|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_M
Részlet a Menni vagy maradni? c. könyvem epilógusából.
Bocsánat a hibákért, de még a korrektúrák előtti változat. A javított változat sajnos nincs meg...
....S hogyan alakul az én életem? Menjek vagy maradjak? Mi szól mellette, s mi szól ellene?
Évről évre küszködök a megélhetésért, mint oly sokan. Ha maradnék, akkor előbb utóbb nem tudnám fizetni a ház rezsijét, belekerülnék egy olyan spirálba, amit itt nem tudnék megállítani. S valószínűleg nemet sem tudnék mondani, tehát a sok közmunka, „pótcselekvés” továbbra is menne, tenném a dolgomat bármiféle támogatás, köszönet, elismerés nélkül, ami egy idő után megbetegítene.
Vannak ötleteim, hogy ha maradnék, akkor összefognám az idegenforgalom szereplőit, s készítenénk valamilyen tervet, programot, ahol az önkormányzattal összefogva beindítanánk valamit. Ám ez megint csak társadalmi munka lenne. Profitálna belőle a falu, a vállalkozók, az önkormányzat, csak szokás szerint én nem. Nos, ez egy olyan feladat, amit már valószínűleg nem én fogok megvalósítani.
Nem csak azért, mert ez a falu nem nagyon fogadja el, amit én szeretnék, s nem is támogatja, hanem mert már nincs bennem a lelkesedés sem, hogy ezt kellene tennem. Az utolsó választások óta a testületben is alul maradok, minden le van szavazva, amit szóba hozok, főleg a kultúra, a civil szféra, a marketing, az idegenforgalom témájában, ami igazán az én asztalom.
Talán, ha nem egy helybeli karolja fel ezt az ügyet, s az önkormányzat meg is tudja fizetni, akkor egy szakember segítségével ez a lehetőség megvalósítható.
Pozitív változás, hogy megismertem olyan idetelepült embereket, akikre lehet majd számítani, jobban, mint az őslakosokra.
Az elmúlt másfél évben ismét megismertem egy területet, megtanultam valamit, amit szívesen végeznék. Most már végre tudom, hogy mit akarok. Egy kisvárosban élni, olyan munkát végezni, ahol emberekkel foglalkozom, s ebből meg is tudok élni, s nem egyedül lenni, hanem párkapcsolatban élni. Ez biztosan sok embernek álom, eddig nekem is az volt, most végre magammal fogok foglalkozni, s a saját életemet új mederbe helyezni.
Nem feladok mindent, hanem újra kezdem az életemet. Azt érzem, hogy ez még mindig jobb, mint a mostani helyzetemben vergődni.
A döntésem tehát: MENNI. Hosszú évek vívódásai, a környezet visszahúzó ereje, a bennem lévő bizonyítási vágy, a helyismeret, a kapcsolatok, s mert szerettem ezeket a tevékenységeket, végre alulmaradtak azzal szemben, hogy ideje már magamra is gondolni, s hogy megismerjek, megéljek egy békés, boldog, szeretetteli életet.
Életfeladatomat továbbra is tenni fogom, csak más formában. Nem egy faluért, egy térségért harcolok, hanem emberekért, emberi közösségekért dolgozom majd. Sok a magányos, egyedül élő ember, akik sokat szenvedtek, sokat tapasztaltak, sok kudarc élményük volt, óvatosak, bizalmatlanok, de valahol ott él bennük a vágy, hogy egyedül nem jó.
Az elmúlt másfél évben egy blogbejegyzésemnek köszönhetően megismertem több száz embert, akik elmesélték nekem életük történetét, s kérték a segítségemet. Közösségeket alakítottam ki, s országos találkozókat szerveztem, ahol többen párra is találtak. S bár én is párt kerestem, ezek a lehetőségek olyan örömet okoztak nekem is, ami ismét elgondolkodtatott, s előbbre is vitt önismeret-tanulásom során. A sok idegen embertől több szeretetet, hálát, figyelmet, elismerést, örömet kaptam néhány hónap alatt, mint itt ebben a faluban ennyi év kemény munka után. Megértettem, hogy már nem itt van a helyem, s mást kell tennem.
