|
 Vendég: 29
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_Kettős dráma
Egy angol pilóta és egy angol lány, egy német pilóta és egy francia lány szerelme a háború közepette, bár nem találkoznak sorsuk mégis összefonódik.
Reggel épphogy összekapták magukat, már jött is a riasztás. Két raj emelkedett elsőként, a levegőbe. A még csípős hideg letépte az álom utolsó foszlányait némelyik fiú szeméről. A gépek nedvesek voltak, és a füvön is bokáig ért a harmat. David kelet felé fordult. A nap első sugarai aranyfénybe vonva a horizontot, megsemmisítő csapást mértek az éjszakára. A fiúk már a gépeikben ültek, s várták az engedélyt a felszállásra, hogy felemelkedve ráfeküdjenek a napsugarakra. Csodálatos volt ez a reggel. David úgy szállt fel erre a bevetésre, mintha sétarepülésre indult volna. Nem gondolt süvítő golyókra, halálra csak arra, hogy gyorsan végezni az ellenséggel és visszajönni. Ma elmaradt a szokásos gyomortáji szorítás, az émelygés hol erősebben, hol gyengébben, ami a bevetést megelőzte. De ez csak rá vonatkozott. Percek óta levegőben voltak már, mindenki nézelődött, hogy minél előbb felfedezzék az ellenséget. Egyszer csak reccsent a mikrofon, és az egyik fiú beleszólt a rádióba izgatott hangon: – Banditák alattunk tíz óránál!
Ralph balra billentette gépét, s lenézett. Sárga orrú gépek igyekeztek zárt alakzatban valahova.
– Utánuk! – Kiáltotta a kötelék vezetője, s egyszerre borítottak le, hogy az ellenség mögé minél jobb pozícióban érkezzenek. A Messerschmittek szétszóródtak, hogy felvegyék a harcot Ralphfal és társaival, akik igyekeztek célkeresztjeikben befogni ellenségeiket. David volt ma az első, aki leszedett egyet közülük. Előtte keresztben húzott el egy Spitfiret üldözve, a hasát mutatva David felé. Ott is érte a sorozat. A robbanást követően darabokra hullt. David elfordult a veszélytől, s egy enyhe ütést érzett a gép hátulja felől. Hátra nézett, nem látott gépet. Eltalálták? Pár másodpercet várt, de nem történt semmi. Jobbról egy újabb Me–109–es tűnt fel, David utána vetette magát. A 109–es tüzelt, s egy gép a rajból fekete füstcsíkot húzva leadta az orrát.
– Jamie, ugorj ki! – Kiabált David a rádióban.
Várt, de nem történt semmi. Közben a füstölgő gép egyre vesztett a magasságából.
– Kifelé! – Hallotta valaki más hangját is, amit nem ismert fel. Pár másodperc telt el, s kétségbeesett hang szólalt meg:
– Nem tudok! Beszorult a kabintető!- s hallatszott a hangján, ahogy küzdött a kijutásért.
David szólni akart, de nem jött ki hang a torkán. Kétségbeesve követte szemével a gépet. A földön narancssárga lángtenger jelezte, hogy már minden késő.
– Mögötted, Dave! – Hallotta Roger türelmetlen hangját. Lesiklott balra egy nyújtott fordulóval, s úgy százötven méterre a német gép mögött bukkant fel ismét. Nem volt menekülés. Rövid sorozat lett az eredmény, és elfogyott a lőszere. Óriási szerencséje volt. A német menekült, ahogy csak tudott. Egyedül maradt.
– Vége! – hallotta a vezér hangját – Irány haza! Jamien kívül hiányzik valaki?
– Jake! – válaszolt Ralph. Kigyulladt, de időben ki tudott ugrani. Láttam, nem volt baja.
– Rendben! – nyugtázta a vezér – Zárkózzatok fel!
„Este újabb ágy lesz üres, és az asztalnál is felszabadul egy hely”– gondolta David s érezte, hogy szája keserű. Lenézett. Lent, térkép volt a világ. Eszébe jutott, az első repülése. Mikor végre megbillentve gépét lemert nézni meglepődött, hogy fentről milyen pici minden. Mintha egy óriásként járna az emberek birodalmában. Most tovább fürkészte az alatta elsuhanó tájat. A művelt földeket legelők váltogatták, erdők, mint zöld brokkolik tették változatossá a tájat. Látott apró traktort, munka közben. Mintha lent nem lenne háború. A traktorról, eszébe jutott az otthon. Szerette, ha az apja engedte dolgozni vele. A lányok előtt kihúzva büszkén járt, előbb tekintették felnőttnek, mint a többieket. A fiú szívét melegség öntötte el. Hazai föld. Ebben a percben nem valami elcsépelt formában érezte át a haza szeretetét, ebben minden benne volt. A lenti világ féltése, az elszántság a megvédésére. Nem is tudta volna megfogalmazni, amit érzett. El sem tudta képzelni, hogy azt a földet ott lent idegenek vallhassák a magukénak valaha is. Úgy érezte, hogy most nem tudna annyi gép jönni, hogy ne szállna gondolkodás nélkül szembe velük. De nem látott sárgaorrúakat, és a rádióból sem kaptak új koordinátákat. Eszébe jutott a lány. „Ma is eljön vajon?” Most jött rá, hogy tulajdonképpen állandóan a fejében volt csak időnként kalandozott el, mint az előbb és persze a harc lekötötte minden idegszálát. De most úgy érezte, mintha végig mellette lett volna. Ralph repült mellette, Spitfire-e egész közel került hozzá. Átintett neki. Ő is felemelte kezét. A reptér fölé értek. Lent Spitfire-ek álltak sorban, bevetésre várva. A két barát egymás mellett szállt le. Ralph mutogatott egy irányba. A fiú arra nézett. A lányok ott álltak egy gép mellett, és két fiúval beszélgettek. Annyiszor gondolt rá, hogy eljönnek – e ma is és most öröm helyett valami olyasmit érzett, amit még soha. Felfogni csak annyit tudott, hogy rossz volt. De hogy mi volt az oka, még nem tudta.
|
|
|
- december 18 2010 14:03:38
Tara drágám!
nem győzöm csodálni fantáziadús történeteidet. Te igazi író vagy - olvasva írásaidat olyan kicsire zsugorodom össze vacak emlékeimmel, hogy szinte szégyellem. Te erre születtél!
