|
 Vendég: 6
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ "Angyal zenéje, gyertyafény -
kincses kezem hogy lett szegény?
Nem adhattam ma semmi mást,
csak jó meleg simogatást."
Áprily Lajos
 N
Gyerekkoromban nem szerettem a Karácsonyt.Nálunk soha nem olyan volt,mint a filmeken.Délelőtt a szüleim rendszeresen összevesztek, így gyertyagyújtásra már semmi ünnep,semmi meghittség nem maradt. Gyűlöltem az áruházi csomagolópapírban átadott hasznos ajándékokat, a meleg pulcsit,csizmát,stb. Én mindig készítgettem valamit szüleimnek és ezért nagyon fájt,hogy ők sohasem valami csak nekem szólót,valami rám jellemzőt adtak. Talán akkor volt a legszebb,amikor a húgom még kicsi volt.Az ő csillogó szeme, karácsonyfát lesve eltátott szája örök emlék maradt! Meg amikor az első, Grundig magnómat kaptam. Az csodás volt! De csak az első pillanat,mert utána rögtön összevesztek anyámék a kezelésén.
Amikor elköltöztem otthonról,az első " vendégkarácsonyra" gyönyörű csomagolópapírba,masnikkal díszített csomagocskákat vittem mindenkinek.Élveztem a pillantásokat,ahogy csodálták őket. Attól kezdve jött divatba nálunk a díszes ajándék.
Amikor saját családom lett, végre olyan Karácsonyokat teremtettem,amilyenre mindig is vágytam. Varázsos, mesés és meghitt ÜNNEPET.Tágra nyílt, boldog gyerekszemekkel, zenével,játékkal,tengernyi szeretettel.Közel 20 csodás Karácsonyom van emlékeimben. Néha kicsit keserves,sírdogálós,mert egyre többen hiányoztak a fa alól, egyre nehezebb volt előteremteni az asztalra,a fa alá valót. De gyönyörűek voltak! Hiába nőttek a gyerekek,ragaszkodtak a meséhez, a Jézuskához, a 23-án éjjel sütött beiglihez és díszített fához.
Aztán szétesett a család. Rettegve vártuk a Szentestét! Az egyik gyerek könyörgött a varázsért, a másik nem is akart ünnepet. Egyedül, a semmiből próbáltam mindent megtenni,hogy mégis, maradjon valami szép,valami emlékezetes. Legyen a rítus új is meg régi is, legyen ajándék,de jusson ételre,fenyőre is, megélhetésre ünnepek után,tüzelőre. És valahogy sikerült. Szép is lett,meghitt is,de mégsem az igazi! Felváltva sírdogáltunk, s hiányoltunk valakit,valamit, a családot!
Tavaly derült ki novemberben,hogy fiam átültetésre szorul. A december vizsgálatokkal,műtéttel és rettegéssel telt. Pénzünk nem volt,elvitte a kórházazás,tüzelőnk alig, étel se sok. Csak az tartotta bennünk a lelket,hogy közénk jött egy új kis élet,akinek meg kell mutatni az ünnepet,akinek KELL a varázs! Aztán jött sok jó ember és emberke, s lett minden. LETT KARÁCSONY!!!
De most gyűlölöm ezt az ünnepet!!! Mert nem tudom,hogy lesz! Mert elveszett a mese, meghalt a varázs és nincs semmi remény. Mert azt sem tudom, lesz-e még hol ünnepelni,lesz-e bármi.
Mert a világ nem szereti a gyengéket,az elesetteket.
Jézus szüleit sem fogadta be senki!!!! |
|
|
- november 26 2010 21:24:38
Mély és egyetemes igazságokat mutattál meg saját sorsodon keresztül.
A Karácsony egy csoda, de bizonyos helyzetekben az év legkeserűbb napja is tud lenni.
Én ezt most nagyon átérzem...
Szeretettel. szisz |
- november 26 2010 22:25:59
Sokszor egy meleg simogatás maga az ünnep! |
- november 27 2010 11:49:04
Szívből kívánom, hogy legyen még nagyon sok boldog, szeretettel átszőtt csodaszép Karácsonyod!
Szeretettel: Tara. |
- november 27 2010 17:41:32
Tragikus karácsonyi történeted nagyon megfogott. Ismerem ezt az érzést, de én még sohasem mertem leírni, sem kimondani, hogy nem szeretem az ünnepeket, mert gyerekkoromtól kezdve csupa boldogtalan emlékem fűződik minden ünnephez /egyszer már írtam itt róla néhány futó gondolatot...de a lényege nem ez/ - becsüllek érte, hogy vállalod..
szeretettel Mamuszka |
- november 27 2010 21:34:20
Böbebaba, nagyon is átérzem a helyzetedet, hogy miért alakultak így a dolgok.. A Karácsony, meghitt varázsa a szívünkből jön, azért is olyan szép. Kívánom, hogy neked és családodnak legyen meghitt, békés, boldog karácsonyi ünnepe!
Szeretettel: Vali. |
- november 28 2010 11:22:35
Én is így vagyok ezzel, karácsonyi jó emlékeim nekem csak gyerekkoromból vannak.
Elég szomorú, de egy szürke hétköznap néha sokkalta többet tud adni.
Szeretettel Joli |
- november 29 2010 15:11:59
Kedves Böbebaba!
Én is úgy nőttem fel, hogy nélkülözésben is volt részünk, és nálunk sem volt mindig meg a családi harmónia. Ettől függetlenül nagyon tudtam örülni annak a néhány szem szaloncukornak, amit a nagyanyám fenyőfájáról kaptam minden évben. Az jobban esett, mint az otthoni. A jólelkű nagymamák sokat tudnak tenni annak érdekében, hogy az unokák jól érezzék magukat Karácsonykor.
Annak azért örülök, hogy később a saját magad megszervezett Karácsonyaitok már jobban sikerültek.
Vígasztaljon az a tudat, hogy nem csak gazdagságban lehet boldogan ünnepelni a Karácsonyt. A szegények szívében sokkal nagyobb a szeretet, ami igazi értéket képvisel.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
