|
 Vendég: 8
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_blogbejegyzés
 N
Akar-e vajon minden ember változni?
Folyton a változásról, annak szükségességéről írok, azzal foglalkozom intenzíven, eddig a bennem történő változásokról írtam, mostanában azonban el kezdtem figyelni embertársaimat is.
A Szólista című film indított el bennem egy gondolatot. Egy újságíró felfigyelt egy hajléktalanra, aki tehetséges zeneművész volt, és skizofrén beteg is. Az afroamerikai hajdani tehetséges zenész, már nem igazán akart civilizáltan élni. Kis kocsiján elfért mindene, amit mindenhová maga után húzott, és inkább érezte magát otthon egy aluljáróban és hontalan társai között, mint egy lakásban. A fejében folyton hangok beszéltek, s ennek hatására, - s mert nem akart gyógyszereket szedni, amit valahol meg is értek – olykor veszélyessé is vált.
Viszont megindított, mert annyira szerette a zenét, és bele tudta élni magát, hogy ez szerintem nagyon ritka, de nem akart újra négy fal közé zárva élni, rendes ágyban aludni, nem akart „civilizáltan” élni…
S ha megkérdeznénk a hajléktalanokat, vajon ők mit mondanának? Akarnak-e még újra civilizáltan élni? Jó részük biztosan, de akik már évtizedek óta élnek így, azok nem biztos. Olyan lehet ez is, mint mikor húsz-harminc év börtön után szabadul valaki. Sok embernél ez életformává vált, s valójában szabadok…
Itt is elkezdtem figyelni az embereket. Bár Ibiza nem Los Angeles, össze sem lehet hasonlítani, azonban sok érző embert elgondolkoztat az a tény, hogy milyen sok ember került hasonló megalázó helyzetbe, részint a saját hibájából, vagy valamilyen körülmény, eset, vagy épp a társadalmi változások áldozataként. Itt nem igen lehet megfagyni, de kihűlni december, január hónapban igen.
Ibiza egy kis sziget, csodás természeti adottságokkal, és lassan többféle nációval, mint őslakos spanyollal. Itt is vannak hajléktalanok. Szoktam őket látni, aludni számos helyen, igaz, néha nehéz megkülönböztetni őket a bulizás utáni drogos, részeg turistáktól, azonban, most, hogy lement a szezon, már szembetűnőbbek, és néhányat látásból ismerek is. Van egy, aki rendszeresen a lakásunk alatti bevásárló központ előtt őgyeleg, és 50 centeket kunyerál. Néhány hónapja még adtam is neki, azonban mostanában már nem adok. Annál is inkább, mert rájöttem, hogy nem turista, hanem egy itt ragadt angol hajléktalan, akit a szezonban honfitársai kisegítenek – gondolom. Viszont az is igaz, hogy még nem láttam teljesen – fejben – tisztának. Olyan érzésem van, ha látom, mintha állandóan kábítószer hatása alatt lenne, - szerintem van is. Ez nem ritka itt.
Az is megérne egy tanulmányt, hogy sokan szívnak marihuánát, aztán rászoknak a kokainra, és mikor betépnek, azt nevezik itt - nagy bulinak -, vajon meg tudnak-e állni a lejtőn?
De most visszatérve a hajléktalanokra. Figyeltem a viselkedésüket. Van egy másik, aki nem messze tőlünk, egy kis tér padján szokott aludni. Minden héten látom, mert elmegyek mellette, mikor suliba járok. Tegnap zöldre vártam az egyik legforgalmasabb kereszteződés egyik zebrájánál. Az illető figyelmetlenül lelépett a piroson, a három irányból bekanyarodó autók fékcsikorgása, dudálása sem hatotta meg, szinte a szemükbe nevetett, s minket is kigúnyolt, akik vártunk a szabad jelzésre. Azt hiszem, csak a szerencsén múlott, hogy nem ütköztek össze az autók.
Vajon csak a kábítószer és az ital, felelősek azért, hogy olyan szintre csökken egy ember kontrollja, hogy nem figyel semmire és senkire, még azt sem veszi komolyan, ha az életével játszik, és csak nevet a világra? S vajon hány éve élhet így? Nyáron találhatna munkát, ha akarna… s még azt sem lehet tudni, hogy vajon melyik nép szülötte…
Egy harmadik pedig az egyik templom kapuja mellett szokott állni, s kéreget. Nem mondhatom koldusnak, mert nincs semmi baja, ép mindene, beszélni is tud, és meglepően tiszta, rendes ruhában áll ott, kezében egy kalappal. Az is lehet, hogy kap annyi segélyt is, amiből én meg tudnék itt élni a szigeten, s talán ő is.
