Ma vennem kellett zsebkendőt, mert tegnap bizony elfogyott. Igen ... mert egy Barátom szólt a minap, hogy most üljek a TV elé, és nézzem meg az idei év talán legcsodálatosabb filmjét. (Patch Adams) Mivel sokat adok a véleményére (mert ismerem valamelyest az értékrendjét) megtettem, annak ellenére, hogy mostanában nem sok műsort tartok arra érdemesnek, hogy megnézzem. Ő azt is megmondta előre,... egyik pillananatban nevetni, másikban sírni fogok. Bevallom az utóbbiból sokkal többet tettem. Pedig ez, csak egy film volt,... igenám!... de mekkora film!
Azt hiszem szinte mindenkinek akadnak olyan emlékei, sikerei, fájdalmai, amelyeket a főhős átélt ebben a filmben. Bizony,... nekem vannak.
Ha sírtál már filmen, akkor tudod, hogy valójában sosem azért sírsz, mert sajnálod a főhőst,... mindig önmagad miatt sírsz. Saját fájdalmaidat, bánataidat könnyezed meg újból, és újból. Olyanokat is, amelyeket már régen elfelejtettél, de legalábbis megpróbáltad. Sőt,... sokszor azt hitted, hogy már sikerült is,... ilyenkor mégis rádöbbensz, mennyire éberen élnek benned.
Igen,... ott a szived sublótfiókjaiban,... mert tudnod kell, hogy mindennek meg van a maga fiókja benned. Ráadásul nem keverheted össze a fiókokat, hiszen a mindennapokban a bugyikat sem keresheted, a zoknigombócos fiókban. Hát... ugyanolyan rend van a szivedben is,... minden a maga helyén. A szeretet , az örömök, a napi csodák, a boldogság,... az apró bosszúságok, és a nagy fájdalmak,... sosem keverhetők össze.
Néha egy-egy fiókod már csordultig megtelt, mégsem teheted át a másikba. Akkor sem, ha sok az üres fiókod, mert nem volt mit beletenned. Talán azért mert nem találtad meg, vagy mert nem is kerested,... de az is lehet, hogy mindenáron,... vagy görcsösen akartad. Ma már mindegy is miért üres,... csak az számít, hogy nincs benne semmi. Amikor már féloldalas vagy, mert mindegyik fiókodnak más a súlya, olyankor igyekszel könnyíteni némelyiken, hiszen kifelé pakolhatsz a tele részekből, de az üreset sosem töltheted meg olyannal, ami nem odavaló. Ekkor lomtalanítani kezdesz, persze megfontoltan, mert ragaszkodsz még a fájdalmaid egy részéhez is,... na meg a filléres emlékeidhez. S ahogy idősödsz, ezekből egyre több lesz.
Az lenne az optimális, ha minden fiók terhét ellensúlyozná egy másik, de ez csak keveseknek sikerül,... mert az élet nem igazságos. Egyikünknek ebből, másikunknak abból ad többet. Ki mit érdemel!... szoktuk mondani okosan, viszont azt is tudjuk, hogy ez nem igaz. Ezért ismételten beállunk a sorba sokadjára, hátha nekünk is jut olyasvalami, ami éppen hiányzik. De szemtelenek vagyunk, mert csak a jót szeretnénk,... meg azt, amit sosem,... vagy csak néhány, rövidke pillanatra találtunk meg.
Gyakran éppen azt veszítjük el, amire egész életünkben annyira vártunk. Igaz,... valamivel mindig megpróbál az élet kárpótolni bennünket, de az általában másik fiókunkba kerül,... még akkor is, ha nagyon értékes. Egyszerűen azért, mert más a rendeltetése.
Hát pakolgatunk,... őrizgetünk, mert életünk legfontosabb szalmaszálai akkor is a Mieink, ha összkuszálódtak. Az a sok-sok filléres emlék, amit összegyűjtöttünk az évek hosszú során,... amit nem adunk!... nem engedünk!... mert nekünk kell megőriznünk!... s Mi meg is tesszük,... némelyiket akarva,... a többit pedig akaratlanul.
2009.08.19
vigh larissza - november 07 2010 08:10:14
Kedves pipacs az élet tényleg nem igazságos sokáig nem szerettem Alíz csodaországban mesét mert olyan érthetetlennek tűnt .Aztán rájöttem hogy az élet ugyan ilyen érthetetlen .Pl mindig sokszor visszatérsz egy kiinduló ponthoz akaratod ellenére.Néha meg kell enned a bizonyos helyzeteket hogy nagyra nőj vagy kicsire menj össze .És ez a sok alul iskolázott ember akik őket nem megillető helyeket foglalnak el ezek ugyanolyanok mint a szívkirálynő akinek az a megoldása mindenre hogy lefejeztesse a kártya lapokat meg a nyuszit . A macska és a nyuszi olyan alakok akikkel mindig találkozol bárhova vet az élet , legyen az egy tea délután vagy egy hivatali ügyintézés vagy egy nagyképű macska alak aki hülye tanácsokat ad de mégis van melletted valaki.
Szóval igen az élet olyan mint a csoda ország ahová Alíz elment
pirospipacs - november 07 2010 10:01:06
Kedves Larissza!
Az élet nem mese, sajnos. Pedig milyen szép is lenne, mert akkor a rossz elnyerné büntetését, a jó pedig a jutalmát. Ezért szeretjük a meséket, felnőtt korban talán jobban, mint gyermekkorban. Tudjuk, hogy ábránd, de olyan jó néha elhinni! Emiatt időnként gyártunk magunknak csodákat, ha tudunk,...
ha nem, akkor nézünk filmeket, és hallgatunk zenéket, és abban élünk egy csöppet.
Köszönöm, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs
Torma Zsuzsanna - november 08 2010 12:02:36
Kedves Pirospipacs!
Nagyon igaz mind, amit itt leírtál. Főleg azzal értek egyet, hogy az élet kárpótol bennünket valamivel, de az már nem olyan, mintha minden úgy történt volna, ahogy elképzeltük. Bizony, néha egy-egy fiók örök életünkre üresen marad, hiába van valamivel több egy másikban!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
lenabelicosa - november 08 2010 15:02:43
Remek írás... Gratulálok, nagyon tetszett, sok igazság van bennük...
Szeretettel. Léna
pirospipacs - november 08 2010 16:45:51
Kedves Zsuzsanna és Léna!
Időnként továbbfűzünk gondolatokat, és ez lesz belőle. Köszönöm, hogy nálam időztetek.
Szeretettel: pipacs
Geot - november 08 2010 19:33:07
Nagyon tetszett ! Elgondolkodtató! Nagyon igaz,amit írtál!
Szeretettel:Geot
pirospipacs - november 09 2010 16:18:48
Kedves Geot, és kedves Vikrória!
Köszönöm, hogy megtiszteltetek!
Szeretettel: pipacs
rapista - november 10 2010 08:29:08
fiókok - rend és rendetlenség, asszonyi pedantéria és... felborított értékrend, nagyszerűen láttatod!
pirospipacs - november 10 2010 16:46:06
Kedves István!
Nagyon köszönöm, hogy bekukkantottál a fiókjaimba! és megtiszteltél.
Szeretettel: pipacs
