|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Tara Scott: Fészek
Minden tavasz, csalódást hozott, amikor láttam a szomszédaink, és a környék házainak eresze, erkélye alatt sorban, szépen gyülekező fecskefészkeket. Csak a mi házunk maradt fecskecsivogástól mentes. Nagyon bántott minket, mert akadt egy két ház, az erkélye fölé, az eresze alá papírcsíkokat rögzítettek spárgán, hogy a lobogásuk elriassza az odaköltözni szándékozó kis tollasokat. Kelet-Nyugati fekvésű a házunk, ideális a délelőtti napsütés utáni árnyékosabb napszakkal a hőség elkerülésére. De a madarak ezt sem vették figyelembe, mert elkerültek minket. Egy hétvégén, párom meglepő ötlettel állt elő. Falun élő emberektől hallotta, s hamar meg is akarta valósítani. Mikor elmondta, hogy mit is javasoltak neki, hatalmasat nevettem, és azt mondtam, valószínűleg a bolondját járatják vele. Reggeli után, előkészítettem a főzni valókat, s míg feltettem főni az ebédet, ő vásárolni indult. Úgy egy óra múlva, miután a szatyrokból minden dolog a helyére került, kerti ruhába öltözött, s kivitte a fűnyírót. Pár nap eltelt, s reggel felébredve arra lettem figyelmes, hogy madarak repülnek az ablakunk fölé. Kissé elidőznek, majd elrepülnek, s ez ismétlődik folyamatosan. Óvatosan kilopóztam a hálószobából, köntösbe bújtam, kimentem a ház előtti járdára, s felnéztem. A hálószoba ablaka felett, egy fészek körívének az alja kezdett kibontakozni. A két villás farkú fecske a fejem fölött körözött, s én a velem együtt az udvarra szaladt kutyákkal visszasiettem a házba, hogy ne zavarjuk az építkezőket. Mire visszaértem, a férjem már ébren volt, s én örömmel meséltem neki, mit láttam odalentről. Azt mondta, miközben a madarak röptét lestük mindketten, hogy ő is felfigyelt a szokatlan mozgásra, míg lent voltam, és sejtette, mi történik odakint. Nem is volt meglepődve, de örült ő is nagyon. Reggeli után, együtt is megnéztük, s a szemem akkor kerekedett ki igazán, amikor magasra téve, hogy a kutyák ne érjék el, egy kis tálban vizet, s egy másikban nedves agyagot mutatott. Elszégyelltem magam, s be kellett látnom, hogy a népi praktikák igenis, léteznek, és működnek. Megkövettem a férjem, s alig vártam, hogy megteljen a fészek élettel. Igyekeztünk minél kevesebbet zavarni lassan beköltözni készülő kis lakóinkat. Este, miután elnyugodtak, vittük ki a szemetet, ürítettük ki a levelesládát. A kutyákat hamar megszokták, nem zavarta őket, hogy jönnek-mennek. Egyik hétvégi reggelen, még épphogy elhagyta a nap a horizontot, hangos csivitelésre ébredtünk. Határozottan veszekedésnek hangzott, mindketten egyszerre mondták a magukét.
- Hallod? – kérdeztem párom felé fordulva – Már a konyhaszekrény színén vitatkoznak.
Jót nevettünk, ők meg mintha elszégyellték volna magukat, halkabban osztogatták egymást tovább. Egyszer aztán a bevásárlásból hazatérve három apró, sárga tátika száj jelent meg a fészek szélén, élelemre várva. Míg a zárral bíbelődtünk, hogy mielőbb bejussunk a házba, az egyik fecske visszatért bizonyára jó falatokkal, s idegesen repkedett körülöttünk. Egy idő múlva ez is megváltozott. Már nyugodtan elrepültek mellettünk, volt úgy, hogy majdnem súrolta a szárnya a hajam. Hogy ne piszkítsák össze a teraszt, a férjem egy tálcát szerelt a fészek alá, s konyhai papír kéztörlőt duplán ráhajtogatva könnyűvé tette a cseréjét. Ez volt a szerencse, mert egy nap csak két apró tátott szájat láttunk, s a két nagy fecske idegesen repkedett a fészek körül. A férjem felnézett a tálcára, s az egyik apróság ott mocorgott. Szerencsére a puha kéztörlőpapír, felfogta az esést, így csak attól kellett félnünk, nehogy a mocorgás következtében mégis a földre kerüljön. Tudtuk, hogy kézzel nem érinthetjük, mert nem fogadja vissza az anyjuk, de hogy juttassuk vissza? Párom végül felvette a védőkesztyűjét, amivel a kerti munkákat végzi, a fűnyíró fűgyűjtőjéből kivett egy félmaréknyi, félig megszáradt füvet, s azzal együtt óvatosan megfogva az apró testet visszatette a fészekbe.
Másnap reggel már újból három kis buksi versenyzett, az életet jelentő falatkákért. Mi pedig végtelenül örültünk. Teljes volt a létszám újból.
|
|
|
- november 28 2010 20:16:05
Tara, remek!!!! A tartalom és forma egysége megvalósult.
   |
- november 28 2010 20:31:40
Kedves Domokos!
