|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ Z
esszé 3. részlete
Melinda is kereső lett, és a 10 éve vásárolt könyvek most egyszeriben a kezébe akadtak, ő pedig bújta őket, szomjazta a sok információt. Amelyik könyvre még nem volt felkészülve, azt ismét félretette, ám megértette, hogy mindennek sora van, és hogy nagyon sokat kell még tanulnia. A tanulással párhuzamosan kialakult egyféle hiányérzet is benne, és úgy érezte, hogy ennek is meg kell tudnia az okát, mert megértette, hogy semmi sem történik véletlenül, mindennek megvan az oka!
Egyedül élt. Megvolt mindene, munkája, közéleti tevékenységei, ahol kiélhette magát, barátai lettek és sok új ismerőse, akikkel mindenféle programban részt vett, volt hol laknia, boldog volt a gyerekei körében, s ha nehezen is, de kivívta sok ember tiszteletét, igaz sok ember irigységét is. Mégis, amikor a szobájában egyedül leült a számítógépe elé, azt érezte: „nem jól van egy így!” – Valami hiányzik az életemből. Kell, hogy jöjjön valami vagy valaki… – gondolta.
Az eltelt évek alatt sok férfival találkozott, és megtapasztalta, hogy nem minden férfi olyan, mint az exe volt. Ez a felismerés bátorságot adott neki, hogy párt keressen, és higgyen abban, hogy van valahol valaki, aki pontosan úgy érez majd, mint ő!
– 45 éves vagyok, – mondta magának, amikor belenézett a tükörbe. – Kell kapnom egy esélyt, hogy az életemet ne egyedül éljem le, bármilyen jól elboldogulok egyedül is!
A férfiak nem kerülték el, sőt, vonzotta őket, mint a mágnes. Nem volt női szépség, nem dicsekedhetett olyan paraméterekkel, amely vonzotta a férfiszemeket, valami azonban sugárzott belőle, mert volt olyan nap is, hogy több férfi is randira hívta.
Megismerkedett több férfival is, akik többek is lehettek volna az életében, azonban nem lettek. Mégsem kudarcként élte meg őket, hanem mindenben látta a jót, és mindenkit úgy kezelt, mint egy lelki társat, akivel feladata volt az életben.
Kimaradtak az életéből a családi nyaralások, a külföldi utazások, az utóbbi évek alatt azonban sok lehetőség jött az életébe, amelyekkel élt is, és érezte, hogy az élet ismét felkészíti valamire.
– Szia, Drágám! Ott vagy? – jöttek a hangok a számítógép hangfalából. Melinda felugrott az ágyról, hiszen régóta erre a beszélgetésre várt az MSN-en.
– Szia, itt vagyok! – sugárzott az örömtől, s el is felejtette a várakozás nehéz pillanatait. Nem érezte, hogy több ezer kilométer távolságra van tőle valaki a tengerentúlon, az volt a fontos, hogy végre hallja a hangját.
Sok férfi hozta már lázba a hangjával, azonban most még többet érzett. Szerelmes volt végre! – Ez is kimaradt az életemből eddig! – gondolta. Milyen nehezen meri az ember ezt az érzést felvállalni, hiszen az emberek félnek attól, hogy feladják önmagukat, vagy, hogy csalódni fognak, vagy pedig féltik a kényelmes szingli életüket, stb.
A több órás beszélgetés után nem jött álom a szemére, fantáziált, sok vágykép pergett le a szemei előtt és arra gondolt, – hogy milyen lesz majd, ha személyesen is találkoznak, vajon ezek az érzések akkor is ilyen erősek lesznek?
Deja vu érzése volt, mikor az első képet látta róla, már akkor azt érezte, mintha ezer éve ismerné. A férfi levelei, a beszélgetések pedig pont azokat sugallták, amikre – annyira vágyott. Imádta a bajuszos férfiakat. Gyakran mondogatta, hogy ez sorsszerű, mert kevés kivételtől eltekintve minden férfinak volt bajusza, aki az útjába került.
Amikor találkoztak, élvezettel simította meg a bajuszát, s túrt bele a hajába. Megismerte végre azt a fizikai kontaktust, érintkezést, meghitt együttlétet, amelyre vágyott, azonban valami még mindig hiányzott, s ez bizony már nem rajta múlott. Talán érezte, hogy a másik bizonytalan, hogy nem úgy érez, ahogyan ő.
– Gyere kedvesem! – kiáltott a hajó orrából Tom. – Nézd, ahogyan a nap sugarai visszatükröződnek a tó vizén, élvezd a csendet, a szél simogatását!
Melinda a hajó oldalánál ült, lábát a tó vizében lóbálta, majd odament a kormányhoz, s a hajó ablakán kinézve csodálta meg a napfelkeltét Tom mellett, aki a vállára tette a kezét, s ez az érintés tovább fokozta azt az áhítatot, amit érzett, hiszen, nem egyedül élte át. Később merészet gondolt, s kimászott a hajó orrára, s onnan gyönyörködött a Nap varázslatos játékában. A hajó lelassított, épp csak siklott egy kicsit, csodálatos fák mellett úszott tova, a nap sugarai játszottak a vízen, játszottak a fák lombjain, s tüzes táncot roptak Melinda arcán is, aki behunyta a szemét is, hogy a napsugarak melegét még jobban érezze. – Tényleg igaz az a gondolat is, hogy a szerelem egyben szabadság is. – gondolta. „A szeretet megengedi a szabadságot; nem csak hogy megengedi, de erősíti is azt.”
Az élet azonban már csak olyan, amilyen, hiszen néhány hónap múlva csalódást élt át Melinda is, pedig nagyon vágyott már a szerelemre. Azonban most is tanult valamit, hiszen adni csodálatos dolog, szeretni pedig a legcsodálatosabb. A szeretet a legfontosabb dolog az életben! A szerelem pedig egy ajtó, „ahol megérintheted a belső teljességedet, a szerelem teljessé tesz.” .
Melinda nem adta fel, türelmesen tanult és várt hónapokon át, amíg felkészült egy komoly kapcsolatra, és egyszer csak ismét el kezdte érezni ezt az érzést! Tudta, hogy vár rá még valami, ami kimaradt az életéből, s neki ezt is meg kell ismernie.
Folyt.köv.
|
|
|
- november 03 2010 09:29:24
Kedves Lena!
Ismerősek a leírt gondolatok, még ha nem is egészen úgy vannak itt leírva, mint a kötetben!
Ami késik,...nem múlik!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 03 2010 13:07:26
életszerű történet, csodaszép hasonlatokkal megfűszerezve...nagyon tetszett |
- november 04 2010 19:04:45
Kedves Léna!
Nagyon szép szerelemről írtál, s mint tudjuk,... kortalan. Hétköznapi, apró boldogság,.. s azt hiszem, nincs is szükségünk másra.
Szeretettel: pipacs |
- november 04 2010 22:41:21
Van az éhség az átélésre, van az éhség a kárpótlásra, az élettől mert valamiből valami fontosból kimaradtam....
Nagyon bátrak merik megkövetelni ezt önmaguktól.. a teljes életet..
Így van ahogy megírtad,nincs mitől tartani kockáztatni érdemes .. és kockáztatni kell..Szeretettel és barátsággal ölellek Eta |
- november 06 2010 17:43:38
Kedves Zsuzsanna, Mse, Viktória, Pipacs, Etus, köszönöm, hogy olvastátok.
Kemény megélések voltak, de megérte...
Viktória, köszönöm, hogy leírtad te is a megismerkedésed történetét a pároddal. Remélem, hogy életetek boldogságban telik majd...
Szeretettel. LÉna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
