|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Óriásláb él, jelentem én vagyok!
Már régóta tudom, hogy a Jóisten szeret engem.
El is halmozott minden földi jóval, de valahogy a teremtésemnél nem vette fel a közellátó szemüvegét és ezért történhetett az, hogy mindenbõl olyan nagyot adott
A nagy szemeimmel semmi baj, elsõdleges nemi jellegem nagyságának kifejezetten örülök, a páromat is úgy választotta a feljebb való a számomra, hogy 190 cm. felett volt a limit a Drága 196 cm magas, de a lábam, a lábamnak miért kellett 42-re nõnie !?
A probléma egy vidám 38-as számára talán érthetetlen, de nekem, életem megkeserítõje.
Mert mi az, egy kellemes 38-as lábúnak cipõt venni ?
Bemegy a boltba, kiválasztja az évszaknak megfelelõ, megálmodott színû, csatos, belebújós, fûzõs, magas sarkú, vagy épp lapos, telitalpú, bõr, illetve hasított bõr, vászon, vagy akár lakkcipõjét, fizet, és már suhan is tovább. Ha pedig szezoni leárazás van, akkor pedig három párat is vehet egyszerre.
Minõ boldogság!
Én csak elképzelni tudom! Fantáziálni róla, hogy milyen lehet 38-as lábon élni!
Persze nekem is volt ekkora lábam, úgy 5. osztályos korombanr30;
Nekem az iskolai ünnepségeken se volt szép, fekete, kopogós lakkcipõm, mint az osztálytársaimnak, hanem undok lapos, barna, mert az álomcipõket csak 35-ig gyártották.
Aztán amikor 8.-os lettem, szépen beérett a lábam, 40-ig.
Akkor egy kicsit elkezdtem reménykedni, hogy hú, ezt megúsztam, mert vagy három évig megálltam a növekedésben, persze csak ezen a téren, mert elsõdleges nemi jellegem ekkor kezdte el felvenni a megfelelõ cm3 állományát, ez akkor azért jobban érdekelt - de úgy érettségi környékén, mikor épp a legszebb lábbelimet kellett volna felvennem, jöttem rá, hogy megint nõtt a lábam egy számmal.
Innentõl keltezem én kálváriámat a cipõkkel.
Mert ugye, negyvenesig még csak, csak akadt valami, de ez felett ?!!
Bejártuk Tolnát, Baranyát, hogy valami kerüljön a lábamra.
Innét aztán fõleg edzõ cipõk képviselték a cipõtáramat, mivel ez volt, amibõl a lábamnak megfelelõ méretet kaphattunk.
Aztán változott megint a világ, és bele-bele lehetett botlani egy-egy nõcis cipõbe, no ekkor már, ha találtam valamit, akkor általában az egész készletet megvásároltam, nem érdekelve, hogy lesz-e még hónapban vajas kenyérre való, mert ki tudja, lehet, hogy egy évig megint semmi nem akad.
Ennek a korszaknak a gyerekeim születése vetett véget.
Valahogy megint nõtt a lábam egy számot.
Bár anyatársaimat hallva, nem vagyok ezzel egyedül, ugyanis számtalan barátnõm beszámolt errõl a jelenségrõl, de õk nem 41-es lábról indultak
Szóval, itt a vég!
Elõször még talán sírógörcsöt is kaphattam volna - ha az a sírós fajta lennék, amikor elsõ kísérletemet megtettem, vásárlási szándékkal közeledvén, egy cipõket áruló üzletbe.
Végigkoslattam az árukészleten és magamban megállapítottam, hogy itt legfeljebb spenótszínû gumicsizmát tudnék venni a lábamra, de ez valahogy nem ment a kiskosztümömhöz. Aztán összeszedve minden bátorságomat, feltettem az eladónak a kérdést, kezembe ragadva egy igazán kellemes, magas sarkú cipõt :
- Elnézést, kapható ez 42-es méretben ?
Úgy nézett rám, mintha azt kérdeztem volna, hogy mikor vesztette el a lányságát !
Ki sem kellett mondania a választ.
Jött a következõ bolt, majd az azt következõ.
Végül vettem egy strandpapucsot, ami legalább világoskék volt (de szerintem tuti, hogy fiú).
Szóval, visszatértem az edzõ cipõkhöz.
Aztán mostanában - úgy egy pár éve r11; egyes üzletláncoknál kikerült (elõször csak mutatóba) a nõi részlegnél a 42-es mérettábla mutató.
Elsõ alkalommal szinte önkívületi állapotban rohantam a jelzett tábla irányába, hogy : Istenem, imáim meghallgatásra találtak!
De amint megláttam az árukészletet, rögtön láttam, hogy a Jó Isten csak szórakozik velem, ugyanis tele volt rakva a polc mamuszokkal !
Ez az én formám!
De aztán, vissza-visszatértem kémlelni, hogy akad-e más, a fentebb említett déditutyikon kívül is. Aztán akadt, persze elõször csak belebújós mokaszin, tiszta bõrbõl, aranyáron, de találtam már lapos sarkú vászoncipõt, meg ha 50 körüli lennék, akkor persze kényelmes kis félcipõket is vásárolhatnék, de én még 40 alatt vagyok.
Két éve, viszont egyre több a cipõm.
Természetesen még mindig nem úgy vásárolok, mint a többi halandó, hogy nézi a cipõket, aztán ha valamelyik megtetszik neki, akkor leemel a polcról egy mérethelyeset, hanem én elõször a cipõs dobozokat nézem. Ha meglátom a 42-es számot, csak azután pillantok a kupac tetejére. Már van magas sarkú cipõm is.
Ha meg nagyon szórakozni akarok, akkor betérek egy kínai üzletbe.
Ott persze tudom, hogy soha sincs még 41-es sem, de az arcokon a dermedt rémület, mikor kérdem, hogy van-e számomra cipõ, leírhatatlan :
- 42 ? Nõi ? Óriászlábra ninc !
Gondolkodtam, talán mozgalmat kéne szervezni, az óriáslábú nõkért, a 42, 43-as lábúakért, jogot nekünk is! Mi is szeretnénk csinos topánokat, tûsarkúakat, szandálokat !
A mozgalom szószólója szerepét vállalom, a mozgalom elnöki posztjára kedves sógornõmet, Líviát, ajánlom szeretettel, aki szintén óriáslábbal rendelkezik, azzal a különbséggel, hogy neki a magassága is megvan hozzá - gyönyörû, 186 cm magas, fiatal nõ .
Ezen még gondolkodnom kell.
De most sietek, mert megígértem a barátnõmnek, hogy elmegyek vele cipõt venni, segítek a választásban. Nem tudom említettem-e már, hogy neki 35-ös lába van ?
Ez egy másik történet
|
|
|
- február 04 2008 08:52:58
Humoros volt az írásod és sajnos a természetet nem erõszakolhatjuk meg. |
- február 04 2008 22:59:33
Kedves "madi"...ritkán szoktam a prózára kattintani,de ezúttal nem bántam meg,és nem csak azért,mert "hasonló cipõben "  járok...nagyon jó humorérzékkel és végig érdekes stílusban mesélted el kálváriád a cipõvásárlás körül...mindíg tudtál belevinni annyi fordulatot,hogy átlendítsd a témát és az olvasót...ügyesen görgeted a történetet,nagyon tetszett és várom további írásaidat!!ráadásul annyi könny és bánat van a "túloldalon"- a versek birodalmában,hogy szinte jólesett ezt a kedves-humoros kis esszét elolvasni!!- jaaah-és tündéri az öniróniád!! szeretettel üdvözöllek-szoszircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
