|
 Vendég: 99
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_...de akkor mi van helyette...
Ma már nem kell félni
-attól, hogy ha kimondod az általad hitt igazságot, valaki éberen figyel, és kárörömmel jelzi valahová, ahonnan cserébe lefenyítenek. Ezt sugallja az, aki mégis megteszi. Naná, hogy a véletlenség látszatát keltve. Olyan széles a lehetõsége, ami mögé rejtõzhet, olyan gazdag a tárháza, amivel megteheti, úgy csinálja, nem is biztos, hogy gondolsz reá. Legfeljebb azt érzed, te vagy a legszerencsétlenebb.
Amikor a múl század hatvanas éveiben világomra kezdett nyílni szemem, vakított a fénye, s nem láttam az árnyékot. Fontosabb volt az ingergazda környezet osztályozatlan ismereteinek befogadása, eligazodni ott volt a családom, ismerõseim. És teltek a napokkal az évek.
Amikor eljött az idõ a nagy kérdés válaszának megtestesülésében; Mi lesz ebbõl a gyerekbõl? A környezetemben mozgók tanácstalanul tárták szét karjukat, ezt te tudod Miska. És apám mélyen nézett a pohár fenekére segítség gyanánt. Anyám összekulcsolta újait, s magában mormolta; add Uram, hogy beleszürküljön az életbe, és ne bántsák a népek
Mivel nem látták vonzalmam semmire, munkásember nem lehetek, gondolták, s hogy anyám gyermekként zsidóhoz járt néha felseperni, tüzet gyújtani, cserébe kevéske használható apróságokért, amik fontosak voltak családja számára, és jó volt matekból, talán ezért is mondott igent apámnak sugallt gondolatára: legyen kereskedõ, mert az ÁFÉSZ elnök is megmondta, ott nem csinálhat kárt, és magában sem tesz. Így kerültem Makóra, ahol mindennap lenéztem a tornaterem elsõ emeleti ablakából arra a helyre, ahol József Attila járt gimnáziumba.
Olyan ember akartam lenni, aki írásaival segíti az embereket mindennapjaiban, múltjában, és jövõjében.
Apám nem várta meg mi lesz belõlem. Agyon itta magát, koporsóba bújt, s magára húzatta a földet.talán nem akarta látni a jövõmet. Anyámnak ott maradt három gyermekkolonc, s tudta, hogy fel kell nevelni valahogy. Az állam nem segített benne. Az Isten meg nézte, mit kezd véle.
Tudod miért jutott ez eszembe?
Látom fiamat hogyan dobálja az élet huszonnyolc évével, bennem nem bízik, akiben meg igen, az becsapja. Így marad hit és alázat nélkül elbizonytalanulva mindennapjai össze-visszáságában. Elhomályosul benne a túlélni valahogy gondolat és a reávalló készség.
Nem vigasztal hogy a századelõ közel hatvan évében mindig elölrõl kell kezdeni szinte és mindig valahogy. Mert az én életem megy reá, s nékem nincs több!
Nem tudom mi a nehezebb! Vérré változtatni a folyót, kígyóvá a botot, döghalált küldeni, özönvizet kelteni, vagy felismerni a Teremtõt, és összefogva emberként jónak lenni.
-nem tudom meddig tart a türelem felém is.
Az értelem gyõz-e a test éhsége felett
Ha én sem ismertem fel a segítõ kezet, elvárható-e fiamtól hogy õ megtegye.
Valaki éberen figyel, és kárörömmel jelzi valahová, ahonnan cserébe lefenyítenek. Naná, hogy a véletlenség látszatát keltve. Olyan széles a lehetõsége ami mögé rejtõzhet, olyan gazdag a tárháza, amivel megteheti. Úgy csinálja, nem is biztos, hogy gondolok reá. Legfeljebb azt érzem, én vagyok a legszerencsétlenebb.
