_Volt emberek.
Ha nincsenek is, vannak még. Csodák.
Nem téve semmit, nem akarva semmit,
hatnak tovább. ( Kosztolányi: Halottak )
Nem vagyok temetőjáró. Nem szeretem hideg személytelenségét, a hivalkodó sírkövek közt megbújó gazos,elhanyagolt dombocskák lehangoló képét.Számomra leginkább egy pincét jelképez,ahol a régen imádott gyerekkori kabátomat őrzöm,becsomagolva,ám mégis lassan átadva az enyészetnek.Kidobni sajnálom,hisz annyira szerettem,de már csak jelkép, néhány boldog pillanaté,ámde a hozzá kötődő emlékek nem a kabátban,hanem bennem élnek.Ugyanígy vagyok a halottaimmal. Testük,melyet a temető őriz,csak egy levetett,kinőtt ruha.Ők pedig bennem,velem élnek tovább.Minden pillanatban beszélhetek velük,hiszen nem vesztek el,csak már láthatatlanul kíséri szeretetük a lépteim.
De a Halottak Napi rítust én is megtartom. Igaz nem vándorló "virág- és gyertyafutárként", hanem itthon, a nap eltűntével. Ilyenkor előveszem a gyertyákat, minden fontos elhunytamnak egy-egy személyeset, és egyet névtelenként a többiekért. S a gyertyák, mintegy eljátsszák szeretteim életét.
A kisfiam (kinek 4 hónapnyi életének minden napja a fájdalomról, a kínról szólt, míg 2 heti agónia után örökre elaludt ) mécsese alig-alig akar égni. Mindig pislákol, gyenge,kicsi fénye hosszas reszketés után, lassú halványodással huny ki.
Édesapám gyertyája erős,nagy lánggal lobog,néha mókásan megtekeredik, majd egy hirtelen villanással alszik el.( Ő erős,vidám, egyenes ember volt, 55 évesen egy szívroham vitte el,némi orvosi segédlettel.)
Anyósomé szerényen, szégyenlősen inkább csak izzik. Egyszer-egyszer fellobban,majd szinte elfogy, s lassan pislákol tovább. ( Egész élete a csendes tűrésről, a visszahúzódásról,a türelmes-végtelen szeretetről és a betegségekről szólt. Elgyengült szervezete 49 évesen egy szívrohammal vetett véget szenvedéseinek. )
Apósom lángja büszke és szálegyenes.Céltudatos büszke lánggal lobog töretlenül. Majd elfogy az éltető levegője és kínlódó rebbenésekkel lassan kialszik. ( 73 évesen egy nagyon öntörvényű élet után a tüdő- és gégerák vitte el. )
Édesanyám élettársának gyertyája mókásan ég. Hosszú lángja pityókásan imbolyog, néha megbicsaklik.Végül elhalványul,elgyengül, s lassan elsorvad. ( Teljes és vidám, bár nehéz élet után a vastagbél-rák kínjai kísérték a véghez. )
Lányom édesapja a legsármosabb nagymackó volt a világon. A régi idők lovagja és a mindig huncut kisfiú békésen megfért hatalmas testében. Örökmozgó lényét a sclerosis multiplex másfél évtizednyi lassú féregként rágta és kényszerítette tolókocsiba. Az utolsó pillanatig megőrizte emberi méltóságát, utánozhatatlan humorát, végtelen életvágyát.Végül 52 évesen egy fertőzés legyőzte. Az ő gyertyája vidáman lobog, hosszú lángjai mintegy érzéki táncot lejtve törnek az ég felé. Egy percnyi nyugta sincs,folyamatos mozgásban van.Aztán remegve egyre jobban megmered, összehúzódik, s lassú fájdalmas sorvadással elpislákol.
6 gyertya, 6 életút. 6 ember, aki így, vagy úgy, de befolyásolta életem, hatással volt sorsom alakulására. 6 láng, melynek mindegyike a lelkemben lobog tovább!
Goldika89 - november 02 2010 20:15:19
Évről évre egyre több
NDI - november 02 2010 20:37:50
Jelkép és valóság egyszerre. Fájdalmasan gyönyörű...
pirospipacs - november 02 2010 20:56:02
Nagyon megérintő az írásod, és nagyon szép!
Szeretettel: piapcs
winston - november 03 2010 08:26:33
fájó és szép sorok...
lenabelicosa - november 03 2010 08:33:21
Nagyon átéreztem az írásodat, én is ezt tettem pontosan, s még abban is hasonlítunk, hogy nem vagyunk temetőbe járók, de innen a távolból nem is tudnám megtenni...
Nagyon jól megírt, szép, szomorú sorok.
Szeretettel: Léna
Torma Zsuzsanna - november 03 2010 09:36:23
Kedves Böbebaba!
Írásod nagyon érdekes és elgondolkodtató. Valóban, ha egy-egy gyertyát gyújtunk valakiért és azt meg is nevezzük, hogy azt a gyertyát éppen kiért gyújtottuk, akkor megfigyelhetjük, hogy egyik később, a másik előbb ég el. Az igazi okát persze nem tudhatjuk, de az általad leírt gondolatok megadják (megadhatják) rá a választ!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
heaven - november 06 2010 19:20:47
Megható, biztos látnak föntről bennünket. Hiszek benne, hogy egyszer találkozunk elhunyt szeretteinkkel..