Menni vagy maradni? Nemcsak az én dilemmám, s nemcsak sok hasonló helyzetben lévő emberé, hanem általában nagyon sok magyaré is. Hiszen 100 év óta sokan feltették ezt a kérdést maguknak. Menjek, vagy maradjak? S bizony nagyon sokan mentek. S nem csak a szülőfalujukat hagyták el, hanem az országot is. Vajon miért? Erre nem az én tisztem válaszolni. Biztosan sokan fájdalmas szívvel mentek el, mint ahogy én is. Úgy érzem, sok mindent megtettem, s bármennyire is húz ide a szívem, most mégis lépnem kell, s lépni is fogok.
Sokszor megkérdeztem magamtól, hogyan lehetséges, hogy vannak települések, amelyek viszont szépen fejlődnek, s bár én is tettem a dolgomat, hírét vittem, szerveztem, pályáztam, minden területen igyekeztem a falut megmozgatni, még is kevés. Bizony sok múlik a vezetésen is. Kiemelkedő példa számomra, pl. Kazár vagy Kozárd települések Nógrád megyében, ahol a polgármesterasszonyokat személyesen is ismerem, vagy épp a dunántúli Aba település. Ahol a vezetők, s még sok olyan lakos, akik valóban akartak tenni, összefogtak. S komplex programot álmodtak meg, s meg is találták ehhez a forrásokat. Ahol élnek olyan emberek, vagy költöztek oda, s akik felvállalták ezt a feladatot. Ahol jól működik a helyi társadalom. De mi van azoknál a településeknél, ahol nem ilyen a vezetés, ahol nem élnek, s nem költöznek oda olyan emberek, akik valóban akarnak tenni a településért, s nincsenek munkahelyek, nincs a közelben város, rossz a közlekedés, folyamatosan öregszik a lakosság?
Elkötelezett híve lettem a Leader+ programnak. S én voltam még is az elsők között az, aki egy másfélmilliós nyertes pályázatot visszamondtam. Hiába volt az alapítványnak megállapodása két önkormányzattal, hogy segítenek az előfinanszírozásban, ez nem tudott megvalósulni. Azóta látom, tapasztalom, hogy az utófinanszírozású projektek ezen a vidéken nem fognak menni. Önkormányzatunk kettőt is nyert 2006-ban a Leader+ keretén belül. 2007-ben két programot is megvalósítottunk, régen el is számoltunk, s a pénz még 2008-ban sem érkezett a számlára, s bár már sok pályázatot írtam, de ami munka ezzel van, azt nem is ecsetelem. Se az önkormányzatok, se a vállalkozások, s főleg a civil szervezetek nem tudják megfinanszírozni a projekteket.
A rendszerváltás után 6 falutípusról beszélhetünk. Szuburbanizálódó, polgárosodó, üdülő, stagnáló, süllyedő illetve a „másság” falvairól. Bodony a stagnáló, s lassan a süllyedő falvak közé sorolható, pedig a lehetőség a turizmus területén itt is adott lehet a fejlődésre, s lehetne üdülőfalu is. S bár sokan mondják a faluban, hogy az önkormányzat nem tesz semmit. Ez nem igaz. Hiszen a rendszerváltás óta a teljes közműberuházást megvalósította. Az, hogy a jelenlegi helyzet elég kilátástalan, az nem a falu hibája, s nem is igazán a vezetőié.
A 2008 évi költségvetés készítés időszaka van. Mind a munkahelyemen (iskola), s képviselőként a faluban szembesülök azzal, hogy ez az év még nehezebb lesz.
Lassan egy fél éve gyakran járok a Dunántúlra. S mikor a Dunán átautózom, belül a szívemben mindig érzek egy kis szorongást, ha arra gondolok, hogy mennyire „választóvonal” a Duna az ország két területe között a szó szoros értelmében. Mások a lehetőségek, mások a keresetek, más az életszínvonal, más még az emberek megítélése is. Valóban nem mindegy, hogy ki, hová születik, milyen környezetben nő fel?
Úgy érzem, hogy sokat tettem, s bízom abban, hogy a munkám nem volt hiábavaló.
Gadamer elméletét tekintettem magaménak, hogy a múltra építkezni kell. A falunak vannak hagyományai, amiket folytattunk, s ezt még folytatni is kell, hogy újra „élő” falu legyen.
Hosszú évek óta volt egy mottóm, mely ki van függesztve a számítógépem oldalára, s szembenéz velem a munkahelyemen is. Így láttam, olvastam mindennap, s igyekeztem ehhez tartani magam, s ezek szerint élni is.
„Adassék annyi lelkierő, hogy mindazt elfogadjam, amin változtatni nem tudok;
és bátorság ahhoz, hogy megváltoztassam, amin képes vagyok;
és bölcsesség ahhoz, hogy el ne tévedjek közöttük.”
