|
 Vendég: 85
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_ MM
Maggoth: Van Helsing karója
A város fényei kialudtak, a metropolisra sötétség borult.
Marquas az éjszakai járatot várta. Egyedül állt a buszmegállóban, túl az utcalámpa halvány fénykörén. Szenvtelen arcot vágott, de a tekintetében szenvedély lobogott. Rövid hajába hasztalan próbáltak beletépni a meg-megújuló szélrohamok, keskeny ujjai acélbilincsként markolták az oldalánál lógó táska bőrfogantyúját.
„Sikerülni fog” – ismételgette magában. – „Sikerülnie kell!”
A busz robosztus alakja végre felbukkant a sarkon. A jármű precízen beállt a megállóval párhuzamosan, a pneumatikus ajtó halk szisszenéssel kitárult. Marquas felszállt és a sofőr tenyerébe nyomta az aprót. A nagydarab, túlsúlyos férfi nem nézett a szemébe, nehogy olyasmit lásson benne, amit nem szeretne.
Marquas letelepedett a sofőrfülke mögötti ülésre, gondolatai a táskájában lapuló karó felé fordultak. Az eszközt keményfából faragták, fogalma sem volt róla, milyen fajtából, de úgy simult az ember tenyerébe, mintha erre teremtették volna. Sehol egy repedés vagy egy apró göb, a vége pedig tűhegyes – tökéletes fegyver, ha valaki egy vámpírmestert akar pokolra küldeni.
Lelki szemével maga előtt látta a rozsdavörös foltokat, melyek sötét pecsétként borították a hengeres eszköz felületét. A fickó, akitől vette, Van Helsing professzor távoli leszármazottjának vallotta magát, és azt állította, őse ezzel taszította Draculát a nemlétbe. Marquas hitte is meg nem is, de a kért összeget alkudozás nélkül kifizette. Hétköznapi ember sosem adott volna ennyit egy közönséges fadarabért, csakhogy Riordan elpusztítása megérte ennyi befektetést.
A busz a következő megállóhoz ért, ahol drogoktól kába fiatalok vártak a megváltásra. A kövér sofőr elhajtott mellettük, ügyet sem vetve rájuk. Marquas elmosolyodott.
„Kezdődik” – gondolta izgatottan.
– Héj! – kiáltotta idegességet mímelve. – Mi a francért nem állt meg?
A sofőr a kormányt elengedve kényelmesen hátra fordult. A busz továbbhaladt, mintha szellemkezek vezették volna.
– A nevem, Liam – mondta szelíden. – Vannak bizonyos képességeim, melyek megkülönböztetnek az átlagtól. Már jó ideje a találkozásunkról álmodom.
A vámpírvadász kipattintotta az ölében tartott táska zárját.
– Én is – közölte hűvösen. – Te vagy az összekötő kapocs köztem és Riordan között.
– Ki az a Riordan? – kérdezte elkerekedő szemmel a buszvezető.
– Egy vámpír nagymester – vágta rá Marquas. – Ő ölte meg a szüleimet.
– Így mindjárt érthetőbbé válnak az álmaim – bólintott Liam. – Tudod, minden alkalommal, amikor felbukkantál bennük, meghaltál a karjaim között.
Marquas ujjai a karóra szorultak.
– Riordan nem klasszikus értelemben vett vérszívó, sokszorosan hasadt a személyisége – árulta el halkan. – Másnak tartja magát, amíg elő nem tör belőle a fenevad. Amikor kitombolta magát, visszatér álcaként hordott énjei egyikéhez, anélkül, hogy emlékezne rémtetteire.
– Te pedig, azt hiszed, én vagyok, Riordan – állapította meg Liam. – Csakhogy ez képtelenség, idáig a nappali műszakban dolgoztam, ami lehetetlen, ha vámpír vagyok.
– Ha te vagy ő, hamis emlékeid is lehetnek – Marquas óvatosan megemelte a fegyvert a táska mélyén. – Minden esetre tudhatnád, átlag buszsofőrök nem képesek mentális koncentrációval járműveket vezetni.
– Gyerekkorom óta tárgyakat mozgatok – mutatott rá a sofőr. – Te viszont átkozottul sok adattal rendelkezel az ellenfeledről. Honnan veszed, hogy hasadt a személyisége?
