|
 Vendég: 16
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Egyensúlyozom lelkem roncsai fölött.. tapogatózva, mert nem látom az utat, és csak a jó ég tudja mi tart fent a magasban.
 N
Egyensúlyozom lelkem roncsai fölött.. tapogatózva, mert nem látom az utat, és csak a jó ég tudja mi tart fent a magasban.
Keresem a szavakat, hogy elmondhassam, mert itt dübörög minden kétségem a szívemben. Nem tudom merre tartok, megyek csak céltalanul, pillanatnyi teendők mögött kullogva. Egyedül maradtam saját magammal, és azt hiszem nem vagyok túl jó társaság.. hiszen nem vagyok képes felrázni magam, és a mélység, amelybe süllyedek, ismeretlen. Tolonganak a gondolatok fejemben, és arra intenek, hogy valamit tennem kellene, de nem körvonalazódik bennem semmi, amire ráfoghatnám, ezért élek, ez a célom.. vagy valaki másnak a célja.. velem. Elsodortak a mindennnapok, elmosódó emlékek hajtanak előre, de nincs akkora tér ahol azt mondhatnám megtaláltam a szabadságomat. Repülnék, szárnyak nélkül, és úgy érzem hiányukat, hogy sosem voltak.. mégis rabláncon vergődöm. Némán üvölt bennem a rengeteg kétely, hogy valóban csak ennyi volt?? Csak ennyiért jöttem a világra?? Miért nem találom meg azt az értelmet, ami miatt tudnám, hogy érdemes tovább menni? Hogy van tovább.. hogy nem csak egy elmosódott szakadék tátong előttem, sűrű ködbe burkolózva, hogy ne kerülhessem el. Ha legalább azt tudnám, hogy van holnap.. nem csak a mai nap folytatása, mert éjfél után az óra még tovább megy, lassan, vánszorogtatva a perceket, de lépeget.. és már az idő túlhaladt rajtam, de én mégis valahol ottmaradtam.. benne egy pillanatban, ami letaglózott, amitől nem tudok szabadulni, mert gúzsba kötözve heverek egy sarokban, tudat nélkül, s csak mint egy zombi mentem tovább. Lélektelenül, üresen.
Néha a tejfehér ködön, mintha egy szikrányi fény akarna áttörni, de hiába keresi a szemem azt a tétova napsugarat, lezárul, és nem lát tovább, semmit sem. Mintha nem akarna látni.. mintha szándékosan zárkóznék a sötétbe, ami biztonságot ad, körülfon, átölel.. de rettegéssel is eltölt, mert érzem, hogy nem merek kilépni ebből a zárt burokból. Nem tudom, hogyan tovább.. szorongok saját gondolataim tehetetlenségén. |
|
|
- október 21 2010 11:53:19
hmm..  |
- október 21 2010 14:28:28
Kedves Erimo!
Elolvastam írásodat és döbbenten ismertem magamra is benne! Ezeket a kérdéseket teszem fel magamnak nap mint nap! Nem tudom rájuk a válasz! Csak azt tudom,amit most írtam le egyik versemben,hogy az összes problémára csak a SZERETET a gyógyír ! Az segíthet kilépni a zárt burokból! Nem vagy egyedül! Fel a fejjel!
Szeretettel olvastalak:Geot    |
- október 21 2010 16:10:28
Kedves Erimo!
Mindig van tovább, tapasztalatból tudom. Voltam úgy, mint Te. Kérlek hidd el! Nagyon veszélyes helyzetben Vagy, mert a következő lépcső már a depresszió. Elmondom Neked, én mit tettem. Mindent félretettem, és eldöntöttem, most végiggondolom, hogy akkor mi van? s rájöttem. Addig, amíg tele van a fejem olyan gondolatokkal mint Neked, vagyis önsajnálattal (bocs), addig nem láthatom a kitörési pontokat. Végiggondoltam a lehetőségeimet, azokból (nem sok volt) kiválasztva egyet új célt tűztem ki, és onnantól fogva, mintha valahonnan segítséget kaptam volna, mint a gyorsvonat haladtam előre. Sikeres vállalkozásom lett. Pár évig tartott, egy műtét szakította félbe, fel kellett számolnom mindent. Újra padlón voltam. De már tudtam, megint felállok. Csak nem szabad engedni magam még egyszer belesüllyedni. És talpra álltam. Ismét. Csak annyit kérek, próbáld meg! A saját érdekedben. Meglátod, sikerülni fog!
Szeretettel: Tara.
Ja, és olyan ember nincs, aki valamihez ne értene. Keresd meg magadban, mi az. Én sem abból éltem, amit tanultam. Mert varrni, a gyes alatt magam tanultam meg. |
- október 22 2010 09:18:58
Kedves Erimo, írásod remekül adja vissza a "huhanás"-t, amin szerintem sokan átmentünk már, ám mindig van kiút, kapaszkodó, és újrakezdés lehetősége.
Ez egy átmeneti állapot, amikor az ember kilátástalannak látja az életét. Ilyenkor még jobban kell koncentrálni arra az áttörni akaró fényre, mert ott van... koncentrálj rá, és egyre nagyobb és nagyobb lesz, és látni fogod, hogyan tovább, csak ne félj meghozni a döntést, amit meg kell hoznod.
Jó az írás, nagyon hatásos, ahogyan ezt leírtad.
Szeretettel. Léna |
- október 24 2010 18:01:23
Köszönöm szépen, mindenkinek a biztató szavakat. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