Fredrich Ostinger
S legyőzve félelmeimet elindulok egy úton, ami eddig is az utam volt, csak féltem rálépni.
„Félelmeink azokból származnak, amelyekkel nem nézünk szembe. A félelem elveszíti erejét, ha készek vagyunk szembenézni vele, és megállapítani, honnan ered.
A célok gyakran megváltoznak megvalósulásuk előtt, de ez az ember változási és fejlődési folyamatának természetes része. Így hát ne is próbálj meg tovább kitartani mellette, mint ameddig van rá energiád.
Ha rájössz, hogy célod megváltozott, mindenképpen valld be magadnak. Tisztázd ezt elmédben, zárd le, és kezdj egy újon dolgozni. Ez segít abban, hogy ne érezz magadban teljes zűrzavart, vagy hogy kudarcot vallottál, amikor egyszerűen csak változás történt benned.”
Shakti Gawain
Bodony, 2008. január
|
|
|
- november 16 2010 16:36:01
Kedves Léna!
Az adatlapod szerint most Spanyolországban élsz, tehát ráléptél arra az új útra. Remélem nem bántad meg, és teljesültek az álmaid!
A Bumerángot ott is tudod hallgatni a neten. 
Szeretettel ölellek: Tara. |
- november 16 2010 16:57:55
Kedves Tara, igen, nagy döntést hoztam, ám a nagy álmok még teljesülésre várnak... Pénz és nyelv tudás nélkül, munkahely nélkül egy idegen országban nulláról indulva nem könnyű. Volt, hogy majdnem feladtuk, de azért minden nap előrébb vagyunk egy kicsit... és együtt, minden nehézség ellenére...
Sajnos korlátozott a netem, még Youtubot sem tudok hallgatni, mert egy dal meghallgatása elviszi a napi limitem... de majd lesz ez másképp is... 
Köszönöm, hogy olvastál.
Szeretettel. Léna |
- november 16 2010 17:04:47
tetszett az írásod, és az erőt adó idézetek is... |
- november 16 2010 17:40:36
Léna - te csodálatos ember vagy és remek író. Adjon Isten neked sok erőt, egészséget, bátorságot, szerencsét..
szeretettel mamuszka |
- november 16 2010 18:07:59
Kedves Léna!
Már az, hogy nem adtátok fel, óriási dolog. Hogy nem egyedül próbálsz talajt fogni, a siker fontos lehetősége. Úgy gondolom, ha nehezen is, de fel fogjátok építeni az életeteket. Én jó egészséget, erőt és kitartást kívánok hozzá!
Szeretettel: Tara. |
- november 16 2010 21:50:10
Kedves Léna!
Bizony nem mindegy hova születünk, és hol élünk. Még egy munkáltatón belül is más a fizetés, ugyanazért a munkáért, Tiszán innen, és Dunán túl. Néha, új útra kell lépnünk. Nagyon tetszett írásod, elgondolkodtató.
Szeretettel: pipacs |
- november 17 2010 08:28:11
Kedves Lena!
Ismerősek nekem ezek a gondolatok, hiszen az Isten nyilai (avagy a Titok valúban máködik) c. kötetedben is már írtál hasonló dolgokról, hogy mennyit tettél a közvetlen környezetedben, és arról is hogy később mennyi embert ismertél meg a blogbejegyzéseid után.
Azóta már tudom, hogy kint élsz Ibiza szigetén és azt hiszem, januárban lesz két éve, hogy kimentél, tehát ünnepelheted majd a kétéves évfordulódat.
Remélem, ha összegzést készítesz, az jön ki, hogy nem volt haszontalan, és nem bántad meg, hogy "váltottál"!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 17 2010 09:01:21
Nehéz váltani, hisz nem tudjuk biztosan, hogy jó e a döntés, mivel az is csak utólag derül ki.
Talán a fiataloknak könnyebb. Bátrak, merészek voltatok, lehet életed, életetek egyik legjobb döntése volt.
Szeretettel Joli |
- november 17 2010 15:45:15
Kedves Mse, Mamuszka, Tara, Pipacs, Zsuzsanna, Joli, köszönöm, hogy olvastatok.
Úgy látszik a nők jobban átérzik, amiket írok.. mert hogy a férfiak nem igazán írnak az írásaimhoz...
Pedig kíváncsi lennék, hogy férfiszemmel ők hogyan látják... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
