|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_...szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, és írni valamit az életéről, a munkájáról. Valamivel többet, mint amennyit eddig sikerült. De rájött, hogy semmi újat nem tud már írni.
 N
Mindig a háttérben maradni
Az asszony nem érzett különösebb fájdalmat, amikor a munkatársai egy decemberi reggelen kocsiba ültek, és elutaztak egy, az intézmény fennállásának 20. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségre. Nyáron ő is kivette a részét egy ünnepségből, de akkor az ő jelenléte is fontos volt, hiszen végre-valahára elismerték a munkáját egy dicsérő oklevéllel, amihez pénzjutalom is társult.
Amikor munkatársai megkérdezték, hogy miért nem megy most velük, azt felelte:
- Ti már sokkal régebb óta dolgoztok itt mint én, nektek illik ott lenni, és jobban meg is érdemlitek, hogy ott legyetek! Én majd itthon tartom a „frontot”.
Amióta munkába állt, megszokta, hogy minden ünnepség és értekezlet előkészítési munkálataiban részt vesz, de a „premier” idején a háttérben marad, a színfalak mögött.
17 éves kora óta főzte a kávét a munkatársainak, a főnökei vendégeinek, kiszolgálta őket, majd elvonult. Később már volt olyan eset is, hogy főnöke vendégei számára asztalt terített szép edényekkel, evőeszközökkel, s ő hozta fel az alsó szinten lévő konyhából az ebédet. A levest tálban, a második fogást tányérokban. Megvárta, amíg az első fogással végeztek, utána leszedte a levesestányérokat, és a második fogást lapostányérban a vendégek elé tette. Amikor végeztek az ebéddel és elvonultak a helyszínről, neki kellett elmosogatnia az edényeket és a helyükre visszarakni. Szerette megteríteni az asztalt a szép asztalterítővel, kirakni az asztalra, amit kellett, s örömmel hajtogatta a tányérok mellé a gyönyörű szalvétákat, amilyeneket odahaza nem is használtak. Nem is volt divat szalvétát használni, csak hébe-hóba, amikor vendégek jöttek a házhoz. De inkább használták a konyharuhát a kezük és szájuk megtörléséhez. Gyermekkorában sokszor egy tányérból ették az elsőt és a másodikat is, nem kellett annyit mosogatni.
Nem esett nehezére a kiszolgálás, hiszen már kisgyermekként meg kellett tanulnia. Apja és anyja gyakran megkérte:
- Kislányom, hozz egy pohár vizet!
Volt, amikor próbára tették, hogy mennyire adakozó.
- Kislányom, adsz egy kicsit apikának is? – mert apját apikának szólította.
Az igazságérzete azt diktálta: „Miért kéri az én tányéromból, ha neki is van mit enni?” Persze, nem mondott nemet, ilyenkor az apját és az anyját is meg kellett kínálnia, egy-egy falatot tenni a szájukba, hogy megmutassa, nem sajnálja.
Így tanulta meg, hogy adjon másoknak és legyen önzetlen.
Kicsi lányként segítenie kellett a családi gazdaságban. Mikor már a kapát elbírta, mennie kellett neki is a háztájiba, együtt kapálták szüleivel a borsót, a cukorrépát és konyhakerti növényeket. Amikor anyja nem tudott az otthoni munkától elszakadni, akkor neki kellett menni a tsz-be anyja helyett. Sok volt a munka, kevés a szó, igaz, soha nem is volt „szószátyár”. Arra tanították, hogy akkor feleljen, ha kérdezik.
Ennek jól meg is felelt már az első osztályba lépésekor, amikor a tanító megkérdezte tőle:
- Édes fiam, mondd meg, hány lába van a tyúknak!
Bár később részéről feledésbe ment, emlékezett rá, de anyja sokszor felemlegette előtte, hogy mit felelt a tanítónak.
Valahogy így sikerült a válasz:
- Hát nem tudja, hiszen ott szaladgálnak a tyúkok az udvarban. Számolja meg! Miért tőlem kérdezi?
A kis naiv lélek akkor még nem tudta, hogy a tanító azért kérdezi, hogy felmérje az első osztályba lépők tudását.
