|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Gy.
Hangjelzés, majd a 33-as sorszámú ügyfél a kettes ablakhoz megy.
Jó napot kívánok...
Egymásra néznek és mindketten egy pillanattal tovább hagyják egymáson a tekintetüket az átlagosnál. Aztán azzal a svunggal el is kapják, eldönthetetlen melyik teszi hamarabb és talán az is miért.
A harmincas nő az ügyfél, a szintén harmincas férfi pedig nem más mint a cég alkalmazottja.
A nő elmondja a problémáját, alig várja hogy a végére érjen mert teljesen kiszáradt a szája. A jól öltözött bankos munkatárs pedig azonnal rávágja a szokásos sablonválaszt és közli, hogy a tranzakcióhoz és az engedélyhez egy kis idő kell és különben is most rossz a rendszer és szíves elnézését kéri. Az egy szuszra elhadart, bő lére eresztett mondat (mely felfogható akár bújtatott sóhajként is) háromnegyede úgy hangzik el, hogy a férfi a monitorra mered. Kínossá válik a csend, az iroda hangjai, zörejei bántóan hatnak rájuk. A nő nem találja a helyét, alig várja, hogy kiszabaduljon innen. Mindig is utálta a hivatalos ügyintézést, na de most… Különösen izzasztó helyzet, ez egy rendhagyó eset melyet nem könnyű megoldani.
Egy főnöknek látszó tárgyat lát átsuhanni a folyosón, megcsodálja a virágokat a fal mellett, és sokáig elidőzik az ideges, szemüveges, pattanásos, sápadt, tonnaszámnyi papírt fénymásoló titkárnőn, de ránézni nem akar a szembe ülőre, mert a végén félreértené. Láthatóan rossz napja van, láthatóan goromba. Kintről hangos a dudaszó, legalább addig is hátra lehet fordulni, a fotelekben fehér papírokat gyűrögető idegesen türelmes várakozók. A teremben négy kamera figyel és a kávéautomata csak a dolgozóknak van fenntartva, mellesleg a munkaterületre be sem engednék, viszont ihatna ingyen ásványvizet, hisz úgyis annyira szomjas. Elvesz egyet a karnyújtásnyira lévő promóciós szórólapokból, és olvasni kezdi, de hiába, fel sem fog az egészből semmit.
Beindul a gépezet, a megoldás felé tendál a zászlórúd, néhány információ elhangzik, a nő bólogat, igyekszik figyelni arra amit a férfi mond és egyszer összeráncolja szemöldökét egy aggasztó mondat miatt. A férfi kikerül az összegubancolódott szemkontaktusból aztán a másik helyiségbe kell távoznia kis időre, hogy visszajöjjön.
Itt kell aláírni, és ezt mutatja is az ujjával ahová mindketten néznek és gördülékennyé válik az ügymenet. A nő a papírok rakosgatásával van elfoglalva, az egyik az ügyfélé, a másik a banké, a dolgozó persze rutinos és másik felével a számítógépen pötyög, figyelmét ezzel teljesen lekötve.
És a nő azt is megtudja, hogyha valami gondja van, akkor bármelyik bankfiók rendelkezésre áll, nem szükséges külön a belvárosba csak ezért befáradnia. Ennyi, a nő megköszöni ereszkedő hangon, de nem áll fel, csak ül az úrral szemben, aki többé rá sem akar nézni.
A nő ismét mozgolódik a székben és várja a megfelelő pillanatot. Hölgyem, nincs mire várni! …és ekkor egész halkan, de kibuggyan belőle amit már oly régóta magába zárt. Lassan és félve.
- Én tudom hogy ennyi idő után már nem sok értelme és hiteltelennek is hangozhat,... de én tényleg sajnálom ami történt... Nem volt szép tőlem hogy csak úgy eltűntem...- hosszú, végső szünet következik az összeszedetlen beszédben és kérlelő, sajnálkozó, feloldozásra váró szemekkel már nem is tudott mit mondani - Kérlek ne haragudj rám!
Nem kap választ, a férfi a bal kezét a szája elé teszi, talán hogy elrejtsen valami grimaszt miközben sűrűn pásztázzák szemei a monitort. Visszatekint, mélyen.
Az alkalmazott nem folytat személyes jellegű beszélgetést munkavégzés közben. Viszontlátásra, hangjelzés majd a 34-es sorszámú ügyfél a kettes ablakhoz megy, hogy felváltsa az előzőt, akinek a dolgai már rendben vannak.
|
|
|
- október 27 2010 17:24:27
A mindennapi élet egy csipetnyi drámája. És hány van ilyen...
  |
- október 27 2010 20:37:38
szavak nélkül maradtam
nagyon odatetted! |
- október 28 2010 08:53:14
Kedves Szist!
Igen jól megírt történet (életkép), magam előtt láttam a jelenetet.
A végén meglepetéssel is szolgáltál. Hiszen mint kiderült, az ügyfél és a banki dolgozó korábban ismerték egymást.
Talán régen nem így folyt volna le a banki ügylet, de az utóbbi időben szigorodtak a szabályok. A magánélet bevitele a munkahelyre már a múlté.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- október 28 2010 16:06:15
Hú! Ez ütős volt. Nagyon jól szőtted! Én azt hittem, éppen hogy kezdődő románc. Remek!
Üdv: Tara. |
- október 28 2010 17:33:47
Megjegyzem, én a bankomban (igaz általában befektetési tanácsadás is) nyugodtan folytathatok magánbeszélgetést is. Igaz, "előre bejelentett kiemelt ügyfél"...
 |
- október 28 2010 21:52:43
Nagyon tetszett az írásod! Én is meglepődtem a végkifejleten!
Szeretettel:Geot |
- október 29 2010 08:51:56
Ez nagyon jó volt, először azt hittem, hogy "szerelem első látásra" sztori, de a zárásod meglepő volt, és biztos, hogy nem egyedi eset...
Nagyon tetszett.
Szeretettel: Léna |
- október 31 2010 12:55:35
köszi szépen a végeláthatatlan kommentáradatot ))) |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
