|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_szomorúság
 N
Vittelek...
Tegnap vittelek..könnyű voltál... s mégis nehéz teher...Egy élet, egy múlt, egy érzés, egy valaha élő vágy, remény...
Vittelek a kezemben...Könnyen és mégis nehezen....akkor belésajdult a lelkem - nagyon fájt vinni téged...Égette a szememet a könny...felszakadt bennem minden kín, amit átéltem, feltört az, mi lehetett volna...Fájt a múlt...Fájt a fiatal halálod...Fájt, amit láttam és átéltem - az utolsó idők kínlódását...Fájt, mert láttam szemedben a félelmet a haláltól...Fájt, mert tudtam, életedet reméled - s én tudtam: hiú álom...
Sajnálom e korai véget...Sajnálom, hogy harcoltál önmagaddal...Tudom, nem volt könnyű megbékélni...Önmagunknak megbocsájtani, békére lelni a lelkünkben - a legnehezebb...Mert másoknak tudunk színben pompázni - de magunknak nem hazudhatunk...Az bennünk ég! Ott nincs külső máz, mézédes mosoly - csak a meztelen igazság...A lélek egy igaz tükör - szemedbe mondja a valóságot...
Tegnap vittelek...mázsával a lelkemen...25 év súlya nyomta lelkemet...Bánom, hogy nem hiányzol életemből - nem tudok érezni úgy, mint aki pótolhatatlant elveszít...Nem érzem a visszafordíthatatlant...Sajnálom, hogy nem érzem az űrt...Sajnálom - mert szeretném érezni...A társ hiányát, elvesztését, bánatot...
Érzek fájdalmat - egy emberért, ki a gyermekem apja...életem számában meghatározó volt...fájdalmat, ami lehetett volna, de nem lett...Fájdalmat a meg nem élt reményekért, álmokért...De Isten bocsájtsa meg nekem - ettől kezdve lesz új életem!
Meg kellett halnod, hogy én újra élhessek...
Tegnap vittelek...a rövid utat könnyekkel tettem meg...nehéz volt vinni könnyű poraidat...lelkem vitte, nem a kezem...szívem vitte...s valahol az életem...
Légy boldog, ahol most vagy!
2010. december 2. |
|
|
- december 03 2010 08:42:32
Kedves Gabriell!
Szívbemarkolóak szavaid. Talán jobb, hogy nem érzel fájdalmat, nem érzel hiányt és űrt a szívedben, mert még mindig ott van Veled. Ahogy Te is, mindenki új életet kényszerül kezdeni, de attól még a szép emlékek megmaradhatnak. Isten megbocsát, ha Te is meg tudsz bocsátani Magadnak!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- december 03 2010 13:30:45
Gabikám!
Fut rajtam a hideg, olyan szépen leírtad, hogy most mit érzel, biztos minden okod meg van rá!
Gratulálok szeretettel és kívánom, hogy az új életed boldog legyen!
szeretettel ölellek: Pircsi  |
- december 03 2010 15:58:07
Nem csak a tested, a lelked is most szabadult fel igazán, megértelek.
Mostantól kezdve ÉLJ.
Szeretettel Joli |
- december 03 2010 16:33:45
Kedves Gabriella!
Bármi történhet az emberrel, "az élet megy tovább". Az Ő élete lejárt minden jóval és rosszal, de a Tiéd még tart. Éld, mert így is rövid!
Én szívből kívánom, hogy az utadat boldogságban folytasd tovább!
Szeretettel ölellek: Tara. |
- december 05 2010 09:34:20
Köszönöm a hozzászólásokat! Igen, maradnak emlékek, köztük szép is...S bár megbocsájtottunk - de sajnos, vannak, miket nem törölhetünk ki...Egy ideig ott fog égni bennünk...bennem legalábbis sajog...Egyszer talán nem fájdalommal tekintek vissza ezekre az évekre..." Csak a szépre emlékezem..." |
- december 05 2010 19:51:19
A fájdalom idővel átmegy örök szomorúságba(az sem job |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