Nagyon szépen köszönöm. 
Szeretettel üdv: Tara. |
- november 28 2010 20:34:12
Kedves Mist!
Köszönöm szépen. Olvastam az írásodat, kétszer is írtam hozzá, de akadozott a netem. Gondolom az időjárás is belejátszott. Most stabilabbnak tűnik. Újra próbálom.
Szeretettel: Tara. |
- november 29 2010 08:54:47
Kedves Tara!
Örömmel olvastam ezt szép kis történetet itt is!
Az állatokról írt történeteket mindig nagyon szívesen olvasom!
Egy pályázatra én is írtam a fecskékről egy kis történetet, amely belekerül a bartokverslista külön kiadványába. Nem tudom, Te beküldted-e pályázatra ezt a kedves történetet, mert ez biztosan nyerő lett volna!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- november 29 2010 11:33:26
Tara Kedves!
Olyan tündérien írtad meg ezt a ki fecske történetet, hogy nem lehetett abbahagyni az olvasását, pedig csörgött a telefon!
Csatlakozom Zuzsihoz, én is nagyon szeretem az állttörténeteket, a madrakat főleg!
Gratulálokircsi |
- november 29 2010 14:44:09
Kedves állatbarát történetedhez gratulálok! Nekünk is volt fecskefészkünk a teraszon, de egyik ősszel amikor üresen maradt, a verebek szétverték. Aztán a következő tavaszon a hazatérő fecskepár szomorúan új otthont keresett.
Szeretettel, Feri |
- november 29 2010 16:05:01
Kedves Zsuzsanna!
Én is egy pályázatra küldtem. Hogy ugyanaz volt-e nem tudom. Nem szoktam pályázatokra küldeni. Általában meghatározzák a témát, én meg csak szabadon szeretek írni. Tudod, mi Iker jegyűek nem szeretjük a korlátokat. Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretettel: Tara. |
- november 29 2010 16:19:12
Kedves Pircsi!
Nagyon szépen köszönöm. Remélem, hogy cinkét nem kell az idén mentenem, de adja az Ég, hogy Meggyvágó se haljon meg a tenyeremen! 3 db. olyan 20 cm körüli kis siklót a téglarakásnál engedtünk el. A konyhai teraszunk lépcsőrepedésében laktak, de oda olyan későn, du. 1 óra körül ér a nap, a téglarakást meg már reggel süti. A kamránkban egy dobozban avarral letakarva egy süni alszik téli álmot. Megsérült mielőtt végleg álomba merült, és napokig etettük. Ezért jó erdő mellett, és folyó közelében lakni. Kész biológia óra az életünk.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- november 29 2010 16:29:34
Kedves Feri!
Végtelenül sajnálom, ami Veletek történt. Sajnos hallottam már ilyet, hogy a verebek beköltöztek a fecskék fészkeibe. Nálunk ez nem történhet meg, mert az etetéstől teniszlabda nagyságú verebeink vannak. Valamelyik nap rászállt egy a nagy téglalap alakú kerti asztalra, és majdnem felbillent a másik két lába. Már csak nekifutásból tudnak felszállni.
Köszönöm, hogy időt szántál írásomra. Szeretettel: Tara. |
- november 29 2010 19:16:25
Drága Tara,
igazi állatbarát család vagytok. Ez sok mindenre utal.
Írásodat élvezettel olvastam, és az hiszem NDI elmondott mindent, amit írásodról mondani lehet, persze a többi hozzászóló is igazán dicséretes hangja nagyon tetszett.
Szeretettel ölel barátnőd: Radmila |
- november 29 2010 20:05:56
Drága Milácskám!
Köszönöm szépen. A lakóhelyünkből adódik a lehetőség.
Szeretettel puszillak: Tara. |
- november 30 2010 11:44:40
Legôszintébb gratulációm, kedves Tara Scott!
üdvözlettel:
PiaNista |
- november 30 2010 15:06:58
Kedves Pia Nista!
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál írásomra.
Üdvözlettel: Tara. |
- december 01 2010 19:54:45
Ezt a népi módot én még nem hallottam, de hatásos. Nekünk a ház előtt kis hegyoldalban sok az agyag, iskoláskoromban onnan szedtük, volt is fecskefészek bőven a régi és az új házon is. A felső útról is házzal szemközt folyt le a víz az egyik elvezető árokba... tehát ezért is lehetett.
Nagyon tetszett az írásod.
Szeretettel. LÉna |
- december 01 2010 20:36:40
Kedves Léna!
Azt mondták a férjemnek, hogy ahol messziről kell hordaniuk, oda nem építenek. Hát, közel hozta hozzájuk.
Szeretettel: Tara. |
- december 02 2010 04:46:36
Nagyon kedves történet...Aki szereti az állatokat rossz ember nem lehet......Gratulálok írásodhoz, Kedves Tara...Lyza |
- december 02 2010 12:19:39
Kedves Lyza!
Nagyon szépen köszönöm, hogy időt szántál rám. Remélem, úgy van!
Szeretettel ölellek: Tara. |
- április 05 2011 20:55:51
Remek, bájos történet! Örömmel olvastam!
Szeretettel: Piroska |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
