|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
Aki szárnyatlanul él a viharos, ködszürke Időben, nem tehet mást, mint vár - várja a jobb világot, s a partot. Így élünk. Jó azoknak, akik várni tudnak még - mert sokan már nem is várnak, egyáltalán.
Müller Péter
Juszti néni egy jelenség volt.Kortalanul idős arcán mindig szeretetteli mosoly ült, szeme huncutul csillogott.Ondolált frizuráját mintha épp akkor fejezte volna be a fodrász.Ízlésesen kihúzott szemöldöke, dús, fekete pillái, a leheletfinom,halovány rúzs az ajkain igazi "mamiszépséggé " tették. Friss szappan- és levendulaillat lengte körül.
Már akkor az I. Bel. kedvence volt,mikor én odakerültem kis-nővérként.Mindenki megkülönböztetett szeretettel és figyelemmel vette körül.Nem tartott soká,hogy rájöjjek, mindez csodálatos személyiségének szól. Sokszor órákat várt a kezelőorvosra vagy a laboreredményekre. Sohasem zúgolódott vagy türelmetlenkedett. Szívesen beszélgetett bárkivel.Mindegy volt,hogy orvos,nővér vagy beteg az illető. Mindenkit meghallgatott, tanácsokat osztogatott, vigasztalt és bátorított. Minden nővért, orvost keresztnéven szólított, tudta mindegyik családi állapotát, a gyerekeik korát, nevét. Képeket kért és nézegetett a csemetékről, a családi eseményekről. Ételrecepteket, kézimunka-mintákat hozott és adott. Mindenkivel bensőséges,szinte intim kapcsolata volt,de sohasem pletykált, nem folyt bele vitákba és láthatóan igyekezett minket egyformán szeretni.
Végstádiumú májrákja volt, temérdek áttéttel. A kezeléseket türelmesen,panasz nélkül viselte, csak a hányinger zavarta rettenetesen.
Már néhány hónapja dolgoztam az osztályon,mikor a mentő hozta be. Gyűrött,gyötört arca árulkodott csak a szenvedéséről, ruhája,sminkje ugyanolyan makulátlan volt,mint bármikor.Az én egyik 4 ágyas kórtermembe helyezték,ahol rajta kívül csak egy hazamenetelre váró, gyógyulófélben levő középkorú hölgy feküdt. Ő szótlan volt és mogorva. Juszti néni olyan gyenge volt,hogy egyedül átöltözni sem bírt. Kis bőröndjét kinyitva megcsapott a jól ismert szappan- és levendulaszag. Vasalt,illatos hálóingek, alsóneműk sorakoztak a táskában, precíz rendben. Kiválasztotta,hogy melyiket szeretné felvenni,én pedig óvatosan vetkőztetni kezdtem. Érzékeny, bababőre lötyögött a csontjain,ízületei minden mozdulatra fájdalmasan csikorogtak. Mikor a kombinéját húztam le róla,karja belső felén észrevettem a tetovált számokat. Soha életemben addig élőben nem találkoztam ilyennel,bár a filmekből jól ismertem jelentésüket. Szégyelltem magam,mintha valami intim helyzetben lestem volna ki valakit. Éreztem,hogy elvörösödöm.
-- Ne szégyellje magát, Kedvesem! Ez nem a maga szégyene, hisz olyan fiatalka! Talán még a szülei is gyerekek voltak akkor. Én meg már megszoktam,hogy ott van.
-- Sajnálom,Juszti néni! Igazán nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni.
Szótlanul öltöztettem tovább,majd elrendeztem az ágyát és kijöttem. Nagyon rosszul éreztem magam. Szerettem volna valami olyat mondani,csinálni,amivel meg nem történtté tehetném, de semmi nem jutott eszembe. Délután a látogatási időben csöngetett Juszti néni. Bementem hozzá,egyedül volt a kórteremben. Szobatársa a rokonsággal a kertben sétálgatott.
-- Zsókácska! Volna egy kis ideje? Beszélgetne velem? Olyan egyedül vagyok! Hozzám nem jönnek látogatók. A zsidó szeretetotthonban,ahol lakom, csupa nálam rozzantabb öreg él. Ők nem tudnak bejönni.
