|
 Vendég: 12
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Az esszé befejezése.
 Z
6
Az élet már csak ilyen, Melindának feladta a leckét elég rendesen, hiszen el kellett döntenie, hogy akkor mit is tegyen. Éli tovább a nyüzsgő, aktív életét, vagy pedig felad mindent, s új életet kezd egy idegen országban. Utóbbi mellett döntött. Komoly harcot vívott saját magával, hogy feladjon-e mindent, ami biztos az életében – a bizonytalanért. Az esze azt mondta, hogy ne legyen buta, nem adhat fel mindent, amit eddig elért, hiszen ez az élete. A szíve azonban azt súgta, hogy ha teljes életet akar élni, s meg akarja végre tapasztalni, hogy milyen az – boldognak lenni egy párkapcsolatban –, akkor bíznia kell magában és a párjában is, és hinni abban, hogy a következő időszakban egy az útjuk.
Az elmúlt évszázadok során sok olyan időszak volt, amelyekben a nőket nem vették emberszámba, s még ma is élnek ilyen hozzáállással emberek. Vajon mi készteti a férfiakat arra, hogy nőgyűlölők legyenek? Miért gondolják sokan azt, hogy a nők alacsonyabb rendű emberek? Voltak olyan trendek, ahol a férfiak nem voltak hajlandóak együtt sem lakni a nőkkel. A történelem során sok minden alakult pedig nőknek köszönhetően a világban. Az általános nézet azonban talán ma is az, amit Melindába is sulykoltak gyerekkorában. Bár ő egy szegény családba született, azonban a gazdag családok lányai közül sem épített mindenki karriert, hanem igyekezett jól férjhez menni.
Melinda a maga pici termetével, nyitott gondolkodásával egy átlagos ember, aki szegény környezetbe születve élte ugyan az életét, ám igyekezett figyelni a lehetőségekre, s élni velük. Megélte azt, amikor megalázták egy házasságban, s azt is, amikor a saját lábára állt, s függetlenként is bizonyította az élet minden területén, hogy nőként, egyedül is elboldogul. Most pedig egy olyan élethelyzet részese lett, amely elbizonytalaníthatná, megingathatná a bizalmát, a hitét, hiszen most pontosan azt csinálja, ami sok helyen a nők feladata. Háztartást vezet, gondoskodik a férfiakról, nem is egyről, hanem háromról.
– „Dehogy adom fel a függetlenségem, én ugyan nem alkalmazkodom senkihez, nem mosom senki alsóneműjét, stb.” – mondták neki oly sokan. S volt időszak, amikor ő is így gondolta, hogy miért vállalná magára mások nyűgét. Most azonban másképp éli meg mégis. Mos, főz, takarít, bevásárol, alkalmazkodik és még oda is figyel a férfiakra, s mindenben segíti őket. Ez is napi 5-8 óra általában. Vajon ez is munka? – kérdezi ő is sokszor magától. Nem könnyű ezt megélni, hiszen sosem függött senkitől, most pedig függ. Bár Joci mindig mondja neki, hogy amit csinál, az is munka, csak másmilyen, mint amiket eddig tett.
– Tudod Melinda, elképzelni sem tudod, hogy ennyi magányos év után milyen jó érzés úgy hazajönni, amikor vár valaki, amikor nem nekem kell még este főzőcskéznem, és tudom azt, hogy minden rendben van, s leírhatatlan, azaz érzés, amikor mellettem fekszel, hozzád bújhatok, megölelhetlek. Melletted elaludni, felébredni, s érezni, amikor simogatsz – olyan érzés, amit kifejezni sem tudok. – szokta neki mondani Joci.
S bizony ez az érzés Melindának is ilyen. Ha együtt vannak, elfelejti azt, hogy mit adott fel, s hogy most nincs neki jövedelme. Most a főzésben éli ki magát, s nagy örömére szolgál, amikor a fiúk bókokkal halmozzák el, s minden gyorsan eltűnik az asztalról. Elfogadta és megértette, hogy ameddig a nyelvtudása nem csiszolódik, nem lesz könnyen állása, s amíg anyagilag nem alakul az életük, addig költségkímélőbb nekik, hogy lakótársakkal élnek együtt.
Nincs végre egyedül, s olyan paradicsomi helyen él, amiért biztosan sokan irigylik. Hegyek között nőtt fel, itt is vannak dombok, amiket ő előszeretettel nevez hegyeknek. Amikor kimegy a teraszra, minden nap rájuk lát, s néha kimegy egy nagy fát megölelni, hogy érezze az energiát. Ugyanakkor a tengerpart is csupán pár szár méterre van. A sziget nem nagy, azonban minden náció megtalálható rajta.
7
Emberek-e a nők? Az 1789-es „Emberi és Polgári Jogok Nyilatkozata” is heves vitákat váltott ki a nő EMBER minőségben való elismeréséről, elismerhetőségéről. Voltak ellenzők, és voltak támogatók is, akik úgy vélték, hogy a nők is emberek, és emberi mivoltukban a társadalom teljes értékű tagjai. Polányi Laura szerint pedig a legfontosabb az volt, hogy a nő boldog legyen. „Boldogsága nem a férfiakkal való kapcsolatának és a családi kötelékeknek a felrúgását jelenti, hanem azt, hogy a képességének, erejének, tehetségének teljes élvezetében (…) harmonikus munkát végez. Egyben tökéletes anya és jó feleség, aki azonban sosem kiszolgáló, hanem társ.”
