|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
karácsonyi műsort szerkesztettem és rendeztem, ennek történetét adom most közre
Hatodik osztályba jártam az iskolák államosításakor. Addig apácák tanítottak iskolánkban, egy-egy osztályban szinte minden tantárgyat ugyanaz a tanár, kivéve a német nyelvet és az éneket. Miután feloszlatták a szerzetesrendeket, a mi tanáraink - akik az orsolyita rendhez tartoztak - eltávoztak, civil tanárok léptek helyükbe. A mi osztályfőnökünk fiatal szemüveges férfi németet tanított. Mindössze fél évig volt ő az osztályfőnök, mert a nyolcadikosokhoz helyezték át, és így mi mintegy interregnumban, osztályfőnök nélkül maradtunk. Elkeseredetten vettük tudomásul az árvaságot, mert közeledett a karácsony és iskolánk - mint minden évben - karácsonyi műsorral kedveskedett a falu lakosságának a helybeli kultúrházban. Erre készülni kellett megfelelő műsorral, de irányító, rendező, műsorválasztó tanárra is szükség lett volna. Akadt egy ugyancsak fiatal tanárnő, aki a Melyiket a kilenc közül című ismert történetet állította színpadra, a szereplőket különböző osztályokból válogatva. Tőlünk egy lány került a kiválasztottak közé. mi többiek szomorúan vettük tudomásul, hogy kimaradunk az ünnepségen való szereplésből.
Ekkor született meg bennem a vállalkozói ötlet, hogy rendezek egy karácsonyi jelenetet, melynek szereplői mind osztálytársaim lesznek. Az ötletet örömmel fogadták akiket kiválasztottam és a jelenet szövegét is én írtam. A kép egy verses összeállításból alakult ki. Én angyalt alakítottam, megfelelő öltözékben - ahogy az egyszerű emberek elképzelik ezeket a kedves égi lényeket - fehér csipkés kabátkában /anyám hálóinge ezüstpapírból vágott csillagokkal díszítve/ - krepp papírból készített szárnyakkal, ezüstpapírból glóriával fejemen. A szereplők fenyőfákat alakítottak, ugyancsak talpig fehérben, ruhájukra megfelelő, fenyőfát alakító fenyőgallyakkal formálták meg a leendő karácsonyfát, fejükön zöld papírból korona.
A történet szerint a jelenetben az angyalka sorra megszólította a fenyőket, hova indulnak, és ők a versszakokban megírtaknak megfelelően válaszoltak, hogy palotába, kunyhóba, temetőbe, templomba vagy éppen az utcára mennek, hogy emeljék az ünnep fényét. Nagy sikerünk volt a jelenet bemutatásával, óriási tapsot kaptunk - és külön öröm volt számunkra, hogy teljesen magunk készültünk és nagy dicséretet kaptunk. /a vers jelenleg is megvan , érdeklődés esetén, karácsony közeledtével feltehetem ide az oldalra/. |
|
|
- november 13 2010 18:05:14
Kedves Mamuszka!
Iskolapélda lehetne írásod. Ötletességeddel, kreativitásoddal sikerült társaidat is örömmel teli helyzetbe hozni, s ez nagyon szép emlék maradhatott számukra is. Gratulálok az ötletességedhez, és az írásodhoz is. Szeretettel gratulálok: Tara.
Ha lehetne, szeretném a verset is kérni! Örömmel olvasnám. Köszönöm. |
- november 13 2010 19:46:27
Hihetetlenül jó a memóriád... lehet, hogy majd nekem is eszembe jutnak később a régi történetek... 
Gratulálok.
Szeretettel. Léna |
- november 13 2010 21:10:43
Kedves Tara!
Már szégyenlem a dicséretet, nem vagyok rá méltó ....mindig kevés önbizalmam volt, csak a bizonyítási kényszer volt erős - ezért lettem mára ennyire beteg...csak az agyam működik...a többi rész sajnos alig...de ezt kell hasznosítani, amíg lehet.
köszönöm , hogy olvasod írásaimat - a verset /párbeszédes - nem tudom , szabad-e ?/ feltenni ide.
szeretettel mamuszka |
- november 13 2010 21:14:25
Kedves Léna!
A régi dolgokra még élénken emlékszem, fontosak voltak, a jelen eseményeit viszont azonnal elfelejtem. /Ez tipikusan a korral járó tünet/
Neked kiváló történeteid vannak, és sokan olvassák is, hiszen érdekes, gazdag a fantáziád - ez nagy kincs.
szeretettel üdv. mamuszka |
- november 14 2010 10:49:12
Kedves Viktória!
köszönöm hozzászólásodat. Nagyot változott a világ az én gyerekkorom óta, de most is vannak aktívan jószándékú gyerekek, például az én húsz éves lányunokám, aki sok iskolai rendezvényben főszervezőként ügyködött, jelenleg külföldön ösztöndíjas
ölellek szeretettel mamuszka
/azt a verset felraktam karácsonyi pályázatra, talán elmegy, ha nem, ide rakom majd fel/ |
- november 14 2010 10:55:06
Kedves Mamuszka!
Gyermekkorunk hatalmas csodái, amikor olyat is teszünk, ami nem mindennapos. Ilyenkor nagyot növünk. Ezek talán a legszebb emlékeink.
Jó Téged olvasni!
Szeretettel: pipacs |
- november 15 2010 11:59:04
pirospipacs - köszönöm kedves figyelmedet...szép emlékek szép érzelmeket keltenek életre bennünk
szeretettel Mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
