|
 Vendég: 106
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Radnai István:
OKTÓBER - GYÁSZ AZ ÜNNEPEN
emlékezés - próza és vers
 N
Ady halotti maszkja már megszelídült az emlékezet gipsz-tavában!
Beszéltem a fotóriporterrel, aki a járdaravatalon nem készítette el Benyhe János utolsó fényképét. Barátai közül akadt, aki megrótta.
Adjunk igazat a fotósnak, aki véres törött arcot, a száját, amely, mintha szólni akarna - nyitva feledte?
A szemét nem láttam, talán lefogta a kegyelet, amely éppen csomagolta az életmentő, az újraélesztő kellékeket, amelyek hiábavalóak maradtak?
Bocsásson meg mindenki, hiszen tudjuk "tartalékos" írásai még megjelennek a lapban, amelynek írta!
Ha valami közbejönne...
Nem jött semmi közbe, csak éppen nem koszorúzott, csak éppen nem vett részt az ünneplésben - őt ünneplik!
Valahol a magas egekben!
Miközben a zakót újragombolták rajta. Rajta? Nem, egy magára hagyott testen, amely felett a szellem napvilága - Petőfivel szólva - beragyog mindnyájunk ablakán, s kedvenc lapjának olvasóira nyitott, élő szemmel néz vissza!
"De mi bajom a siserehaddal? Az, hogy talán nincs is. Képtelenségnek tetszhet, mert hiszen kétségkívül mondják is, írják is. A Bakos-féle Idegen szavak és kifejezések szótára (1973) helyesen közli: siserahad. És valahogy úgy magyarázza: lármás, gyülevész, garázda embercsapat. Hiszek is neki." - dohogta utoljára.
És ez a lármás gyülekezet elhalad mellette, most néma ünnepi csendben. Szinte néptelen az ünnepi utca, senki nem veszi le a házfaláról a trikolort, hogy betakarja merev arcát.
Késői áldozata október 23-ának?
Szülővárosa, Hódmezővásárhely szükségesnek látja kiemelni, hogy "soha semmilyen pártnak nem volt tagja"!
megemlíti, hogy az Írószövetség vezetőségének tagja, volt, és a távoli, de neki közeli Brazíliával ápolt baráti kapcsolatokat.
Nyelvész, nyelvzseni, szerkesztő és diplomata. Tegyük még hozzá tevékeny ember. Sietett - talán érezte, ha nem siet nem ér oda.
Most már odaért, ahová minden becsületes és jó ember.
Radnai István:
FELADTÁK
(Benyhe János emlékére - a szemtanú)
mindnyájan a saját lét-börtönükben élünk
megünnepeltem nem fekszem a járda
kövén kikerülve vagy körüljárva
a halál-gránátot amelytől ma félünk
mert volt idő s volt millió ember
s az aki most többé fel nem kel
mert volt idő s élet nem volt áru
mikor most egy gyékényen elárul
hazát népet kultúrát emberséget
sorompó ahol véget emberséged
egy holttest szinte félre dobva
zakóját hajtva néma mellkasára
agyagba tűzre vetnek sárba
mintha a szellem tépett rongya volna |
|
|
- október 24 2010 12:02:59
a kép copyright-ja a Heti Válaszé! |
- október 24 2010 20:20:19
Köszönöm, hogy olvashattam. Remek.
Szeretettel: Tara. |
- október 26 2010 14:29:19
Köszönöm, hogy az írásom UTÁN megjelent nekrológokból.... kigyűjtötted tevékeny élete állomásait, sokszínű tevékeny életét!
Valóban! Abban a pillanatban, abban a hangulatban nem tudtam méltatni - elment egy ember!
Elsietett, valami égi koszorúzásra és díjkiosztóra...
Életműve - itt maradt nekünk, csak ne felejtsük olvasni...
Ha már írónak, költőnek - bár kicsit amatőrnek érezzük magunkat! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