2008-01-19 Érpatak
Nagyerdessy Mihály
|
|
|
- február 08 2008 11:16:42
Ezek a valós élet emlékezetes pillanatai.A gyerekeknek pedig a jó tanácsokon kívül már csak statisztálhatunk, hiszen felnõttek, külön életet élnek, önálló gondolataikkal. |
- február 09 2008 23:13:41
Kedves Nagyerdessy...mozdulatlanul,belepréselõdve ültem a székemben,a mindíg kényelmesnek tûnõ,kedvenc székem szinte kényelmetlenné vált...rendkívül mélyrõl felszakadt aggodalom,férfi-szívet is összeszorító monológ...nem tudni kitõl vársz feleletet...én sem tudok mondani semmit,...csak annyit,hogy írj-írj még sokat!Nagyon éles,"nyers megállapításaid :"apám...magárahúzatta a földet,nem akarta látni a jövõmet..." egészen elképesztõ,úgy veted oda elém,hogy nekem is fáj...-köszönöm,hogy olvashattam...és írj még -keresem...szeretettel-szoszi |
- február 11 2008 11:04:35
Kedves Nagyerdessy! Elolvastam amit írtál.Hidd el mindenki cipeli a saját keresztjét. Ebben senki sem kivétel.Nézd meg a világ leggazdagabbjait dili házban kezeltetik magukat mert annyira nem birjál elviselni az élet viszontagságait.Nekem is iszonyatos gyermekkorom volt és nagyon nagyon szegények voltunk.Apám halálos beteg volt az iskolából hoztam a menzát és úgy etettem.
Anyukám gyárba dolgozott. 18 éves koromba nem volt még fürdõszobám.Lavorba mosakodtam.Megtanultam küzdeni! Nappal dolgoztam, éjjel tanultam A külker. cégnél helyezkedetem el .Ott middenkinek egyetemi és fõiskolai végzetsége volt. Muszáj volt utolérni õket! Nem volt idõm sopánkodni tudtam mit akarok és minden áron meg akartam valósítani. Tehát a Benned lévõ lelki erõ az amit benned fejlesztened kell!!!Ne kivülrõl várd a segítséget mert az erõ Benned van! Az jó ha az ember olykor olykor kivûlrõl is kap ebbõl az erõbõl.Ne engedd hatni magadra mások negatív kisugárzását.Azt a pici kis energiát is elveszik tõled ami még benned van.Sokat mozogj jó emberek között.És mindig figyeld, csak olyat tegyél ami a lelkednek jól esik! Ha Te nem vagy a topp-on, hogy tudnál pozitívan sugározni? Kezd el magadon a változást tudatosítani. Addig nem sikerülhet semmilyen próbálkozásod amig magadat helyre nem teszed.Sok mindent tudnék modani, de erre kevés ez a hely.Olvasgasd a verseimet mindegyiket hidd el erõt kapsz tõle babian.fw.hu Verseim tanítások az emberek felemelkedését szolgálom. Magyarország összes Bünttésvégrehajtási Intézetébe elküldtem valamint a vezetõ politikusainknak is jutott belõle.Nem akarok tolakodni és nem akarom magamat Rád erõszakolni, de ha elfogadnád küldenék Neked egy dedikált példányt. Szeretettel Babian |
- február 26 2008 14:14:47
Kedves Nagyerdessy!
Babian hozzászólását tovább fûzve - nekem sem volt 20 éves koromig fürdõkádam, sem villany a házunkban, az apám pedig alkoholista volt. Családjától elhagyatottan halt meg, pedig de jó lett volna, ha boldogságban éltünk volna vele együtt!
De nem szabad feladni, meg kell mutatnunk, hogy magunk mire vagyunk képesek, ha nincs más, aki segít.
A vonzás törvénye szerint: csak a jóra kell gondolni és a jót akarni kell, úgy érjük el, amit szeretnénk.
Üdvözöllek: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
