|
 Vendég: 2
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Egy szerencsétlen életű nő története
Hedvig az évfolyamtársam volt. Egy dunántúli kisvárosban, szinte nyomorban élt édesanyjával és két testvérével. Apja bányában dolgozott, tüdővészben halt meg. Svábok voltak, nem kedvelték őket szomszédaik - talán ezért, talán mert szegénységük miatt kölcsönt kértek, amit azután nehezen tudtak törleszteni. A fiú a forradalom leverése után disszidált - mint a hozzá hasonló korú fiatalok sokan - , Dél-Amerikában kötött ki , és többé nem tért haza. Az idősebbik lány - bár csípőficam miatt erősen sántított - hamar férjhez ment, szült egy fiút, de a férje elhagyta. Visszaköltözött a szülői viskóba gyermekével.
Hedvig jól tanult, felvették az egyetemre és az államtól sok támogatást kapott, szociális segélyt, jó tanulmányi eredményéért pedig ösztöndíjat. Ebből eltartotta magát. Külseje nem volt éppen szépnek mondható, - alacsony termet, sötétvörös haj, szeplős arc, barna szemek, és vékony ajkak tükrözték elszánt törekvését , hogy ő többre viszi az életben, mint szülei vagy testvérei. A fiúk nem érdeklődtek iránta, pedig okos volt, társaságkedvelő. Az otthoni gondok - családja nyomoráról - mégis nyomasztották. Az utolsó évben, amit az egyetemen töltöttünk - a kollégiumban furcsán kezdett viselkedni. Amint hazaért az egyetemről , pongyolát vett magára és kiment a nagy közös mosdóhelyiségbe. Megeresztette a csapot és mosott valamit, vagy éppen csak a kezét végtelenül sokáig szótlanul. Ruhája elől már csurom vizes, keze a sok víztől felázott..
Máskor a WC-ben időzött hosszú ideig és újra meg újra lehúzta a vizet és nézte, csak nézte, hogyan zuhog lefelé.
Hamarosan felfigyeltünk rá, szóltunk a kollégium igazgatójának, aki elvitte őt a klinikára, ahol megfelelő kezelést kapott és ismét normálisan viselkedett. Sikeresen diplomázott és egy nagy városban középiskolai tanári állást kapott. Eredményes munkát végzett, kollégái és tanítványai kedvelték, különösen a nyelvművelés területén ért el szép sikerrel szerepeltek tanítványai az anyanyelvi versenyeken. Eljárt evezni kollégáival és megismerkedett egy jóképű mérnökkel, aki feleségül vette. Rendeződni látszott az élete , - de akkor újabb, egész életére kiható nagy csapások érték. Kér lánya született , rövid idővel egymás után. Mire a második lánya világra jött, már özvegy kétgyermekes anyává lett. Férje agydaganatban meghalt. Ezzel a csapásoknak még nem volt vége. Feltehetően már az első gyermek fogantatásakor beteg volt a férje . Az idősebbik lány hibás génekkel született, és megállt a fejlődése. Nevelését nem tudták másutt megoldani, csak egy gyermekszanatóriumban, ahol tizennégy éves koráig tartózkodhatott. Anyja hétvégeken rendszeresen látogatta. A tragédia lényege az volt, hogy bár nem volt süketnéma, egyetlen szót sem szólt ezen idő - sok év! - alatt senkihez, bár mindent értett. Tizennégy évesen anyja hazavitte. Különcként viselkedett, néha beszélt már , de szobájából ritkán mozdult ki, magának főzött, nem ette meg anyja főztjét. Az intézetben tanulmányait befejezte, majd lassan eljutott oda, hogy betegápolói tanfolyamot végzett és rövid ideig képes volt ellátni ápolói feladatot, de otthonából elköltözött, anyjával ellenségesen viselkedett. Ebben feltehetően közre játszott az a különös tény, hogy a húga, a fiatalabb lány vele ellentétben - , aki anyja előnytelen külsejét örökölte - feltűnően szép volt: magas, királynői, formás termet, szép arcvonások , göndör fekete haj...sikeresen elvégezte a főiskolát, remek állása és jó házassága betetőzte a kirívó különbséget a két lány sorsa között. Az anya is a fiatalabb lányt segítette, hisz az idősebb elhárított minden szeretet-kísérletet, gyűlölet izzott benne minden normális ember, de különösen családja iránt ...végül rokkanttá vált fiatalon.