Később aztán sokkal elevenebb lett, s mindent megtett, hogy elismerést vívjon ki. Mindig próbált a tőle elvártaknak eleget tenni. A mesekönyvek, - amik iskolás kora előtt nem igen kerültek a kezébe, vagy egyáltalán nem -, segítségére voltak. De éppen olyan mértékben sikerült felszínre hozniuk az igazságérzetet is, ami később nagyon elhatalmasodott rajta. A mesékből kiindulva mindig úgy gondolkodott, hogy a jók elnyerik méltó jutalmukat, a rosszak pedig a büntetésüket.
Gyermekkorától kezdve szeretett egyedül lenni és csöndben gondolkodni a világ dolgain, amit gyermekfejjel még nehezen értett meg. Szerette a természetet, szívesen töltött el hosszú perceket egy-egy kis patak partján vagy annak hídján állva és figyelte a köveken átbucskázó, halkan locsogó hullámokat. Vagy egy mezőben csokorba szedni a virágokat. De kötelessége nem engedte meg neki, hogy hosszabb időt is eltöltsön kedvenc pihenőhelyein. Hiszen ősztől télig iskolába kellett járni, nyáron pedig az otthoni munkákba bőven besegíteni. És akkor még kötelező volt a nyár folyamán néhány könyvet is elolvasni, és azokról később beszámolni az iskolában.
Sokszor gondolt arra, hogy legszívesebben egy vízparti házban, vagy egy erdei tisztáson élné le az életét. Kisgyermek korától kezdve szerette a meséket, az irodalmat, a művészeteket, és iskolás korában osztálytársaival részt vett a közös színjátszásban, versmondásban, tudott és szeretett is énekelni, rajzolni és festeni. Már kisgyermekként a hintán elénekelte az összes dalt, nótát, amire anyja tanította. Mindig is álmodozó természetű volt, emiatt nem is egyszer csalódás érte.
Később, felnőttkorában a biztos megélhetést tartotta fontosnak. A szerencse – talán éppen ezért - szinte egész életén át végigkísérte, és gyakran átsegítette a kisebb-nagyobb bajokon. Egész életében dolgozott, csak egy évig esett ki a munkából egy létszámleépítés miatt.
De addig sem tétlenkedett. Már a felmondás utáni nap jelentkezett nyelvvizsga előkészítőre, és a nyelvvizsga sikertelensége után később az előkészítőt megismételve még két esetben tett sikertelen középfokú nyelvvizsgát. Mikor aztán látta, hogy nem ér el jobb eredményt, megelégedett az alapfokúval is. A szakmájába vágóan is bővítette tudását, számítógépes tanfolyamon vett részt, ami elősegítette a munkába való visszatérését.
A jószerencse úgy hozta, hogy időközben két irodalmi klubnak tagjainak a sorába hívták, és a hivatali munkája mellett az egyiknek a szerkesztői munkáját is elvállalta. Lett is akkor elég elfoglaltsága, ki sem látszott a munkából, ami a szerkesztést, a versek prózák olvasását és az azokhoz való hozzászólást jelentette. Mivel a hivatalos munkát is el kellett látnia, így azt vette észre, hogy minden perce be van osztva, szeme sokszor belefájdult a monitoron megjelenő szövegek olvasásába. Hol a hivatali munkát végezte, hol az elvállalt szerkesztéseket, és közben igyekezett mindenki egyedi kérését is teljesíteni, kisebb-nagyobb sikerrel. Még szerencsésnek is érezhette magát, amikor a főszerkesztő törölte őt a szerkesztők soraiból. Hiszen több ideje jutott mások alkotásainak olvasására, de még mindig nem volt elég ideje saját magára.
Most szeretett volna egy kicsit egyedül lenni, és írni valamit az életéről, a munkájáról. Valamivel többet, mint amennyit eddig sikerült. De rájött, hogy semmi újat nem tud már írni. S ha mégis lenne ilyen, nem biztos, hogy szívesen tenné. Lehet, hogy megbántana vele másokat. Mások mindig fontosabbak voltak nála. Tiszteletben kell tartani mások érzéseit, a sajátjai nem annyira fontosak. Háttérben kell maradnia, és elgondolkodnia a múltban történt eseményekről. Hogy mi miért történt meg, és mi miért nem történt meg? Ha mindezeket tisztázni tudja magában, akkor talán tud majd írni róluk. Addig is gyűjti magában a „nyersanyagot”, hogy egyszer majd feldolgozásra kerüljenek. De lesz-e ideje rá? Azt még maga sem tudja. Ami most legjobban foglalkoztatja, hogy megint a létszámfölötti lesz. De most ezen sem bánkódik különösebben, hiszen ha sikerül nyugdíjba mennie, mindenre több ideje jut. Az is eszébe jutott, hogy hányszor tett már újévi fogadalmat. És azokból mik valósultak meg?