-- Nincsenek rokonai? Senkit ne értesítsek?
-- Tudja, Kedvesem, senkim se marad. Csak én éltem túl a tábort a családomból.
Hallgattam. Nem tudtam,mit mondhatnék. A sírás és a szégyen fojtogatott.
-- Jaj, Édesem,ne legyen már úgy elkeseredve! Nem olyan szörnyű ez! Legalább nincs kivel veszekedni. Meg aztán már úgy is nem sokára találkozom mindnyájukkal!
-- Hogy lehetett mindezt túlélni?
-- Nem tudom, talán szerencsém volt. Talán a hitünk tanítása segített. Nekünk mindig azt mondták, hogy a zsidó népet Isten a hosszú tűrésre, türelemre és alázatra teremtette. Amíg együtt voltunk,drága édesanyám is egyre csak ezt hajtogatta. Türelem,türelem ! Aztán egyszer csak vége lesz minden rossznak! És úgy is lett! Csak ő szegénykém, ezt már nem érte meg.
A látogatási idő végéig beszélgettünk. Mesélt az életéről, gyerekkoráról. Később is,ha időm engedte, üldögéltem az ágya mellett, néha hallgattam őt, néha pedig csak a kezét fogtam. Egyre rosszabbul lett. Már nem tudott enni,felkelni. Csak az infúzió és a gyógyszerek tartották életben, láthatóan nagy fájdalmai voltak,de a morfiumot visszautasította.
-- Ha 2 évet kibírtam a táborban, most is tiszta tudattal akarom végigcsinálni.
Soha nem reklamált,ha késett az ágytál,vagy rajta felejtődött.Nem kért semmit, csak adott az utolsó pillanatig. Szeretetet, kedvességet, jó szót, simogatást.Végül már kezelőorvosa nem bírta nézni szenvedéseit és az infúzióba csempészte a morfiumot.Aztán a teljesen legyengült kis szervezete feladta, s arcán kedves mosollyal örökre elaludt.
Sírkövén az alábbi felirat áll:
" Türelemmel viselt élet és hosszú fájdalmas betegség után végre békét lelt. Szenvedett 61 évet. " |
|
|
- november 10 2010 19:44:53
Csodálatos ember lehetett ez a néni! Milyen sokat szenvedhetett zokszó nélkül!Megható történet!
Szeretettel:Geot  |
- november 11 2010 09:37:48
Kedves Böbebaba!
Ez a szomorú hangulatú írásod nagyon szépre sikeredett. Magam is meghatódtam.
A végén írod, hogy "Szenvedett 61 évet' Ez azt jelenti, hogy 61 éves volt Juszti néni akkor, amikor örökre eltávozott az élők sorából. Hiszen akkor még nem is volt annyira öreg. De azt elhiszem, hogy ha ennyi év alatt végig szenved egy ember, akkor kívül-belül hamar megörekszik. Megérdemelte már az örök békét.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 11 2010 11:14:45
Nagyon megható történet. Ritkán olvas ilyet az ember, ami ennyire mélyen megérintő. Köszönöm, hogy olvashattam.
Szeretettel: pipacs |
- november 11 2010 20:43:24
Kedves Böbebaba!
Fájdalmasan szép történetedben csodaszépen mutattad be Juszti nénit. A legjobban az döbbentett meg, hogy tulajdonságaiban félelmetesen hasonlít az én Eszteremhez a "Baba" c. írásomban. Nehéz sorsot kapott, s korán távozott az életből. Nyugodjon békében!
Szeretettel: Tara. |
- november 12 2010 05:38:25
Szép emléksztori Juszti néniről.. Ekkor elgondolkodik az ember, milyen sorsokat alakít az élet. |
- november 13 2010 15:01:59
Böbökém!
Futkározott a hideg a hátamon mikor elolvastm.Nagyon meghetó történet!
Drága Anyámat juttatja eszembe, aki ilyen nyugodtan csinálta végig
még engem vigasztalt, hogy ne idegeskedjek!
Gratulálok,Puszillak ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
