|
 Vendég: 96
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ N
Radnai István:
SZÁMTAN
Hédi közeledik a kapu felé, a péktől jön. Ez lényeges! A fekete szellem zölden világító szemével közeledik és, amint teheti ugrálni kezd. Talán megnyugszik, ha kap egy kiflit a kapunál. Falja is, meg nem is.
Már nem lehet ilyen könnyen lekenyerezni..
Ezt ismeri. A bejárati ajtón persze elsőnek szeretne befurakodni. A kapunál is erre törekedni, de azt inkább akkor, amikor a földi istenek távoznak. Persze, attól, hogy mindig két lábon ugrálna és kutya létére, mind a negyvenöt kilójával, csak elrugaszkodni tud, mert nem tanult cirkuszi produkcióként pitizni, így hát ugrál és bárkit feldönt.
Szertelen. Akaratát minden háziállat keresztül viszi a gazdájánál, lehet fegyelmezni, de az neki természetellenes. Az aszkézis csak akkor jön rá, ha a létfontosságú személyek elhagyják!
Ismeri a szokásaikat, ha szatyorral vagy táskával indulnak a kétlábúak, az azt jelenti, ma nem lesz séta. Nem valami boldog, de tudomásul veszi.
Azok naponta sétálnak. Mert a séta jó dolog. Mit tudja ő, hogy gyakran a hátukra púpnak sem kívánják. Szerencsére ő csak egy hivatalos személlyel találkozik, de nem lévén kényes és nem érez komoly fájdalmat, szereti az állatorvost is.
Más kutyák vagy a macskák elbújnak, ha lehet az ágy alá fedezékbe, mint tüzérségi támadás idején a frontkatonák.
Nem szereti sem az égi sem a földi háborút, semmit, ami zajjal jár, a gyerekek műanyag-játékainak surrogását az aszfalton, a tűzijátékot, a mennydörgést.
De meghallja a fagylaltos csengőjét, kilométerekről. Nagyon szereti a fagylaltot. Míg a csontot néha elássa, jobb napokra!
Mit is mondok, dehogyis, ínséges napokra kell számítania, mert a két lábon ágaskodók, valljuk be, kiszámíthatatlanok.
A macskák is hiába ülnek ki az ablakba, ő is hiába pislog a sarok felé, amikor a vekkere megszólal.
Ha megkérdeznéd tőle, hány óra, farkcsóválással adná tudtodra.
Nemcsak a sétaidő és a vacsoraidőt.
Ébreszteni is tudna, de ő vele kivételeznek, negatív diszkrimináció. Biztosan megértené, a mások aggályait.
Nem sokat morfondírozik, hogy szőrének színével lenne a baj? Lényeg, hogy az áhítozott családi közelséget
nem érzi. Mások bezzeg!
Vannak bentlakók. A sors kegyetlen és igazságtalan, neki olykor a vacsoráját elfelejtik, a macskák dúskálnak.
A bagolyvárnak hét ajtaja van, megszámoltam! Hogy ő meg tudja-e számolni? Az etológusokkal még nem konzultált, pedig az egyik barátja, aki már eltűnt.... Érthetetlen, hogy miért tűnnek el egyesek! Az megbeszélte volna, biztosan el tudta volna mondani!
Neki, amiről szintén nincs fogalma, minek is lenne, még a passzív szókincse is kevesebb, mert nem vehet részt a családi tárgyalásokon.
Van, aki beszél hozzá, akkor nagyon figyel. Mintha valami idegen nyelvet tanulja. S mint a gyerekek, könnyen tanul. Egy kétéves gyerek képességeit megközelíti, de gyakorlati dolgokban egy aggastyán tapasztalataival rendelkezik.
Még, ha nem is az anyja tanította, valahol abban a rétegben van, benne lakik, csak elő kell venni. Ösztönnek hívják egyesek, hallja ezt a szót, ismeri, de nem érti. Ez nem az a konyhanyelv, amit neki értenie kel.
A parancsokat érti, azt is tudja, mennyire komoly és kitől kell komolyan venni. Ő következetesebb!
A bagolyvár kőpárkányú erkélyén néha megjelennek. Annak nem sok jelentősége van, akkor hiába is nyüszítene.
Csak akkor, amikor az ablak mögött mozognak és van remény arra, hogy az ajtóhoz jönnek. A külvilág az övé, azt meg is kell védenie. Tudja, mire való a kerítés.
De, hogy az emeletet, vajon ki lehetett az a marha! Ja, persze, marhával még nem találkozott, a tejet és a kenyeret a péktől hozzák!
Minél szárazabb a kifli, annál jobb ropogtatni, meg a kenyér csücskét. Ha ropogtatni lehet mint a csontot, az igen!
