|
 Vendég: 25
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
NAGY DOMOKOS IMRE: ARTEMISZ ÉS DIANA
Eredetileg a Nimród felkérésére írtam, ahol abban az évben meg is jelent. Ám szerintem a Nimród olvasói és a Napkorong tagjai között kevés az átfedés, ezért úgy érzem, érdemes ide is feltenni.
Artemisz. – Zeusz, a legfőbb isten és Létó alacsonyabb rangú istennő leánya, a vadászat és a vadállatok szűz istennője a görög mitológiában (a rómaiaknál Diana). Ez tömören a szak-irodalom által adott meghatározás.
Ez igaz, azonban a helyzet bonyolultabb. Ugyanis Artemisz a természet termőerejének és a holdnak is (egyik) istennője volt. A mai ember számára itt nyilvánvaló ellentmondás van. Ezt nem lehet elintézni azzal, hogy a görög mitológiában ne keressünk a mai értelemben vett racionalitást – ami mitológiai kérdésekben egyébként is tévútra vezethet – hanem meg kell találni, hogy honnan is ered Artemisz kultusza. Ezt kivételesen – szemben sok más istenséggel – nagyjából nyomon lehet követni.
A mítoszok egy része szerint Délosz szigetén született ikertestvérével, Apollónnal (Apolló) együtt, ahova Zeusz „törvényes” felesége, Héra haragja elől menekült anyjuk az őt üldöző Püthón kígyó-szörny elől. (A mai piton kígyófaj elnevezés innen származik. A féltékeny Héra egyébként Zeusz minden hűtlensége esetén a könnyebbik megoldást választotta: nem férjével veszekedett, hanem az ebből fogant gyermeket és az anyát igyekezett elpusztítani.) A másik változat szerint viszont az Epheszosz (Efezus) közelében lévő Ortügia ligetében születtek, a hely szomszédságában később a görögök olyan templomot emeltek Artemisznek, mely a „hét világcsoda” egyike lett. Soha nem ment férjhez, nem élt nemi életet a miítosz egyetlen változata szerint sem, kultusza kezdetétől egészen annak megszűntéig szűz istennő maradt.
Függetlenül attól, hogy hol „született” Artemisz, kisázsiai eredetű. Már a hettiták tisztelték Rutamist, a vadászat istennőjét; a lüdiaiak pedig Aritma istennőt, akinek a szarvastehén és az őzsuta volt a szent állata. Kultusza azonban már a legrégibb időkben elterjedt egész Görögországban, majd később Rómában is. Nyilvánvaló ezek után, hogy neve e két közelkeleti istennő nevéből eredeztethető.
Eredetileg a természet istennőjeként tisztelték: mivel pedig ikertestvére, Apollón a Nap istene volt, Artemisz a Hold istennője lett. A természet istennőjének szerepében a termékenységé is volt, oltalmazója az erdőknek, ligeteknek, mezőknek, szántóföldeknek, végső sorban az egész növényvilágnak. Mint a termékenység istennőjének, hatáskörébe tartozott a szülő nők védelme is: a mítosz szerint nyomban születése után segített anyjának testvére, Apollón világrahozatalában. Védelme alá tartoztak a gyógyforrások is.
Mindez így együtt a mai ember számára érthetetlen. De ha az akkori logikával gondolkodunk, érthetőbb. A hold ciklusa gyakorlatilag azonos a női havi ciklussal, az pedig a termékeny nőkre jellemző.
Szépségét nem vitatták, de ez más jellegű volt, mint Héra előkelő úriasszonyi teltkarcsú szépsége (idomait főleg a rómaiak emelték ki Juno esetében); nem hasonlított a bölcs Athéné méltóságteljes szépségéhez sem (mely mai ízlésünk szerint a tudományokban elmerült nehezen megközelíthető nőé lehetett); de nem volt érzéki sem mint Aphroditéé, akiből ellenállhatatlan erotikus vonzerő áradt. Benne mai ízlésünk szerint a sportoló nőnek a szépsége testesült meg, akivel a sportpályán és az uszodában találkozik az ember. De nem az egykori NDK kitenyésztett sportolónői emlékeztettek rá, hanem az a kevés szép és csinos tehetség, aki ennek ellenére győzni tudott fölöttük.
A sportra és a háborúskodásra beállított görögöknek (náluk ezek nem különültek el) az istennők közül leginkább Artemisz megjelenése tetszett.
