Révület...Somebody to Love...Lüktető ritmus..valahol bennem, valahol mindenütt körülöttem.....
A fagyos szél korbácsolta a fák tetejét, de eső egy csepp se hullt. A felhők feketén és szürkén örvénylettek, a hold ezüstös fénycsóvák tüskéire hasadt szét, melyek élesen csapódtak a távoli folyó tükrébe és szilánkjaira zúzták a göcsörtös fák között megsűrösödött sötétséget. A pirkadat már nem járhatott messze, ám a hajnal rózsaszín fényének a keleti dombok felett még nyoma sem volt. Nem maradt más, csak a holdfény fojtottan izzó tócsái, melyek az apró házak tetejét ködös ezüsttömbökké változtatták.
Nem mozdultam, mert nem is akartam mozdulni, csak hagytam, hogy az álom lassanként ismét elborítson. Úgy tetszett egy hatalmas sas szárnyait birtoklom és a táj, amely felett lebegek, óriási szakadékoktól és csipkézett csúcsú sziklás hegységektől szabdalt, közöttük vékony patakok tekergőznek, hogy vizük sötét, tőzeglápszagú tavakban egyesüljék. A hegységek végeláthatatlan láncolatban folytatódtak, s nem kináltak semmiféle menedéket, amint álmaim szárnyán ott vitorláztam felettük, nem láttam házakat, se viskókat, se mezőket, se nyájakat, se csordákat, se teremtett lelket, csupán egyetlen farkas rohant a bércek és egy, a bozótosban fekvő szarvas csontváza közt. A fölém boruló égbolt szürke volt, akár a kard acélja, a hegységek alant sötétek, akár az alvadt vér, a levegő szárnyaim körül metszően hideg, akár a bordák közé szúrt penge.
És én álmomban alacsonyan szálltam, hogy odalent a sötét hegyek közt kanyargó utat lássak meg, amint elszántan tör előre völgyről völgyre, némelykor felkapaszkodva egy komor hágóra, mielőtt a túlsó oldalon leereszkedne egy újabb völgy kopár sziklaágyába. Az utat fekete tavak, sötétbe vesző meredélyek, hósipkás hegyfokok szegélyezték, ám az mindig északnak haladt tovább.
Az álom szárnyai most leengedtek az útra és egyszeriben már nem repültem, hanem felfele kapaszkodtam egy hegyszoros felé. Most már erősen ziháltam, lélegzetem gyötrelmes kortyokban jutott el a tüdőmbe, mialatt tovább álmodtam utamat az út utolsó néhány méterén és ott, hirtelen a csúcson teremve, fényt, színt és melegséget pillantottam meg magam előtt. Az út a hágón túljutva meredeken szaladt egy partvonalra, hol fák sorakoztak, mezők és ott túl felragyogva a nap csillámló fényében egy tó tükrét láttam....Felriadtam.
Révület...Somebody to Love...Lüktető ritmus..valahol bennem, valahol mindenütt körülöttem.....
Nagyon "felemelő" álmod lehetett, amit gyönyörűen írtál le. Néha én is álmodom szépeket, de ha hirtelen felébredek, elfelejtem, csak foszlányok maradnak meg belőle.
Az álom néha olyan, mintha "kilépnénk a saját testünkből" és olyan érzés, mintha valóban repülnénk és felülről néznénk a tájat. Nekem is voltak régebben ilyen álmaim. De mostanában már nincsenek.
Élmény volt olvasni!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
Geot - október 28 2010 21:33:27
Gyönyörű,szinte prózavers az írásod,tele szép képekkel! Az álomhoz kicsit keménynek érzem a zenét,de az álom olyan,amibe nem tudunk beleavatkozni!
Szeretettel:Geot
lenabelicosa - október 29 2010 08:57:30
Veled repültem.... révültem.
Jól írtad le. Én is álmodok néha hasonlót..
Szeretettel. Léna
rapista - október 30 2010 20:24:29
valamiért biztosan nehezen vetted a levegőt - nekem is olyan okokból vannak ilyen furcsa álmaim, hogy vagy nagyon kellemes vagy nagyon kellemetlen testi jelenségek bukkannak fel alvás közben, és általában a teljes ébredés előtti másodpercek - a megjegyzett álmok ideje.. valamitől pedig felriad az ember!
Ettől függetlenül színesen írtad le, a kettőt külön tudo választani, az írásodat és az álmod vélhető okát.
Bármit álmodhat valaki, ha nem tud írni, nem ilyen az eredmény :-)
rapista - október 30 2010 22:03:04
a képek, amiket láttatsz - jóval kevésbé izgatottak, mint a zene, erre a zenére ilyet álmodni ... bocsi nem lehet, lezuhanást igen, de LEBEGÉST????