Mindezek ellenére anyja nem adta fel a küzdelmet, mélyen vallásos volt, új társat is keresett magának, akit a lányok nem fogadtak szívesen. A férfi lelkileg tönkrement, mert elhagyta Hedvig kedvéért - már nyugdíjasként - családját, házát - és az ország másik felébe költözött, de lelkileg magára maradt, inni kezdett, majd sokféle betegség tört rá... Hedvig bármilyen vallásos volt is, gyűlölni kezdte őt, egyre kevesebbet törődött vele - és a család teljesen széthullott - noha mindenki élte a maga hihetetlenül keserves életét.
Ha valakit üldöz a sors, hát Hedvig ezt elmondhatta magáról. Valójában sohasem tudtam eldönteni, hogyan fér meg egy emberben ez a sokféle ellentmondásos indulat. Ha meglátom, elkerülöm, mert látom gyűlöletbe torzuló arcát, és megrémülök, mert mosolya pillanatok alatt torzul haragosra. |
|
|
- november 12 2010 20:48:05
Kedves Mamuszka!
Már régebben a szívembe zártalak, éppen ezért ahogy ez az írás is mutatja, Te sem tudsz a bajban lévő, szenvedő emberek fölött átnézni. Vannak ilyen sorsok, és nem értjük, miért vannak emberek, akiknek egész életük boldogtalan, szenvedéssel teli. Megint érzékenységedről tettél tanúbizonyságot írásoddal.
Szeretettel: Tara. |
- november 13 2010 14:49:40
mamuszkám elolvastam szomorú történetedet. Sajnos sok ilyen szomorú eset van!
Élmény volt olvasni elbeszélésedet, szinte lepergett film előttem.
Köszönöm, hogy olvashattam
Ölellek ircsi |
- november 13 2010 19:20:31
Köszönöm kedves Tara és Piroska a szép , dicsérő szavakat - bár történetem szomorú, az élet igazságtalan voltát mutatja, és úgy tűnik, néha /sőt talán sok esetben/ Isten sem segít rajtunk, mint ebben a példában is - hiába volt az ima és a térítés...egyre rosszabb lett a sorsuk
szánalmunk sem segíthet rajtuk
szeretettel fogadtalak benneteket mamuszka  |
- november 13 2010 19:36:20
Remekül írtad le, mint mindig. Az élet köszön vissza minden sorodból...
Fájdalmas ez, amikor valaki nem fogad el valamit, akkor ez a benne lévő düh kegyetlen, ám a sors visszaüt rá, s még újabb csapásokat hozhat a fejére...
Szeretettel. LÉna |
- november 13 2010 21:18:51
Kedves Léna!
Ez az igaz történet is igazolja, hogy a gonosz érzelmek és indulatok - irigység, bosszú, harag stb. - tönkre teszik az embert és mások életét is megmérgezik. Fontos a szeretet, de el kell tudni fogadni is - nekem ezt sugallta ez a szemem előtt lepergő eset
szeretettel köszöntelek mamuszka |
- november 14 2010 17:29:42
Kedves Viktória!
gyanítom, talán te is pedagógus vagy? - de nálam jóval fiatalabb, mert bizakodóbb is, meg nem is...
Az ilyen esetek ingatták meg hitemet az élet igazságosságában. Gyakran érzem, hogy fordítva van, mint ahogy az ige hirdeti: a gonoszokat megjutalmazzák, a jókat megbüntetik...
hogy a másvilágon jó lesz? jelenleg nem vigasztal engem, ha nem lesz ott semmi szenvedés, akkor boldogság sem lesz - mert minden fény mellett árnyék van, ha nem látszik is - csupa ellentét a világ "szorítja, nyomja, összefogja egyik dolog a másikat..." /József Attila/ - itt a földi létben vágyunk a boldogságra, egy kicsit arányosabban, mint ahogy kapjuk - szerintem.
bocsi, hogy filozofáltam egy kicsit - ez hozzám tartozik
szeretettel mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