Természete kegyetlen volt; a rajta, vagy a védelme alatt állókon esett sérelmeket irgalmatlanul megtorolta. Aktaión (Akteon) kalüdóniai vadász véletlenül meglátta meztelenül kísérő nimfáival való fürdőzés közben: őt szarvassá változtatta, és saját kutyáival tépette szét. Ha valaki a védelme alatt álló erdőkben-ligetekben zsákmányt ejtett – különösen ha szarvas- vagy őzünőt – annak jaj volt! Mükéné királyának, Agamemnónnak sem tudta megbocsátani, hogy elejtette az istennő kedvenc őzsutáját; csak leányának, Iphigeniának a feláldozásával lehetett megengesztelni. Csupán Héraklésztől fogadta el az „egyszerű” bocsánatkérést egy tévedésből elejtett szarvasünő miatt – ám mivel féltestvérek voltak, s magzatkorukban sorstársak, így ez érthető. Egyébként volt honnan örökölnie kegyetlen természetét, anyja, Létó sem volt elnéző másokkal szemben. A római Diana (akinek mitológiai történetéről sokkal kevesebbet tudunk) viszonylag szelídebb természetű volt.
A görögök Artemiszt eredetileg a hold istennőjeként ábrázolták; később szárnyakkal és hosszú ruhában (úgy nézett ki, mint később az angyalok a keresztény templomokban); olykor, mint a termékenység istennőjét, emlők sokaságával jelenítették meg. Ám a végül és leginkább karcsú leánynak ábrázolták, egyszerű, magasra feltűrt, öves, ujjatlan ruhában, vadászsaruval a lábán (mai szóval sportöltözetben), rövid hajjal.
Az utókor művészete a XVIII. században fedezte fel, s a róla készült festmények – több mint harminc éve írott szavaim idézve – „inkább ürügyek voltak csinos és lengén öltözött nők ábrázolására”, mintsem a vadászat istennőjének megörökítése. Mindenesetre az az erősen erotikus töltet, mellyel a rokokó és a következő korok képzőművészei felruházták, az eredeti Artemiszben (és Dianában) nem volt benne.
(Budapest-Sasad, 2006. május 19.)
|
|
|
- október 26 2010 08:40:39
Köszönöm a fenti írást, ismereteimet felfrissítetted.
Szeretettel Joli |
- október 26 2010 14:28:42
Kedves Imre!
Érdekes a téma és annak fejtegetése is.
Kiemelném ezt a néhány sort:
"Artemisz a Hold istennője lett. A természet istennőjének szerepében a termékenységé is volt, oltalmazója az erdőknek, ligeteknek, mezőknek, szántóföldeknek, végső sorban az egész növényvilágnak. Mint a termékenység istennőjének, hatáskörébe tartozott a szülő nők védelme is: a mítosz szerint nyomban születése után segített anyjának testvére, Apollón világrahozatalában. Védelme alá tartoztak a gyógyforrások is.
Mindez így együtt a mai ember számára érthetetlen. De ha az akkori logikával gondolkodunk, érthetőbb. A hold ciklusa gyakorlatilag azonos a női havi ciklussal, az pedig a termékeny nőkre jellemző."
Ehhez csak még annyit fűznék, hogy ha ezek a ciklusok minden nőnél a hold ciklusainak idejére esne, akkor minden nő egyidőben lenne sebezhetőbb, stresszesebb, fejfájósabb, és így tovább.
Ellenben a férfiak legtöbbjénél folyamatosan visszatérő jelenség, hogy néha "megbokrosodnak", nehezen lehet velük szót érteni, úgyis szokták mondani, hogy "józanbolondok", talán éppen teliholdkor? Ha ilyenkor a feleség nem tud "zöld ágra vergődni" a férjével, csak ki kell tekinteni az esti égboltra, s minden érthetőbbé válik. Ilyenkor a férfiak lesznek sértődékenyebbek, kibékíthetetlenebbek, hozzájuk is ilyenkor sok türelem kell.
Én is örülök, hogy ismereteimet bővíthettem írásod által.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 26 2010 14:50:48
Kedves Domokos!
Élmény volt írásodat olvasni. Érdekes kirándulás volt a mitológia világában. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: Tara. |
- október 26 2010 15:34:23
Kedves Imre, nagyon jót utaztam, és az írásod meggyőzött arról, hogy néhány fantasy sorozat nagyon is alapul a mitológián. Mikor a nyáron otthon voltam dvd-n elhoztam a lányomtól néhány sorozatot, és közte volt a Herkules is. Volt egy kis epizód, amikor épp Artemisz, Aphrodité és Athéné mérte össze a szépségét...nyilván a filmen, a kalandé volt a főszerep, de az egyek részekben sok minden előbukkant, amikről írtál.
Köszönöm.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
