|
 Vendég: 9
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Akkor szép a lélek, amikor nekem zenélnek.
Nagyapámnak arany keze volt.
Több okból is mondhatnám, hiszen foglalkozása mellett a szõlõnek szentelte ideje nagy részét.
A faluban, ahol élt, tisztelték, szerették, sok barátja volt. A kovácsmesterséget ûzte, azt a csodálatos mesterséget, amelyben kiélhette fantáziáját, kreativitását. Megannyi kerítést készített, sok-sok gyertyatartót, virágállványt. Grillezõvel kombinált szalonnasütögetõt is hegesztett, amit most, mint ereklyét õrzök kertemben és azon a kerti hintán pihenünk, amin egykor delelt, sok évvel ezelõtt.
Párszor segítettem neki, és csodálattal figyeltem, ahogy ütötte a vasat, repkedtek a szikrák, mintha csillagszóró lett volna. A hatalmas üllõ és a kalapács, mindig elõkelõ helyet foglalt el mûhelyében.
Amikor nem kovácsolt, kisétált a kertbe, ahol legalább 20 sor szõlõt és minimum 15 fajtát dédelgetett, raffiával kötözte a vesszõket, kacsolt, permetezett.
A metszés volt az egyik mûvészete hobbijának, mert ha elrontaná az ember, illetve nem értene hozzá, hát bizony nem sok gyümölcs teremne.
Nem is engedett a közelébe nagyon senkit olyankor.
Nagymamám szerencsés volt, örült annak, hogy míg más kocsmázott addig nagyapa otthon kopácsolt, vagy mókolt a kertben. Igen jó bora volt a kisöregnek.
Esténként, egy-egy kártyaparti alkalmával, bizony néha felöntött a garatra. Akkor meg elkezdett nótázni, a többiek beszálltak, volt ám hangoskodás.
Amúgy jámbor embervolt, de hirtelen haragú, s ha egyszer haragra gerjedt, húúú.
Emlékszem, még azután is izzította a vasat és kopácsolt a mûhely elõtt, pedáns, tiszta mûhelye volt, ahol sorba álltak a szerszámok, talán még a szögek is, amikor amputálni kellett a fél lábát térdig, és tolókocsiba kényszerült. Gyötrelmes idõszak volt ez, de Õ nem adta fel. Akaratereje nagy volt, kitartása pedig még annál is nagyobb. Még több idõt szánt precíz munkájára, szõlõjére és ránk is, bár akkoriban hamarabb elfáradt. Állt egy öreg eperfa a mûhelye elõtt, Õ annak árnyékában pihengetett ebéd után. Nagy pocakjáról felhúzta a pólót nyáridõben, úgy cirógatta a napsugár.
Tanított, hogy kell a vassal bánni, hogyan kell a szõlõt iskolázni és persze kártyázni.
Ma már, csak a vas maradt meg, amit az Õ arany keze formált, és persze mindaz, amit tanított.
|
|
|
- február 08 2008 01:41:51
Kedves Sancho!!!...nyugalommal és szeretettel idézted meg a nagypapád alakját...nagyon jó volt olvasni...igazi érett férfi-szívvel,csupa-csupa szeretettel,és ha ezt olvashatná,egészen biztosan magához ölelne,és nagyon-nagyon büszke lenne Rád...köszönöm Neked ezt a kristálytiszta érzelmeket!!!szeretettel-sz. |
- február 10 2008 07:34:27
Köszönöm, hogy elolvastad. |
- március 14 2008 11:11:11
Kedves Sancho!
Bámulattal olvastam írásodat. Itt most elárulom Neked, hogy az én férjem eredeti foglalkozása kovács, és õ is nagyon sok szép munkát adott ki a keze alól. Én tudom, milyen szép a kovácsmesterség.
A férjem is foglalkozik szõlõvel. Csak neki az a bánata, hogy nincs fiú a családban, akik tõle mindezeket elsajátíthatnák.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- október 17 2008 07:15:11
Torma kedves!
Köszönöm hogy ezt is elolvastad! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2025. január 15. szerda,
Lóránt, Lóránd napja van.
Holnap Gusztáv napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
