|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
pircsi47: TÖREDÉK
Ezt a kis novellát a félreértések elkerülése végett
írom, mert verseimmel kapcsolatos és részben magyarázatul is szolgál!
Huszonnyolc éve,halálos nagy szerelembe keveredett, két ember, egy bizonyos munkahelyen.
Mindkettő családos volt, de boldogtalan és a szerelmet választották és a boldogságot az örökös marakodások helyett.
Mindketten ott hagytak csapot-papot és egy szál
ruhában egy 4 éves kisfiúval aki az asszonyé,
nekivágtak otthont keresni.
Lett is albérlet nemsokára, utánna révbejutás, amikor az osztózkodások lezajlottak.
Boldogan élek, egy vita vagy civkodás nélkül, amiből kikerültek.
Elistápolták az öreg szülőket halálukig, szépen felújították a szülői házat és azt gondolták, hogy
nyugdíjas éveiket szép nyugodtan fogják leélni.
Ám a Sors-keze, betette a lábát.
Egyik betegség másik után.
Az asszony hamar kilábalt mindenből, agyon sem lehet ütni!
A szerelmi házasság összedölt mint a kártyavár.
Két vitatkozó, veszekedő ember lett belőlük.
A férj szívproblémával Kórházba került és ott az
orvos célzást tett rá, hogy ne eröltese meg a szivét, meg erőssek a gyógyszerek is, úgy, hogy a
férfiassága egy pillnat alatt elszállt és jó esetben egy esti pusziban kimerül a házasélet.
Ettől aztán olyan ideges és féltékeny lett, hogy nem lehet vele bírni, mindenbe beleköt,180 fokos
fordulatot vett az egész házasság.
Közben egy gyógyfürdőben kapott lábán egy csúnya orbáncot /aki tudja, hogy mi az annak nem kell mesélnem/ 7-10 napig fekvés, felpolcolás, borogatás,kenegetés és természetesen az asszony ugráltatása, ki teszi dolgát zokszó nélkül és cserében egy köszönöm sincs. Ö a nagy beteg. Ez ahogy jött úgy el is múlik, és jöhet a pecálás, kertészkedés, na ott
aztán szabad dolgozni a feleségnek is. Persze a
Főnök utasításai szerint! a szemrehányás, hogy Tied ház! Igen az asszony szülői háza.
Ennyi macerálást már nem lehet kibírni, ismét kórház, de most az aszony idegei osszeroppantak.
10 nap kórház, nagy sírás rívás, hogy Ö már nem bírj tovább otthon egyedül a két kutyával, addig sírt az orvos nyakán, míg hazakönyörögte a félig gyógyult feleségét, nem az volt fontos, hogy meggyógyuljon,hanem, hogy Ő ne legyen egyedül.
Az asszony fia kialálta, hogy vegyenek Anyunak
egy számítógépet, mert sok érdekes van rajta és leköti Anyut, nehogy depressziós legyen.
Úgy is volt nagynehezen belement a gépvásárlásba, örökölt elég pénzt az asszony szüleitől, belefért egy darabonként öszerakott
gép.
Amkor meg lett, nagy volt az öröm, akkor meg az volt a baj, hogy oda van ragasztva a géphez, pedig az orvos azzal a feltétellel engede haza a Kórházból, hogy teljes nyugalmat biztosít Neki,
ez el lett felejtve még az nap.
És akkor az iwiw-en keresgélés az ismerősöket és
rátalálni az ifjukori szerelemre, aki még mindig szereti az asszonyt, irogatnak, beszélgetnek meg is látogatta már néhányszor és haza is költözik mert idevalósi és változtatni akar az életén.
Az asszony,aki magának sem akarta beismerni elősször, de már tudja, hogy ez az egy kapszkodó van ez életében az eltitkolt szerelem, ezt az életet csak így lehet kibírni!
Ki tudj mi lesz a férjével, mivé fajul a betegsége nem hagyja cserben, de a lelkét sem hagyja tönkremenni!
Hát kb. ennyi! |
|
|
- október 25 2010 17:43:35
Maryam, köszi szépen, de csak egy kisfiú volt, de jó így is!
/Már kétdiplomás tanár/Azt gondolom, hogy te vagy az MM, ugye és a Z kicsoda? Ne haragudj, hogy ilyennel zavarlak!
Pusti ircsi |
- október 25 2010 18:24:50
Őszinte vallomás arról, hogy tulajdonképpen bármit csinálsz - sehogyansem lesz jó...
Hogy a jövő mit hoz...
   |
- október 25 2010 21:25:15
Kedves Pircsi!