„ Nem panaszkodhatom!” – nyugtázta magában. „Hiszen, ami tőlem tellett, azt megtettem. Magamért és másokért is. De továbbra is szeretnék nyugodtan élni, és ha lehet, mindig a háttérben maradni. Én már nem tudok más lenni. És nem is akarok megváltozni az új évben sem. Remélem, a fogadalmamat be tudom tartani!”
Torma Zsuzsanna
2010. december 10.
|
|
|
- december 10 2010 13:01:09
A történet személyes és nagyon emberi - ajándék elolvasni.
köszönöm
szeretettel mamuszka  |
- december 10 2010 13:33:19
Tisztelettel megköszönöm, kedves Mamuszka, hogy ajándéknak tartottad elolvasni, csekélységemet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 10 2010 15:25:25
Kedves Zsuzsanna!
Végtelenül mély, nagyon szép emberi vallomás. A háttérben maradók sokszor többet tesznek azon a területen ahol tevékenykednek, mint a legelöl állók. Nem kisebbíti az érdemeiket, hogy nem látjuk Őket. Azért tudunk a tevékenységükről, érezzük jelenlétüket. 
Szeretettel ölellek: Tara. |
- december 10 2010 15:26:21
Kedves Zsuzsanna!
Végtelenül mély, nagyon szép emberi vallomás. A háttérben maradók sokszor többet tesznek azon a területen ahol tevékenykednek, mint a legelöl állók. Nem kisebbíti az érdemeiket, hogy nem látjuk Őket. Azért tudunk a tevékenységükről, érezzük jelenlétüket.
Szeretettel ölellek: Tara. |
- december 10 2010 15:33:45
Sokszor aki háttérben marad sokkal többet tesz, mint akit kiszolgál bármilyen tekintetben.
Tetszett Zsuzsa, jól összeraktad.
Szeretettel Joli |
- december 11 2010 07:24:55
Kedves Tara és Joli!
Köszönöm, hogy olvastátok szerény írásom és örülök, hogy így gondoljátok Ti is. Azért is szeretnék én mindig ilyen lenni, és nem változni meg. Hiszen mindannyian tudjuk, hogy csk magunkért élni nem érdemes, másokért tenni mindig jó érzés.
A kiszolgálók szerintem is többet tesznek, mint akiket kiszolgálnak.
Tudatom még veled kedvs Joli, hogy először azt a címet akartam adni az írásnak, hogy : Kiszolgálólány. Lehet, hogy ennek még lesz folytatása a jövőben.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 11 2010 16:29:57
Túl szerény vagy drága Zsuzsanna - bizonyára van rá okod, de ha kevés az önbizalmad, arra semmi ok.
Ismerem ezt az érzést, és sok rossz történt velem életemben, és még folytatódik is, de - hidd el, le lehet és muszáj legyőzni az ilyen érzéseket - ha nem teszel időben ellene, úgy jársz, mint én: a lélek a testben súlyos károkat okoz...
/háttérben maradni - ez volt a lényegem...de magamban lázadtam ellene öntudatlanul...és beteg lettem../
Kérlek, vigyázz magadra!
szeretettel mamuszka |
- december 11 2010 18:11:32
Köszönöm Neked is kedves Mamuszka, hogy olvastad írásomat, és köszönöm bíztató szavaidat is. Igazad van abban,hogy tudat alatt azért sokszor lázadunk, van úgy hogy ki is akarjuk magunkból adni, de mivel ezt nem szokták meg tőlünk, idegenkedve fogadja még a család is. Megszokták, hogy csak dolgozunk, teszünk értü, de a jogos megjegyzéseket sem igen lehet kimondani. Igyekszem azért magamra is gondolni, férjem segített is ebben, hiszen összegyűjtötte a pénzt egy otthoni számítógépre, amit kompletten vásároltunk billentyűzetel, monitorrral és egérre. És még egy lézernyomtatót is vettünk melléje, így akár verseket, prózákat, de magánjellegű dokumentumokat is tudok nyomtatni.
