|
 Vendég: 5
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_A két könyvem kivonata is lehetne ez az esszé, kidomborítva a nőnek lenni - érzést -.
(Nem könnyű nőnek lenni, sok mindent el kell fogadni ahhoz, hogy igazán megértsük azt, hogy miért is születtünk nőnek.) 2009. július
Gy.
Nőnek születni
1
– Nem véletlen, hogy nőnek születtem! – Mondjuk ezt oly sokan. Nőként nagyon sok mindent meg kell tapasztalni, meg kell élni, meg kell érteni, el kell fogadni életünk során. Sok női sorsot mutatott már fel a történelem, az irodalom, az élet, és valamennyi példa, tükör volt, amelyből mindenki okulhatna, azonban az ember legtöbbször mégis a saját kárán tanul, a saját életén keresztül tapasztalja, érti meg azt, hogy miért is nőnek született, és mi a feladata.
Borongós november végi reggel volt, amikor a falu csöndjét egy csecsemő sírása zavarta meg. Utolsók között született, akiket még bába segített a világra.
Szép kis arcocskáját megsimogatta az ablaküvegen áttáncoló napsugár, mely épp előbújt egy komor felhő mögül. Csukott szemei sok mindenről árulkodhattak. Látszott rajta, hogy fizikai bántalom érte, és talán nem akarta még látni a világot, nem akart részt venni az Életnek nevezett műben. Mint később kiderült, a bába valamit elhibázott, mert közölték az édesanyával, hogy gyermeke örök életére szemüveges lesz. Akkor ennek a jelentőségét fel sem fogta senki sem, csak furcsállták, hiszen soha senki nem volt szemüveges több generáción át a családban. A másik dolog, hogy lánynak született, egy kis vidéki település paraszti családjába, ahol a „lánygyermek” nem számított.
A kislány cseperedett, és kíváncsian nézett a világba, nézte az édesanyját, a körülötte mozgó embereket s a tudatába fészkelte magát már akkor egy mondat, amit olyan gyakran hallott: - Lány! Ugyan, bezzeg ha fiú lenne!
Felnőtt korában sokat gondolkodott azon, hogy vajon megpecsételődött-e a sorsa azzal, hogy lánynak, nőnek született? Ám ezt ő maga választotta, hiszen ebbe a falusi parasztcsaládba akart leszületni. S valószínűleg életfeladat neki az is, hogy szemüvegesként kell élnie, meg kell tanulnia a részleteket látni! – Lehet, hogy előző életében nem tulajdonított ezeknek jelentőséget. A rövidlátás sincs véletlenül!
Pici gyermekként nagyszülei vagy édesanyja hátyiban vitték magukkal a földekre, ahol ő a mezőről nézte a fekete ruhás asszonyokat, akik keményen dolgoztak, és már akkor elhatározta, hogy ő neki nem ez lesz a feladata. – Milyen nehéz sors is ez! – gondolta. Az asszonyok arcát keményre barázdálta az idő, amikor kérges kezükkel órákon át kapáltak a tűző napon. Fáradhatatlanul dolgoztak, ám látszott rajtuk, hogy szeretik a földet, szeretik ezt a munkát.
Ahogy a kislány cseperedett, mindenki azt mondogatta neki, hogy a lány, nő, asszony feladata az, hogy menjen férjhez, szolgálja ki az urát, szüljön gyerekeket, nevelje őket, tegye a dolgát a konyhában, tartsa rendben a házat, és dolgozzon a földeken!
Minden porcikája tiltakozott ez ellen, tanulni akart, s valami jobb sorsot, mint ami paraszt felmenőinek jutott. Szereti a vidéket, a földet, szereti a falu csendjét, nyugodtságát, üde levegőjét, akkor miért ez az ellentmondás, hogy neki mégis mást kell csinálnia?
Vajon az a helyes, ha valóban a hagyományos női feladatokat teszi egy nő, vagy megpróbál kitörni ebből a helyzetből? Gyerekfejjel ezt még át sem tudta igazán gondolni, csak azt tudta, hogy ő más akar lenni.
Melinda gyermekkorában is sok nehézséggel nézett szembe, és mindent elkövetett, hogy kikerüljön egy családból, ahol nem érezte jól magát. Nem volt még tudatában annak, hogy ezt ő maga választotta fejlődése környezetéül. Férjhez ment, s ha akarta, ha nem, egy ugyanolyan házasságban találta magát, mint amilyen a szüleié volt. Vajon a sors ismételte önmagát, vagy nem bújhatott el a sorsa elől? – Valószínűleg így történt. Meg kellett tapasztalnia, értenie dolgokat, meg kellett szenvednie helyzeteket, eseményeket! 21 év egy házasságban, ahol tovább rombolták az önbizalmát.
Korábban a családja nem nagyon tolerálta, hogy lánynak született, nem tapasztalta meg a családi szeretetet, a meghitt családi együttléteket, és hogy számíthatnak egymásra, hogy bízhat valakiben. A testvérében bízott, a sors azonban őt is elvette tőle 13 éves korában.
Aztán a férje volt az, aki azt sulykolta belé, hogy nem jó sem nőnek, sem feleségnek, sem anyának, sem szeretőnek. Hosszú évekig elfogadta, hogy biztosan benne van a hiba, hiszen mindenki azt mondta körülötte, hogy jobb lett volna, ha meg sem születik.
A sors azonban nem csak rosszat tartogat az embereknek, ha figyelünk a jelekre, a lehetőségekre, akkor változtathatunk az életünkön!
Ezt tette Melinda is, aki megelégelte az állandó szenvedést, hogy akármit tett is, az sosem volt jó. 21 év házasság után, közel 42 évesen elvált és új életet kezdett.
Folyt.köv. |
|
|
- október 29 2010 16:42:00
Kedves Léna!
Az élet sajnos megköveteli, hogy időnként felvállajuk a másik nem szerepét, munkáját. (pl. egyedül élő szülőknél). Manapság nagyon felcserélődtek a szerepek, a férfiak elfelejtik, s a nők szintén, hogy nem véletlenül más a szerepük az életben. Nőnek lenni, és férfinak lenni (is) jó, de csak akkor tud az ember megfelelni saját szerepének, ha van ki mellett megtennie.
Nagyon elgondolkodtató az írásod, és igen érdekes.
Szeretettel: pipacs  |
- október 29 2010 18:02:55
Kíváncsian várom a folytatást. Nagyon érdekes a mit idáig olvastam, remélem jóra fordult a sorsa. Már az pozitívum, hogy el mert válni.
Szeretettel: Tara. |
- október 30 2010 13:53:43
Kedves Pipacs, Tara, Viktoria köszönöm, hogy olvastátok. Dilemmáztam, hogy feltegyem-e ide ezt az írást. Reméltem, hogy lesz azért, akit érdekel, eddig férfiak véleményezték, most örülök, hogy a nők is leírják a gondolataikat.
Elég személyes, hiszen rólam szól... S valamiért kikívánkoztak belőlem ezek a gondolatok, hiszen feltettem magamnak sok kérdést...
A world-os dokumentumban van lábjegyzet, de ide azt nem tudtam bemásolni.
A hátyi: Vesszőből készült kosár, melyet a hátukra kötve hordtak régen. Palóc vidékeken ma is használatos.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