Mélyen érinthetett ez a történet, ez az írásodon is látszik. Váltogatod a múlt-jelen időt, betűket hagysz ki, ebből gondolom. Végtelenül sajnálom, ha jól gondoltam, s érintett Vagy benne. Sajnos van úgy, hogy nem is rajtunk múlik, ha elromlik valami az életünkben, és ez egy láncreakciót indít el. Van úgy, hogy a sors is keményen fordít rajtunk. Szomorú ez mindenképp. Nyugaton, bár mi mosolygunk rajta, de természetes, hogy van a családoknak pszichológusuk, és ilyen esetekben eljárnak párterápiára. Nálunk még nem is szokás, és nem is tudnánk a legtöbben megfizetni.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- október 25 2010 21:43:23
Nagyon megrendítő történet! Mindent értek és megértek! Ezt nem lehet máshogyan kibírni! Akik támadnak,azoknak talán el kellene olvasniuk ezt a történetet és tisztábban látnának!
Szeretettel ölellek:Geot |
- október 26 2010 12:10:10
Domokos, Neked már nem újdonság ugye, köszi, hogy olvastál.
Tara, hát persze, hogy rólunk van szó.A hibákér meg klvitúrán felelő, mert már szétvertem, mjd veszek egy újat.
Geot, hát erről van szó dióhéjban.Ma is olyan cirkuszt csinált semmiségért!
Köszönöm szépen, hogy olvastatok!
Pusziircsi |
- október 26 2010 15:12:54
Én most láttam át a helyzetedet rendesen. Azt hittem, hogy egy távkapcsolat van az életedben, ami se veled se nélküled, a párodról én nem olvastam eddig. Nem tudok minden írást elolvasni.
Megértelek, ez nem egy könnyű helyzet...
Szeretettel. Léna |
- október 26 2010 15:16:23
Kedves Pircsi!
Olvastam soraid, de úgy érzem én ezt már mind tudtam,(ha nem is a konkrétumokat) mikor verseid olvastam és pü-ben találkoztunk. Én hasonlót éltem át, de az már a múltté. Bizton remélem és Te is bízz benne, hogy egyszer jóra fordul minden.
Puszi: Mária |
- október 26 2010 15:29:48
Kedves Pircsi!
Megható ez a írásod és sok mindent most már jobban meg lehet érteni. Annyi biztos, hogy csak a szerelem nem elég két embernek ahhoz, hogy életük végéig meg tudjanak maradni egymás mellett jóban-rosszaban. Mert a szerelem egy idő után elmúlik. De, ahol szeretet, ott béke, hol béke, ott áldás....
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 26 2010 17:14:32
Léna! Marika, Zsuzsanna!
Köszönöm, hogy elolvastátok, muszáj volt nagyvonalakban vázolni a
dolgaimat, mert elég sokfélét gondoltak rólam, pedig én semmi rosszt nem tettem, úgy nem tudnék élni. Lelki társam, múzsám ill.volt szerelmem van, aki iránt u.zt érzem, mint 20 évesen.
Sajnos a betegség és az önsajnálat a férjemnél ilyen dolgokat hozott
ki, teljesen kifordult a régi énjéből.
semmit sem tehetek és nem is akarok, csak jól kipanaszkodom magam azoknak akik megtisztelnek és elolvassák irományaimat!
Akiknek, most sok puszit küldök: Pircsi |
- október 26 2010 19:16:02
Sajnálom Pircsi,de most már értem verseidet.de tudok ellen példát is.
Mi már feleségemmel több mint 40 éve élünk együtt jóban,rosszban.
Szeretettel:Gyula |
- október 26 2010 20:27:07
Pircsike! Eddig is megértettem a helyzetedet, én világosan láttam, hogy mindennek oka van, hogy így alakult az életetek. Bízz önmagadban, hogy megtalálod a kiutat, most egy dal jutott eszembe, a kedvenceim dala a Soha nem késő, mert mindig van egy másik út, ha a szíved bajba jut...
Megértelek, biztattalak eddig is!
Szeretettel:Vali. |
- október 26 2010 20:32:38
Gyula! 20 évig mi sem cseréltünk volna senkivel a Világon, de ez a
szívprobléma, amitől még rosszul sem volt, csak beijedt, tönkretette
az életünket. A rohadt gyógyszerektől hülyült meg szegény, pedig jóember volt, most meg időnként nem megy 100-al.
Köszi, hogy olvastad, üdvircsi |
- október 26 2010 20:36:46
Valikám! Te többet tudsz, hisz leveleztünk, de a részletek itt vannak, tudod sok megjegyzés miatt döntöttem úgy, hogy megírom,
sajna ez van.
Ma megint beszéltünk, de itt volt és csak általánosságban.
Képzeld felesége elrontott a gépét, keresgélt benne valamit!
Írtam már? Köszi, hogy elolvstad, puszillkircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
