Van egy dal, ami mindig a kézfogást juttatja eszembe. Ne kérdezt miért!...de amikor hallgatom, úgy érzem, mintha valaki fogná a kezemet.
A kéz. Milyen is a kéz?... és mi a feladata az emberi kéznek ?
Munkára termett ?... vagy arra, hogy simogasson?... érezzen?... vagy üzenjen vele az ember? Ha a kezed nyugalomban van, akkor ujjaid lágyan, egymás mellett, békésen szomszédolnak. De előfordul, hogy remeg a kezed, ilyenkor ideges vagy,... ha fájdalmat érzel, akkor pedig györcsbe rándulnak ujjaid, ha dühös vagy, ökölbe szorítod a kezedet. Tudsz vele adni, elvenni, megosztani , kisajátítani, elkapni, vagy eldobni,... de tudsz vele taszítani, és vonzani is.
A bántó kéz, mindig merev, és görcsös,... ráadásul hihetetlenül erős. Ha tiltasz összecsukod ujjaidat, és merev tenyeredet kifodítva magad elé tartod,... s azt mondod: ÁLLJ!... ne tovább!... ne tedd ! Amikor hívsz, karjaidat széttárod, és oly lágyra nyitod tenyeredet, mint egy bölcsőt,... kagylót formálsz belőle, mintha esőcseppet kapnál el,... ilyenkor benne van a kezedben a szó... GYERE !
Ha simogatni akarsz, ujjaid begye olyan lágy mint a selyempaplan,... érzéki, és meleg a kezed. Talán ez a legszebb feladata a kezünknek, ilyenkor ujjaink finoman játszanak, mint a szél a hárfán,... ezeknek a mozdulatoknak zenéje van,... dallama. Ehhez mindig az ünneplő kezünket használjuk, nem a dolgosat, a kérgeset, mert ilyenkor elfelejti a kezünk azt, hogy mennyire fáradt, hiszen szeretni akarunk vele,... babusgatni.
A kezünkkel ugyanúgy beszélünk, mint a szánkkal, a szemünkkel, vagy az arcunkkal. Igen... beszédesek a kezek. Eltudnak mondani bármit, jelbeszéddel, érintéssel,... mert egyszerűen a csend közlekedési táblái, irányítanak, és irányíthatóak. Egy kézfogás néha többet jelent minden szónál, és egy kézszorítás üdvözlet a megtért és régenlátott vándornak. Kezünkben benne lehet a szeretet, a gyűlület, a fájdalom, a megadás, a szerelem, és a vágy,... bármit elmondhatsz velük, ráadásul kettő van belőle, és ha akarod ujjaid sorban állnak mint a ligetben a fák,... s ha azt szeretnéd, akkor pedig formába öntik a szíved dallamát.
A gondolkodó ember megtámasztja a fejét, mutató ujját felfelé, hüvelykujját pedig álla alá téve, szinte zsákutcát tart a gondolatainak, vigyázva arra, hogyha megérkeznek, el ne szaladjanak. A tanácstalan ember mutatóujját szájába véve akarja elővarázsolni belőle a választ,... aki pedig megmutatni akar, az hegyesen, és pöckösen feszíti meg ujját, mint a nyilat, aztán megcélozza az irányt, mint egy ijász,... de vannak játékos ujjaink is,... meg csodálkozók, mert egy felnőtt kéz már mindenre képes,... hiszen mi már mindent megtanultunk. Éreztük már forró nyári melegben a kéz hidegét, és fagyos hideg szélben a melegségét is.
Mégis azt hiszem, kezünknek legfontosabb feladata a kézfogás,... kell, hogy legyen egy kéz aki elkap, mielőtt szakadékba zuhannál, vagy megakadályozd, hogy elessen valaki,... esetleg felsegítsen, hogyha Te is megtetted,... hogy legyen ami átmelegít ,... és érezd, nem vagy egyedül. Hogy tudjatok kézenfogva andalogni a sétányon, vagy átrohanni a réten.
Ha van aki fogja a kezedet,... akkor már nem vagy egyedül, biztonságot ad és boldoggá tesz, mert a kéz segít, óv, és véd,... hát menj, és fogd meg a kezét a gyermeknek!... az idősnek!... a barátodnak, és a társadnak! Hinned kell a kézfogás erejében!... mert nagyon jó KÉZENFOGVA járni.
Tara Scott - november 20 2010 19:05:13
Kedves Pipacs!
Szép érzéseidet, gondolataidat a tenyereden nyújtottad felénk. A másik, szabad kezedet azonban szívesen fogom meg, hogy gratuláljak Neked nagyszerű írásodhoz.
Szeretettel ölellek: Tara.
pirospipacs - november 20 2010 19:28:51
Tara kedves!
Itt a kezem, nem disznólááááb! Megtisztelő szavaidat köszönöm!
Szeretettel: pipacs
pircsi47 - november 21 2010 11:11:57
Pipacs!
Nagyon érdekes az írásod a kézről, pontosan úgy van, ahogy megfogalmaztad és a zene is nagyon szép!
gratulálokircsi
lenabelicosa - november 21 2010 11:17:35
Nagyon jó meglátások, megfigyelések, gondolatok...
Szeretettel. Léna
pirospipacs - november 21 2010 16:35:23
Kedves Léna!
Gyakran elgondolkodom, jelentéktelennek tűnő dolgokon, amelyekről utólag kiderül, mennyire fontosak.
Köszönöm, hogy nálam időztél!
Szeretettel: pipacs
Geot - november 23 2010 21:10:16
Nagyon tetszett z írásod! Ez a dolog hiányzik az életemből,hogy valaki fogja a kezem,de nagyon hiányzik!
Szeretettel olvastalak! Geot
pirospipacs - november 24 2010 18:53:55
Kedves Geot!
Gyakran írok arról amire vágyom. Köszönöm, hogy megtiszteltél, nagyon jólesett.
Szeretettel: pipacs