S vajon milyenek a XXI. századi nők?
Egyre több nő kerül olyan pozícióba, amit nem szívesen akar feladni. Magyarországon is megjelent a szingli életforma, s azok, akik ilyen életet élnek, eleinte a külső körülményekben látják sorsuk alakulásának okát, később pedig már azt vallják, hogy jó így nekik, ahogyan van. Vannak, akik őszintén kimondják, hogy belül vágynak egy társra, és vannak, akik tagadják. Sok pár a különélést választja, még ha belül tudja is, hogy a magányos estéken erősen szenved majd egyfajta hiányérzettől. Mindenki vágyik a boldogságra, s mindenki meg is kaphatja, ha tesz érte valamit!
Az igazi boldogságot nehéz szavakkal kifejezni, a szerelem is része kell, legyen az életünknek, hiszen ez fontos mind a két nem testi és lelki egészsége szempontjából is. Az egyik probléma a párkapcsolatoknál a testi érintkezés hiánya. „A nők számára a partner érintéséből és szeretetéből sosem elég, és a férfiaknak szintúgy. Csakhogy a baj ott kezdődik, hogy a férfiak nagy többsége sosem tanulja meg ezt igazán, hogyan is viselkedjen egy ilyen helyzetben. Egy kisfiút gyermekkorától arra nevelnek, hogy legyen bátor, erős és ne sírjon, ne féljen. Tulajdonképpen rejtse el az érzéseit. Sok szülő nem is sejti, hogy ezzel szeretetnyújtási és kapási képességeiben fog csorbát szenvedni.”
Vajon jól döntött-e Melinda? Közel ötvenévesen elhagyta azt a falut, országot, ahol addig élt. Egy biztos állást, egzisztenciát adott fel a bizonytalanért, a családját, közéleti tevékenységeit, barátait hagyta ott, hogy a konyhában élje ki magát, és férfiakról gondoskodjon. Bár még mindennek az elején van, ám úgy érzi, helyesen döntött. Megélte a két végletet, ideje, hogy meglelje a középutat – nőnek lenni egy kapcsolatban úgy, hogy nem alázzák meg, hanem egyenrangú társként kezelik. Lehet, hogy nem fut be nagy karriert, nem forog a közéletben, mint eddig, ám nincs egyedül, s végre mindennap átéli azt a fizikai testi közelséget, amely mindkettőjüknek nagyon fontos.
Nem ő az egyetlen nő, aki hasonló döntést hozott. Volt, aki komoly vezetői állást hagyott ott, s lehet, hogy most egy idegen országban kemény fizikai munkát végez. Bizony ezek a nők is felteszik maguknak a kérdést, hogy vajon ez az út-e az, amelyen menniük kell. Vannak, akik rájönnek arra, hogy a társadalomban betöltött életük nem teljesen boldog, bármilyen sikeresek is voltak a munkájukban. S persze vannak olyan nők is, akik nem fogják feladni a sikeres, kényelmes életüket, mert nekik így a jobb. Minden nő maga dönt az életéről, mindenki a maga boldogságának a forrása.
Vége.
Az idézetek:
Polányi Laura mondatai – Acsádi Judit: A huszadik század asszonya c. írásában.
Demeter Anikó: Feng Shui a párkapcsolatban
Korábban pedig Oshótól idéztem a szeretet témájában.
|
|
|
- november 08 2010 17:49:59
Sosem késő, időnként fel kell adnunk a biztonságos, szürke életet, ahhoz, hogy önmagunk lehessünk. Ami nem jó, abból tovább kell lépni.
Melinda döntése milyen, azt a jövő dönti el, de a legfontosabb lépést megtette. Mert dönteni. Ehhez kell a bátorság.
Tanulságos történeteidet nagyon szívesen olvasom kedves Léna.
Szeretettel: pipacs  |
- november 08 2010 19:56:39
Szerintem jól tette Melinda,hogy a boldogságot választotta! Irigylem is érte! Jó volt olvasni írásaidat!
Szeretettel:Geot |
- november 09 2010 12:43:15
Kedves Lena!
Tudod, hogy szeretem a történeteidet! Ebben a témában írt történednek ez a része (befejező) tetszet a legjobban. abból is a 7. ponttal jelzett rész első hosszú bekezdése.
Remélem, a történetbeli Melinda hosszú távon sem bánja meg, hogy hazát váltott, mert a szíve a helyén van, és soha nem fogja elfelejteni, hogy honnan is jött.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 09 2010 18:10:43
Kedves Léna!
Ez olyan kérdés, amire mindenki magának válaszolhat, de időben kell döntenie és ha döntött, vállalni a döntés következményeit...a mai világ nem kedvez a harmonikus gyerek-szülő kapcsolatnak...
szóval, nehéz értékelni bármilyen döntést, de gyermeket szülni csak a nők tudnak, és ha minden nő a karriert választaná, kipusztulna az emberi faj..
szívesen olvastalak
Sarolta |
- november 11 2010 12:54:55
Kedves Pipacs, Geot, Zsuzsanna, Sarolta, Viktória, köszönöm, hogy végig olvastátok és véleményeztétek. Tudom, nem volt rövid, de tavaly ez kívánkozott ki, s el is küldtem anno egy pályázatra, ez volt aztán jött a többi, míg a Napkorongon díjazták egy írásomat, s ennek hála vagyok most köztetek.
Szeretettel. Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