A kétlábúak értelmetlen lakásban tartózkodásáról fogalma sincs, mármint az okáról. Vannak napsütéses napok. Szép időben, ő kint, nem is bánja, odabent rászólnak, ha kedvére szaladgál Van lába, tehát szaladni kell, félelmetes logika,.a kétlábúaknak is van és arra való, főleg arra, hogy sétálni vigyék. Nagyon buták lehetnek a kétlábúak, ezt néha meg is mondja. Vagy megértik, vagy nem. Általában nehézfejűek és értelmetlen dolgokat művelnek.
A főzés fontos, megszokta már. De, hogy miért nem adnak neki is jóízű falatokat, miért kell tőlük elkunyerálni a maradékot?
A paradicsomszósz, igaz, megnevezni nem tudja, de kinyalni a lábasból, azt igen!
Ha beóvakodik, látja, hogy különböző kényelmetlen helyeken órák hosszat tartózkodnak. Odabent, de néha odakint. Csak a napozó ágynak van értelme, a reggeli napfényben lehet sütkérezni rajta.
A székek felborulnak, ölbe sem veszik, a hinta ágyra, még néha felugrott, de az sem biztonságos, de meg kell próbálni, mindent, ami jó a kétlábúaknak. Mert az a minta, alkalmazkodni, ez egyetlen vágya!
Kék és színes fények jönnek valami lehetetlen ablakból. nem szokta nézni. De ezek folyton bámulják, a macskák is, a régi barátja, aki leülhetett a szőnyegre, sőt a székre, az is rá-rápillantott.
Látja ő, hogy nyüzsög valami, de sem feléje nem indul, sem el nem fut előle, tehát neki közömbös!
Mi köze van a cseteléshez? hallja ezt a szót, emlegetik a jelenlében is, valami szidalmazó hangsúllyal.
Odett, ez a szó is az egyik kétlábúhoz tartozik, és a csetelés, gyakran kerül egyszerre említésre, de nincs köze az evéshez vagy a sétához. Ez valami tolvajnyelv.
És mennyit hevernek, puha ágyakon, puha párnákon, egyszer, amikor nagyon félt, a fejét, ha nem is a párnára, de Hédi fejére tette! Lett is nagy perpatvar, hozzá nem mindig szólnak udvariasan.
Van, amikor emberek jelennek meg és bejönnek a kapun.
Bizonyára jó emberek. Akihez kifelé ugatnak a kétlábúak, azokat igyekszik elzavarni. Kivéve, ha ismeri, de azok miért nem jönnek be, amikor ő barátságosan csóválja.
Néha szóba kerül, de néha csak általában, hiába nézeget, hiába szaglássza a póráz végét, ami lelóg annyira, hogy eléri az orrával kényelmesen.
Néha nyüszít, vagy vakkant, de úgy tesznek, mint, aki nem érti. Süketek, mint a nagymama, aki azt hallja meg, amit akar!
Pedig ő tudja, hogy értik, de nem jelent nekik semmit. Bezzeg, ha neki mondják, kimész! - akkor behúzódik a sarokba, mert valamiért az az ő helye, amikor beengedik. És közben azok és macskák összevissza csámborognak a mennyországban és neki azt sem engedik meg, hogy a felesleget felfalja,. igenis, megszidják érte, de nem komoly. Mindig megpróbálja és néhány finomabb falatot sikerül megkaparintania.
Aztán teljesen feleslegesen és logikátlanul kizavarják. Őt, de miért, már nincs mit felfalnia, akkor miért nem maradhat?
A kutyaházat utálja, klausztrofóbiája van! Meg aztán, valami furcsa büntetés lehet ez a kaloda. A büdös rongyokat, amiknek nem gazdaszaguk van, de idegen szaguk idegesíti, azokat szét kell tépni, mint ősei a zsákmányt, el kell pusztítani az idegent! Ez belső parancs.
A fű és a széna egészen más! Ő nem nem forog benne, csak leheveredik. A vízbe belemártja a pofáját, úgy eszik vagy iszik. A vízesés, ami valami érthetetlen ronda, elrágható kígyóból jön - az más. A vizet is harapni kell, miért, nem tudja, de muszáj, ha csobog, akkor muszáj.
És azok is isznak, hiszen látja, de akkor, ha vizes a pofája, elhúzódnak tőle. Pedig.
Pedig szereti az ölükbe tenni a pofájukat, mert nemcsak a lábszagot szereti. Egészében, az ismerős szagokat..
Nem érti min vitatkoztak össze a kétlábúak, de a kutya szó, ami olyan kedves a fülének, hogy azonnal odament hozzájuk, többször szóba került. Hogy etológus, meg, hogy a kutya nem tudna számolni?
Csak sejti, hogy valami nagy félreértés lehet a dologban, mert Hédi szórakozott, gyakran elfelejti, hogy neki kettő jár, két kifli, punktum. És ilyenkor ugrálni kell. A kapunál gyorsan befalja és megy a bejárati ajtó előtti rácshoz, amit kaparni és lökdösni szokott, sikerrel, Átugrani nem meri.
