|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ N
Megbecsült kenyérdarabkák
Az utóbbi időben reggelente, munkába menet többször is elém szaladt a járdán egy fekete kölyökmacska. Tavaszi születésű lehet, mert már nem annyira kicsi. Miközben felém szaladt, folytonos nyávogással adta tudtomra, hogy éhes.
Én ilyenkor az ebédemhez szánt kenyérből mindig letörtem egy-egy nagyobb darabkát és a macskának adtam a járda melletti kerítésen belül, ahol nyugodtan elfogyaszthatta a számára felbecsülhetetlen étket. Nekem pedig csak épp egy falatkával maradt kevesebb.
A macska mindig úgy kapott utána, és kezdett bele az evésbe, mintha már hetek óta nem evett volna. Én meg azzal nyugtattam magam, hogy ezen a reggelen sem maradt élelem nélkül.
Reggelire sokszor eszem almát, teával, és csak ebédre rakok el valami táplálóbb ennivalót.
Ma reggel viszont szalonnás tojást készítettem, hogy a még otthon maradó férjemnek és lányomnak is legyen táplálóbb reggelije a szokottnál. Én magam is jóízűen fogyasztottam el belőle egy kis adagot. Gondoltam, ebédre vásárolok valami könnyűt, hiszen a reggelim ezúttal kiadósabb volt.
Az utcán lépkedve aztán eszembe jutott, hogy most nincs nálam kenyér, csak alma, amiből minden nap eszem néhányat. Volt olyan nap, amikor a macska nem szaladt elém, gondoltam, nem éhes, és békésen alszik valamelyik bokor tövében. Reméltem, hogy ma sem jön, hiszen most hiába jönne. De nem így történt.
Odaérve a szokott helyre, látom ám, hogy a fekete macska kiugrik az ott lévő ház kerítéslécei közül, és szokása szerint nyávogva szalad felém. Amikor mellém ért, szomorúan ismételgettem el neki, hogy sajnos, most éppen nincs nálam kenyér és semmi olyan, amivel őt megkínálhatnám. Ugrándozott felfelé, és hagyta, hogy a fejét többször is megsimogassam.
Ő nyávogott, én mentegetőztem és bűntudatot éreztem azért, hogy a mai napon jól bereggeliztem, a macskára meg nem gondoltam. Elrakhattam volna egy szelet kenyeret, s akkor most is kaphatott volna a számára értékes eledelből.
Odahaza több macskánk is van, és tudom, hogy ők még a szárazeledelt is finnyásan fogyasztják el, néha még a következő evésre is marad belőle. A kenyeret szárazon meg sem ennék. Hozzá vannak szokva az általam elkészített finomságokhoz.
Ennek a kis árvának pedig milyen jólesik egy-egy falat száraz kenyér is!
Megfogadtam, hogy ezután igyekszem nem elfelejteni, hogy mindig tegyek egy szelet, vagy egy darabka kenyeret a szatyromba, hogy amikor szembe jön velem a kismacska, tudjak neki adni egy-egy falatot.. Hiszen az az öröm, amit olyankor érzek, amikor a macska a kenyérdarab után kap, semmi máshoz nem hasonlítható.
Torma Zsuzsanna
2010. november 10.
|
|
|
- november 10 2010 10:46:58
Macska-ügyben bizony hanyag voltál, de NAPKORONG-ÜGYBEN sosem :-))
aranyos kis írás, örökbefogadtad és meg az írásodat! |
- november 10 2010 11:31:26
Köszönöm, kedves István, hogy aranyosnak tartod rövidke kis írásomat. Bár nem tudok olyan jól írni, mint Te, de nekem az ilyen majdnemhogy semmitérő kis események is "örömszámba" mennek.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 10 2010 12:13:29
Kedves történet - én is épp egy cicáról írtam...
jószívű vagy - szereted az állatokat
szeretettel ölellek mamuszka |
- november 10 2010 12:21:16
Köszönöm, Neked is, kedves Mamuszka, hogy olvastad írásomat.
Szerintem a macskákról és kutyákról írt töreténeteket sokan kedvelik, én is mindig szívesen írok róluk.
Az este hallottam a TV-ben, hogy valaki az Alkotmánybírósághoz fordult, hogy a kutya húsa is legyen fogyasztható Magyarországon a disznóhoz és a kacsához hasonlóan.
Még ilyet!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 10 2010 19:49:27
Nagyon aranyos kis történet! Én is mindig igyekszem megetetni a rászoruló állatokat! Nagyon hálásak!
Szeretettel:Geot |
- november 11 2010 07:20:00
Kedves Zsuzsanna!
Hasonló vagyok, kisebb koromban hazahordtam a megsérült madarakat..
Megható az írásod, nemes lelkedről árulkodik.
Eszembe jutott, hogy embertársaink közül is sokan örülnének annak a darabka kenyérnek.. |
- november 11 2010 09:28:22
Kedves további hozzászólók: Geot, Viktória, és Bea!
Örülök, hogy Ti is hasonlóan gondolkodtok, és köszönöm, hogy Nektek is tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 11 2010 12:55:51
Nagyon jó ember vagy és igazi állatbarát. Nagyon tetszett ez a történeted is.
Szeretettel. Léna |
- november 11 2010 19:25:27
Kedves Zsuzsanna!
Imádom az olyan embereket, akik idegen állatokat is etetnek. Csak egyet ne felejts el! Rocco is azután költözött be hozzánk, hogy a lányom előtte 3 hétig etette. Így most naponta eszik meg 2kg húst.
Persze nem sajnáljuk tőle, mert imádjuk. Ő egy Amerikai Akita, az egyik legcsodálatosabb kutyafajta. De mondok mást is, 3 éve Dec. 5.-én én is kaptam ajándékot a Télapótól. az autónk alá tett le nekem egy öklömnyi cicát. Azóta az este óta, a párnámon alszik. Szeretettel ölellek: Tara. |
- november 14 2010 00:18:17
Igen, szép történet.
Jó, hogy vannak ilyen emberek, akik így gondolkodnak. Tetszett az írás!
Ui: Péter nevű lány cicánk is önkéntes beköltöző nálunk. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
