségiztem Latinból mint választott tantárgyból.Nem egyházi személy volt hanem a templom orgonistája a felesége meg a karvezető...Már most, magasabb kort értem meg mint Ők és a legféltettebb emlékeim azok a tea délutánok amit kedvemért készítettek.Ez a szelíd ember ha megjelent a folyosón, az osztályteremben mindig tisztelet teljes csend fogadta... Olyan volt a levegője...mai divatos szóval a kisugárzása.......1964 a felnövekvő beat nemzedék, az sem volt piskóta.. |
- október 21 2010 00:39:45
érdekes, - és főleg tanulságos..
Egészségtanból kaptam egyszer az osztfőtől (Puska István tanár úrtól, korábban díjbirkózó, tanyasi tanító, egy időben töltőtollas maszek(!) később igazgató, nyugdíjasként festő)
- Senki sem tudta elmondani a fog rétegeit, a dendrit volt a mumus!
Az osztály lázadozott, hiszen nem is feleltem a második félévben.
De a szememen láthatta!
Megengedte, hogy bárki kérdezzen tőlem akármi!
Persze a fog és a dendrit jutott eszükbe!
Diadalmas ötöst kaptam, a fog után senki sem mert tőlem többet kérdezni!
Ma már nem tudnám pontosoan elmondani, de a múltkor egy eü dolgozó, telefonon, megkérdezte orvos vagyok-e?
Szakszerűen kérdeztem!!!
És olyan szót használtam: "fabulátor"... |
- október 21 2010 00:47:45
Elfelejtettem mondani, ütni - nem ütött, pajeszt húzott, és a tanáfi asztalon koppant néha a fejünk - de kiállt az osztállyal birkózni..
Osztálytársam dolgozatírás közben meg-meglökött, két paddal mögöttem ült, suta, balkezes...
A 363 toll és az antracén tinta, a jobb bicepszét sebezte meg, ahogy lökni akart, kifordítottam a tollszárat, figyeltem ugyanis!
Puska a Sajtós kémiatanár szekrényébe a ruhámnál fogva betett egy kicsit, az ajtó nem volt akadály.
Utána felszedette velem a gombokat.. a ruha nem szakadt, csináltatott volt, átszabott, a háború után.
Kémiai kísérleteink elmaradtak - se kémcső, s lombik... nem maradt ( na nem szárazon,) de épen! :-) |
- október 22 2010 08:46:52
Kedves olvasóim!
Örömmel látom, hogy sikerült előhívnom emlékezetes diákkori élményeket, emlékeket. Mindenkinek van - bizonyára - bőven, érdemes megörökíteni.
szeretettel mamuszka |
- október 22 2010 09:00:51
Bennem is indultak emléke, kellemesek és kellemetlenek is. Bár én már a hatvanas években jártam az első osztályokat, és csak titokban tudtunk a templom karzatán tartott hittanórákra járni, mert az iskolaigazgató komoly büntetést szabott ki, ha elkapott bennünket...
Jó volt olvasni.
Szeretettel. Léna |
- október 22 2010 16:14:57
Szia Léna!
Korunktól függnek az emlékeink, de sok mindent megértünk, jót és rosszat egyaránt...mégis most már a múlt szebbnek tűnik, mint a jelen...talán gyakran így van ez...
szeretettel Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