És nincs második, pedig, nem olyan ártatlan ő, hogy kettőig vagy háromig sem tudna számolni!
Pedig sokszor átverik, van olyan kifli, ami hamarább elfogy, mint a másik. De, amikor falni lehet, ki törődik vele!
Egyszer kileste, hogy Hédi a kapu előtt eltöri a kiflit. nagyon figyelt, vajon megeszi-e a másik felét, de nem!
A kétlábúak maflák, ott a finom kifli és nem falják. elteszik!
Nagyvonalúan elfogadta. Elfogadta a kifli másik felét, úgy tett, mintha elégedett lenne, hogy kettőt kapott.
Kiismerhetetlenek ezek a kétlábúak!
|
|
|
- november 24 2010 19:32:28
Kedves István!
Igazi csemege volt ezen az estén írásod. A mi kutyáink az előtérben alszanak a házon belül. A szélfogó ajtó keretében léckapu zárja el őket tőlünk csak, így látnak minket. Télen napközben is bent vannak, ha akarnak kimennek játszani, és utána látom, jól esik nekik bent kipihenni a havas játékot. Így ők másképp gondolhatnak ránk.
Ezért jól szórakoztam aranyos írásodon.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- november 25 2010 09:49:33
Kedves István!
Hozzászólásaimból már tudhatod, hogy én is kutya- és macskaszereő ember vagyok és mindig szívesen olvasok el minden olyan alkotást, ami róluk szól.
Az összes "dilemma", ami egy kutyát általábanvéve foglalkoztathat, azt - azt hiszem - mind felsoroltad a történetben.
Ha a gazdi megpróbál a kutya "eszével" - gondolkodni, mert szerintem nem csak ösztöne van, akkor az a kutyára nézve is jobb lesz. Nálunk például nincs olyan, hogy a macskák az elsők, vagy a kutya az első. Mindegyik egyszerre kapja a reggelit és a vacsorát is. Ha szárazat kapnak, akkor mindegyik azt kapja, ha áztatott kenyeret kapnak májassal, akkor mindegyik azt kapja, és ha más finomságot osztogatok, akkor kutya és macskák ugyanúgy részesülnek belőle.
És tudom, hogy az "irígy kutya" jelzőt nem véletlenül találták ki!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 25 2010 20:43:43
Kutyaszem optika.
Próbálkozunk, elképzeljük mi mehet végbe buksi fejükben.
Mivel hosszú ideig volt egy társam fiatal srác koromban, egy dél-alaszkai mongúzvadász..., talált jószág. ezért van némi elképzelésem az ügyben.
Ízlésvilágommal messzemenőkig találkozott a megközelítés ahogy meséltél róla.
Jó hogy szóltál!
szeretettel: szisz |
- november 26 2010 11:42:23
Mivel van kutyusom, örömmel olvastam az írásodat.
Anyuméknál németjuhász, itt boxer.
Valahogy így gondolhatják. Meghatódom sokszor rajtuk, hűséges társak. Tudnak olvasni a mozdulatainkból, akár szó nélkül.
pusssszillak |
- november 26 2010 17:44:20
Kedves Szisz!
Köszönöm szépen, hogy időt szántál írásomra, és a véleményedet is, külön. Olyan kevés kutya kapja meg azt a szeretete, és megbecsülést, amit megérdemelnének a szeretetükért, hűségükért. A miénk 2 fenyőfánk között alussza örök álmát. Van aki a kukába dobja. Én mikor el kellett 14 évesen altatnunk, mert tele volt daganattal, megköszöntem, hogy annyi éven át szeretett minket. Hónapokig sirattuk. Rozika is nagyon szerette a kutyájukat, talán nem bírta volna elviselni az életet nélküle. 
Szeretettel üdv: Tara. |
- november 26 2010 17:47:53
Kedves Heaven!
Csak 1-2 mondat, s ahogy leírtad, árad belőle a kutyáitok iránti szeretet. A szívembe loptad velük Magad, mert aki az állatokat így tudja szeretni, az emberek felé is szeretettel fordul.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- november 26 2010 17:52:18
Bocs!
Az előbb a "Rozikát" olvastam, és összekevertem a kettőt, a kutyák miatt. |
- november 29 2010 21:38:37
István!
Gratulálok a jó kis kutya történetedhez.
Nagy állatbarát vagyok én is, és szerintem kutyák olyan okosak,
hogy megértik az emberi beszédet!
Nekünk is van két öreg kutyánk /írtam róluk/, ők családtagnak számítnak.
Van egy csomó macska is a szomszédokból, őket is szeretem és etetem!
Nagyon jó kis elbeszélés volt!
Üdvözöllek ircsi |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