Most végre én is sorra kerültem, ekkora ajándékot én még soha nem kaptam senkitől.
Igyekszem vigyázni magamra!
Neked is minden jót kívánok meleg szeretettel:
Torma Zsuzsanna
|
- december 11 2010 22:32:04
Örülök levelednek. Lehetnénk barátok? én szeretném...
ölellek szeretettel mamuszka |
- december 12 2010 12:54:03
Kedves Mamuszka!
Igen, nagyon örülnék neki, olyan sok mindenben hasonlítunk egymásra!
Üdvözlettel: Torma Zsuzsanna
|
- december 12 2010 19:01:12
A szürke eminenciások akik fáradhatatlanul teszik a dolgukat... nem könnyű sors,én is belülről ismerem.Te sohasem lehetsz létszám fölötti...
Az ajándékhoz gratulálok teljen benne mindnél több örömöd! |
- december 12 2010 20:44:56
Kedves Zsuzsanna!
én is úgy érzem, rokonlelkek vagyunk és a sorsunkban is lehet hasonlóság. Örülök, hogy megismertelek és olvashatom írásaidat. Jó, hogy van géped és biztosan értesz is hozzá , jobban, mint én - mert az unokámé volt és ő tanított meg a legalapvetőbb ismeretekre. Tanfolyamra nem jártam, angolul pedig keveset tudok - így sok hibát vétek a gépen...és sokat mérgelődök is ...
ölellek szeretettel Sarolta |
- december 13 2010 09:09:36
Kedves Etusom és Mamuszka!
Örülök kedves szavaitoknak.
Etusom, én kezdeményeztem, hogy bekerüljek a létszámleépítésbe, még valamkor februárban. De aztán elhúzódott ez az ügy, most újra napirenden van. Egyáltalán nem bánkódom, ha a létszámleépítés miatt mostmegszűnik a munkaviszhonyom, csak legalább gyorsan döntenének a nők kedvezményes nyugdíjba vonulásáról. Remélem, - ahogy igérték - december 20. körül erre sort kerítenek. Nagyon várom.
Kedves Mamuszka, muszáj volt érteni a számítógéphez, hiszen 1995.novemberében soron kívül kaptunk számítógépet a munkahelyen, s minden előképzettség nélkül kellett megtanulni rajta dolgozni (akkor még csak egy munkatársnőnk vett részt egy továbbképzésen Budapesten, s Ő mondta el az alapvető információkat, hogy mi, többiek is tudjunk vele mit kezdeni.
Később került sor alapfokú tanfolyamra, ahol inkább játszogattunk, de vizsgázni kellett a tananyagból, s később magánúton fejlesztettem ebbéli tudásom. Ahogy az angol tanfolyamra, vizsgaelőkészítőkre és a vizsgára is a saját pénzemből mentem. Senki nem segített semmiben.
Megtanultam, hogy sok mindenben csak magamra számíthatok, s így volt ez egész életemben, az életem minden területén.
Igen, talán valahol én sem lehetek létszámfölötti.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 14 2010 16:29:05
Kedves Zsu!
Egy idő után, amikor az ember már tett épp eleget az asztalra, nem akar már középpontban lenni. Én már szeretem háttérből nézni a fiatalok törekvéseit, és engedem, hogy fontosabbnak érezzék magukat. Nekik még van mit tanulniuk, s persze élvezetből is több jut nekik. Ez így igazságos. Ott a háttérben már szerényebbek a fények, de még mindig nagyon fontosak. Tudod biztonságot tud nyújtani, és sokan ezt ( is ) értékelik. Lehet, hogy nem is Te maradtál a háttérben. Szeretettel olvastalak!
pipacs |
- december 15 2010 14:39:00
Kedves Pipacs!
Örülök, hogy itt voltál és véleményt alkottál ebben a témában.
A fiatalok törekvéseit én is a háttérből nézem, hiszen nem úgy van, mint régen, mi már csak akkor kellünk, amikor szükségünk van rájuk. De ez talán így volt mindig, és így is lesz.
Köszönettel: Torma Zsuzsanna
|
- január 03 2011 11:08:45
Kedves Zsuzsanna!
Nagyon szépen leírtad ennek a kedves, de szerény nőnek a Életét, életfilozófiáját. Nagyon tetszet:
József |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