Aztán rájöttem, hogy nem is annyira a pénz miatt, mint inkább azért jár oda, hogy szóba álljanak vele az emberek.
Remélem, hamarosan beszélem végre ezt a nyelvet, mert annyi téma fekszik előttem, amiben szívesen kutatnék, s megismerhetnék végre mélyebben is sok embert.
|
|
|
- december 01 2010 20:12:46
Sajnos nagyon csiga a netem. Nem tudom feltölteni a honlapomra sem, hogy kisebb méretű legyen, s az tennénk be ide, de ez a kép kell, a filmből van. Bocsi, hogy így elcsúszik.  |
- december 01 2010 21:06:58
Kedves Léna!
Nagyon érdekes az írásod. Remélem, ha már beszédszinten bírod a nyelvet, visszatérsz rá!
Szeretettel üdv: Tara. |
- december 02 2010 04:57:48
Kedves Léna! Figyelemfelkeltő az írásod...Ibiza pedig gyönyörű szép...Mindenhol vannak lecsúszott emberek, sajnos kevés tud talpra állni belőlük...remek írás! Lyza |
- december 02 2010 10:08:19
Ehhez nem kell érteni a nyelvet  , nekik külön védőangyalaik vannak, nem tudtad! akár a piás embereknek, már azt hinnéd, hogy felbukik, de mégis elbotorkál üveggel a kezében!
Szeretettel olvastalak.
Joli |
- december 02 2010 11:00:08
Kedves Lena!
Ahogy Te is találkoztál ott Ibizán különböző hajléktalannak látszó emberekkel, úgy én is idehaza rendre szembetalálom magamat hasonlókkal, (egyről biztosan tudok), akik állandóan úgy néznek ki, mintha részegek lennének, sokszor elfeküdve lehet látni, főleg az egyiket egy-egy bolt bejárati ajtaja mellett, vagy annak közelében. De ugyanez az ember többször helyet változtat, s máskor az autóbuszmegálló közelében lehet látni, legtöbbször ugyanolyan "szédült" állapotban, sőt még néha az arca is össze van törve-zúzva, biztosan ebben az állapotában elesik és megüti magát.
Biztos vagyok én is abban, hogy akik hasonló helyzetbe kerülnek, maguk is tehetnének a sorsuk javulásáért, vagy tehettek volna, hogy ne kerüljenek az utcára.
Azért nem érdemes adni nekik a pénzt, hogy lerészegedjenek, és azért sem, hogy csupán cigarettára költsék.
Az étel és ital lenne a legfontosabb, mint alapvatő életszükséglet, inkább ezt kellene nekik adni. (Bár, félhetünk attól is, hogy az is "pocsékba" megy, mert esetleg eldobja, vagy nem szívesen fogadja el.
Érdemes hasonló témákban írni, csak az a baj, hogy a véleményünk nem jut el a hajléktalanokhoz!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 02 2010 13:34:22
Felemás érzések..Budapest egyik legforgalmasabb terére elegáns
fekete pAJERÓ TEREPJÁRÓ KANYARODOTT.Oldalán a Máltai szeretetszolgálat emblémája.. ápolt fiatalemberek intézményesitett
szintén elegáns téli egyenruhájukban kászálódtak ki a kocsiból..
a csomagtartó hangtalanul olajozottan nyílt és ruháskosarak kerültek elő , párolgó kannákkal... Zsíros kenyér osztás volt a Metró aluljáróból előkecmergő nyomorultaknak... hát rántott húst még sem hozhattak!!
Becsülöm a hindú szerzeteseket, nem hívalkodóan a narancssárga lepedőikben szerényen mérik az ingyenkonyháikban a bablevest
egy karaj kenyérrel...
Zsuzsának... de mi eljutunk hozzájuk, itt a Netten is...az alkoholizmus már a lejtő alja... de a szakadék szélén ott billegünk, sok százezren... nincs munka, már a magasan kvalifikáltaknak sem... a nyugdíjunknak nincs fedezete...a hitelek felemésztik a jővőnket....a drágulás megállíthatatlan.... |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
