|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
mamuszka: Soha ne add fel - ha igazad van
Régi történet, nem is izgalmas, nem is ritkaság, de tanulságos. Családi emlék ihlette. Lányom kicsi korától rendkívül értelmes és önálló gyerek volt, kiváló memóriával áldott. Mire iskolába kezdett járni, nemcsak magától megtanult olvasni, de a tartalomjegyzék használatának módját is önállóan felfedezte. Sokszor volt beteg, ilyenkor egyedül feküdt otthon, míg én dolgoztam és meglepett azzal, hogy mire haza mentem, megtanulta Petőfi Falu végén kurta kocsma című versét.
Érdeklődő gyerek volt, különösen a nyelvtan iránti jó érzékével tűnt ki az iskolában, ezért magyartanára különösen kedvelte. /Ezt az érdeklődést és érzéket valószínűleg tőlem örökölte/ - mint azt is, hogy pedagógus pályára készüljön. Általános iskolás korában megnyerte a városi orosz nyelvi versenyt dicsőséget szerezve ezzel felkészítő tanárának és az iskolájának.. Ebből a szép sikerből önbizalmat merítve a gimnázium orosz nyelvű szakos osztályába jelentkezett. Tudott dolog, hogy akkoriban - a hetvenes években ez a nyelv kötelező tárgy volt már az általános iskola felső tagozatától . / Én még kötelezően előírt érettségi vizsgát is tettem belőle/. Lányom az orosz mellett heti két órában angol nyelvet is tanult, de önszorgalomból kiegészítette olyan szintre, hogy felvételizhetett belőle az egyetemen sikeresen és ma angoltanár egy középiskolában. Ez akkor szép teljesítménynek számított. De nem akarok elébe vágni az eseményeknek, mert történetem lényege visszanyúlik a középiskolás évekbe.
Lányom több osztálytársával összebeszélt, hogy még az érettségi előtt szerezzék meg orosz nyelvből az állami nyelvvizsgát. Jelentkeztek, behívták őket - írásbeli, majd két hét múlva szóbeli vizsgára. Az írásbeli jól sikerülhetett, mert szóbelire csak azokat hívták, akik megfeleltek az írásbelin.
A szóbelire én is elkísértem Budapestre - mert akkoriban még csak ott volt erre lehetőség - egy téli délután öt órára kellett megjelennie a szóbelin. Ő volt az utolsó előtti felelő. Mi nem ismertünk senkit az akkor vizsgázók közül - pedig fontos lett volna, mert később jól jött volna egy tanú, aki igazolja, hogy lányom megjelent és jól szerepelt a szóbelin. Vonattal utaztunk haza - ez a távolság százharminc kilométer - így volt miről beszélgetnünk, lányom részletesen beszámolt a vizsgáztató hölgyről és a kérdésekről...úgy érezte, minden jól ment.
- Már nem volt más teendőnk, csak várni a nyelvvizsga bizonyítványt. Ez azonban nem akart megérkezni. Már minden osztálytársa megkapta, csak ő nem. Teltek a hetek, és kezdtünk nyugtalankodni. Egy hónapnyi eredménytelen várakozás után telefonálni próbáltunk, de senki nem vette fel a telefont. Ezután sor került a levelek írására, válasz azonban csak az ötödik ajánlott levélre érkezett ezzel a szöveggel:
"Sajnálattal közöljük, hogy -mivel P.Á. a szóbeli vizsgán nem jelent meg - nem áll módunkban részére bizonyítványt kiállítani."
Talán mindenki érti, hogy hatalmas haragot váltott ki belőlem ez a szemtelenség. Nem kételkedhettem lányomban, hiszen vele voltam, mikor bement az ajtón és az egész vizsgáról nekem is elsődleges ismereteim voltak. Az igazságért - bár nem vagyok harcias természetű - mindenképpen küzdeni akartam. Lányommal felutaztunk a nyelvvizsga intézetbe egy délelőtt - és elhatároztuk, hogy addig nem megyünk haza, míg nem szerzünk érvényt igazságunknak. Elég sokat kellett várnunk, mire délután kettő óra körül megérkezett egy német nyelvet vizsgáztató tanár, akinek végre előadtuk panaszunkat. Hitetlenkedett kissé, de sikerült meggyőzni a részletek ismertetésével. Utánanézett lányom írásbeli dolgozatának, és kiderült, hogy jeles minősítést kapott. Ezek után megígérte segítségét - telefonált az orosz nyelvi vizsga bizottság vezetőjének és a vizsgáztató tanárnőnek. Az igazsághoz tartozik, hogy én megfenyegettem , -ha nem segít, a sajtóhoz fordulok, - és egyébként én mint főiskolai oktató, ha ilyent tennék, azonnal elveszteném állásomat. Az érvek hatásosak voltak.
-Hamarosan megérkezett az orosz nyelvi vizsgabizottság elnöke / a tanárnő nem!/ - és miután kollégám elébe tárta a helyzet fonákságát, úgy döntött, hogy átalakulunk mi hárman - beleértve engem is - a német
tanár és ő - bizottsággá és lehetőséget kap lányom, hogy ott azonnal megismételje a vizsgát. Ez váratlanul érte, kissé zavarban, de megfelelt a kérdésekre és újságcikket kellett kapásból fordítania. Ez a felelet nem volt briliáns, de érthető a helyzet furcsaságát tekintve. Az írásbelit is beszámítva ott helyben kézhez kaptuk a felsőfokú nyelvvizsga bizonyítványt - bocsánatkérés nélkül.