– Nekem is akadnak átlagon felüli képességeim – mondta a vámpírvadász a karó súlyát latolgatva. – Amikor Riordan megölte a szüleimet, a lelkem egy pillanatra eggyé vált az övével. Személyiségek útvesztőjében keveregtem, melyek közül csupán egyetlen egy volt a fenevadé. A többiek ártatlan polgárok tükörképeinek bizonyultak, mindazokénak, akiknek a lényét leutánozta, mielőtt megölte őket.
– Az is megeshet, a szüleid elvesztése megzavart, és te hasadtál szilánkokra a sokktól – vetette fel Liam. – Mi van, ha trauma ért, és a képzeleted idegen személyiségekkel töltötte meg a tudatod? Lehet, Riordan nem is létezik, te találtad ki, hogy elkendőzd magad elől a valóságot.
– Csakhogy álmodtál rólam – Marquas a szöget méregette, amelyből a legbiztosabb találatra számíthatott.
– Mert utamba sodort a jövő – vágta rá Liam. – Nem tudom, mit forgatsz a fejedben, de te iszod meg a levét, ebben biztos vagyok. Minden víziómban tetőtől-talpig vér borított.
– Talán a te véred – sziszegte a vámpírvadász, és mozgásba lendült.
Van Helsing karója lesújtott a buszvezető mellkasára. Liam üvöltött, felsőtestén sistergő sebek nyíltak. Vére a plafonig fröcskölt, arca a rettenettől elszürkült, húsa pernyeként a csontjaira aszalódott. Kitárt karral a vámpírvadászra zuhant, aki diadalittasan megtartotta egy pillanatig, míg a maradványai porrá omlottak.
Öröme azonban korainak bizonyult, a szélvédő négyszögét szédítő gyorsasággal közeledő téglafal töltötte be. Marquas üvöltésére nyitotta a száját, mielőtt a pupilláját narancsszínű lobbanás töltötte be, amit törő üveg csikorgása és deformálódó fém alkatrészek sikolya követett.
Eric Riordan lassan tért vissza a hipnotikus kábulat mélyéről a díványon, ujjai közt egy ártalmatlan fadarabbal, vaksin a fekhelye mellett ücsörgő pszichiáterre pislogva.
– Nos – kérdezte Dolfmeyer –, működött a tervem?
– Igen – válaszolta kásás hangon Eric. – Van Helsing karója tökéletesen bevált. A Vámpírvadász és a Sofőr meghaltak.
– Nagyszerű – a pszichiáter szokatlanul hegyes szemfoga megcsillant a fáklyák fényében. – Ígéretes lépés a gyógyulás felé.
– Mennem kell – mondta Eric. – Lassacskán felkel a nap.
– Jól van – mondta Dolfmeyer bólogatva, miközben kitárta előtte a kripta ajtaját. – Jövő héten várom!
Eric udvariasan a pszichiáterre villantotta szemfogát, aztán zajtalanul elsuhant az éjszakában.
|
|
|
- november 25 2010 09:35:39
Kedves Maggoth!
Én is láttam már Drakula történetét filmen és a "Találkozás a vámpírral", valamint a "Vámpírok bálja" c. filmeket.
Jók voltak, bár én nem annyira kedvelem a sok vér látványa miatt.
Lányom (Szilvia) Bathory F. Szilvia néven biztosan jobban értékelné ezt a történetet, hiszen ő vámpíros könyveket gyűjt és oovas már tinédzser kora óta és a Twilight triológiát is kiolvasta.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- november 25 2010 09:49:56
Hát, ezt gyanítom, bár ami azt illeti, ez egy eléggé formabontó vámpír-história. Én legalábbis nem sok helyen olvastam még tudathasadásos vámpírról. Ám köszönöm, hogy noha nem a te ízlésed, mégis elolvastad
Beszéld rá a lányodat 
Üdv
Zsolt |
- november 25 2010 13:18:58
 , jó!
Összekeversz a Torma Zsuzsával, én nem szeretem a vámpírosat!, de lehet, hogy ő sem?
A vége frappáns, jó befejezés!
Szeretettel Joli |
- november 25 2010 16:46:37
Nahát, ha valakiket összekevertem itten, akkor bocsánat
Örülök, hogy tetszett a vége, de eddig csak nem vámpírrajongók tiszteltek meg
Jöhetne már egy Twillight-fan, hogy kiosszon |
- november 26 2010 20:25:47
Éljen, remélem te Twillight-rajongó vagy |
- november 26 2010 22:14:52
Na, ez már jó pont a javadra! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