- Tanulsága van az esetnek - később is sok panasz érkezett az itteni intézetben előforduló visszaélések miatt. Bizonyára voltak, - többen - akik felelés nélkül mások eredményét használhatták fel , pénzért vásároltak dokumentumot. Nem mindenki tudta bizonyítani saját igazságát - mint mi - és talán nem voltak elég makacsok sem. Mi úgy döntöttünk: nem adjuk fel.. és érdemes volt. A csalókat le kell leplezni, később akadtak, akik meg is tették. Mi megelégedtünk a saját igazságunk bizonyításával, érvényesítésével.. |
|
|
- december 01 2010 19:44:46
Jó és tanulságos történet. Valóban vannak helyzetek, amikor kell harcolni az igazunkért... én is megtettem néhányszor.
Szeretettel. Léna |
- december 01 2010 20:33:24
Drága mamuszka!
Nagyon jól tettétek, hogy nem hagytátok Magatokat. Az az intézmény, valóságos Istencsapása volt. Nem volt év, hogy ne lett volna ott botrány. Ami pedig külön dühítő volt, hogy ennek ellenére nem történt semmi. Monopol helyzetben voltak, és ki is használták.
Ügyesek voltatok!
Szeretettel ölellek: Tara. |
- december 01 2010 20:43:03
Mamuszkám!
Nagy élvezettel olvastam igazságotok keresését!
Sajnos amikor doktorátust is lehet pénzért kapni, akkor nem lehet ilyen csaláson csodálkozni!
Iszonyatos dolgok ezek, hogy az embernek ki kell harcolni az igazát, mert másképpen ellopják!
gratulálok, szeretettel ircsi |
- december 02 2010 10:12:22
Néha botrányos dolgok történnek meg, és aki elköveti fel sem fogja mit tesz, de ő lenne a legjobban felháborodva, ha vele tennék meg.
Szeretettel Joli |
- december 02 2010 12:57:18
Kedves Mamuszka!
Nagy figyelemmel olvastam írásodat a történtekről, és én is fel vagyok háborodva. El tudom képzelni és el is hiszem, hogy történtek és történnek hasonló visszásságok, és ha az ember ezeket szó nélkül hagyja, akkor nem szűnnek meg.
Csak úgy lehet elejét venni az ehhez hasonló történéseknek, ha kiállunk az igazunk mellett, főleg, ha biztosak vagyunk benne.
Csak a Jóisten tudja, hogy nekem is harmadjára miért nem sikerült a középfokú angol nyelvvizsgám írásbelije, nem utaztam fel Budapestre azért, hogy megnézzem, hogyan értékelték, ez nekem sokba került volna. Éppen eleget fizettem már előtte a tanulásért, a vizsgaelőkészítőért is kétszer és a vizsgadijat is háromszor befizettem. Ezután már nem próbálkoztam meg negyedszer is a középfokúval, csak az alapfokúval, ami sikerült, de ezzel nem sokra megyek.
De azért soha nem bántam meg, hogy idegen nyelvet kezdtem tanulni önszámtamból, mert senki nem kényszerített rá és nem várta el.
Azt azért nagyon furcsállom, hogy lányodnak meg kellett ismételni ott, azonnal a vizsgát akkor, amikor pedig meggyőződtek róla, hogy ott volt a vizsgán és jelesre sikerült neki! A vizsgán való részvételt biztosan le kellett dokumentálniuk.
Gondolom, hogy a Rigó utcai vizsgátató központban volt az eset! És nem csodálkozom.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 02 2010 17:12:51
Kedves Zsuzsanna!
Igen, a Rigó utcai központról van szó - és sok hasonló eset történt, mégsem vonták felelősségre a bűnösöket, legalább én nem tudok róla. Mondjuk bennem emberükre találtak, mert a lányom érdekében én anyatigrissé változtam - és elmentem volna igazunk biztos tudatában a miniszterig. Igazad van , furcsa tény, hogy lányomnak rögtönzött vizsgát kellett tennie, ismételve az elsőt, ami tökéletes volt, csakhogy az akkori vizsganap jegyzőkönyvében az szerepelt a neve mellett, hogy nem jelent meg... és helyette valaki más kapta meg az osztályzatot. Azt hitték, egy vidéki kis középiskolás lánnyal megtehetik, nem fogja forszírozni - hát ő nem is tette volna, de én gyűlölöm az ilyen csalásokat és visszaéléseket, mert velem is történt sok igazságtalanság és nem védett meg senki - magamnak kellett kiharcolni - bár nem mindig sikerült.
Bizony nagyon is lehetséges, hogy veled is hasonló szemétség történt...nem szabad hagyni, mert sebet kap az ember lelke.
Örülök, hogy írtál róla - szeretettel mamuszka |
- december 02 2010 17:17:13
Kedves LÉna!
Köszönöm, hogy véleményt írtál, mert ilyen esetek sajnos kivédhetetlenek. Muszáj az embernek kitartani...és erősnek lenni. Tudom, te is az vagy, hiszen olvastam írásaidat, kimászol a gödörből - és ez fontos.
szeretettel mamuszka |
- december 02 2010 17:21:12
Kedves Tara!
Látom, ismerős a helyzet neked is. Most is hamisítanak , de már másutt is, mindenféle okmányt és elsumákolják, ha nem derül ki és nem lesz botrány. Én olyan esetet is ismerek, hogy szakmai végzettség nélkül operált orvos...és volt olyan tanárunk, akinek csak tanítói oklevele volt, mégis docensként szerepelt az egyetemen...és még sorolhatnám...
Köszönöm figyelmedet ölellek mamuszka |
- december 02 2010 17:24:00
Kedves Joli és Pircsi!
köszönöm, hogy olvastátok és velem együtt elítéltétek a csalókat. Szomorú, hogy nem azokat büntetik, akiket kellene, hanem az áldozataikat.
ölellek benneteket - mamuszka |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