Remélem, kihasználod ezt a tehetséget és minél többet ajándékozol belőle olvasni szerető embereknek.
Ez a regényrészlet is érdekes része egy nagyívű történetnek.
sok szeretettel gratulálok
mamuszka   |
- december 18 2010 16:53:29
Mamuszka drága Vagy, de kérlek hidd el nekem, hogy én imádom a történeteidet! És ezt teljesen őszintén mondom. Megköszönöm amit írtál, de hidd el, én is olvasok olyan írásokat, hogy magamban azt gondolom, "ha én így tudnék írni!" Talán a téma nem szokványos, főleg nem egy nőtől. De Apám is pilóta volt, és a sógora is. Igaz a háborúban még gyerek volt, de csak belenőttem a repülés témájába. 
Szeretettel ölellek: Tara. |
- december 18 2010 17:19:34
Tarám! A maximalizmusod csodálom most is! Én is ezt érzem, mint mamuszka, olvastalak régebben is, most sokat kihagytam
de téged nem tud utánozni senki!
Puszillak: Kriszti |
- december 18 2010 17:53:59
Köszönöm Bluesom, de túl értékeltek. A témája nem hétköznapi, azért érzitek így.
Puszi: Tara |
- december 18 2010 22:56:42
Drága Tara!
Gratulálnom kell. Történeted részlete igazi "csemege". El sem tudom képzelni mi mindent írtál bele egy egész regénybe. Egyben biztos vagyok, nem lehet unalmas.
Szeretettel: pipacs |
- december 19 2010 04:41:29
Ez tényleg jó, egyik legjobb prózád, azok közül, amiket olvastam - van lelkük, jellemük (biztosan kifejtedetted!)
Ez a részlet bizonyíthatja, hogy nem érzelgől.
emellett szabatos leírás! |
- december 19 2010 10:28:56
Jaj,de kár, hogy abbahagytad a legizgibb résznél!
Tarám! íőszinte szívvel gratulálok Neked, ilyen szineen, élvezeteen leírni egy repülő csatát, hát nem semmi!
szeretettel gratulálok: Pircsi
Nagyon tetszett! |
- december 19 2010 11:12:13
Kedveseim!
Ez volt a legnehezebb könyvem, amit írtam. 4 emberbe kellett belebújnom a háború közepén. Az angol pilóta, és lány szerelme sem egyszerű, de a német pilóta és francia lány szerelme volt nehéz. Egy lánynak beleszeretni a megszállt Francia országban egy német tisztbe.... És ez igazi szerelem, noha az egész könyvben úgy érzem megteremtettem az egyensúlyt a realitás, és az érzelgősség között. Tavasszal egy kötetben jelenik meg a Melyik élet?- tel. Kisregény mind a kettő.
Köszönöm, hogy időt szántatok rá.
Szeretettel ölellek Benneteket: Tara |
- december 19 2010 13:20:40
Hát igen: EZ IGEN ! Fly'n High ! [i][b]Tara[/b][/i], nagyon jól írsz...tudom, más is mondta, de szerintem IS így van.
Gratulálok!
PiaNista |
- december 19 2010 15:18:31
Kedves Pia Nista!
Nagyon szépen köszönöm. Arra gondoltam, a másik párról is teszek fel egy részletet, hiszen ők a regény másik fele. Igyekszem egy jellemző részt keresni. |
- december 19 2010 16:26:33
Kedves Tara!
Én nem csodálkozom azon,hogy ilyen jól tudsz írni, hiszen már több szép történetet is olvastam Tőled. Ez a regényrészlet is azt mutatja, hogy igen fantáziadús vagy.
Én szívesen elolvasnám mindkét kisregényedet.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 19 2010 16:45:49
Köszönöm szépen kedves Zsuzsanna. A másik két szereplőről is teszek fel részletet. Ők is hozzátartoznak. Remélem a tavaszi könyvhéten már kint lesz!
Üdv: Tara |
- december 19 2010 17:17:27
Drága Tarám,
Te tudod, nekem mér áll közel lelkemhez ez a téma (sikerült megríkatnod engem), és én tudom, hogy a szerénység megtestesítője vagy, de mindenkinek igaza van. Utánozhatatlan vagy, és remek író! Hiszem, hogy könyveiddel is nagy sikert fogsz aratni!
Szeretettel ölel: Barátnőd Mila |
- december 19 2010 17:40:53
Tudom Milácskám, é sajnálom, hogy sebeket szakítottam fel Benned.
Köszönöm szépen a véleményedet, igyekszem megszolgálni.
Szeretettel ölellek: barátnőd. |
- december 19 2010 19:57:21
Kedves Tara, ez csodálatos volt. Már mindent leírtak előttem.
Szeretettel. Léna |
- december 19 2010 20:56:56
Kedves Léna!
Köszönöm szépen, hogy itt jártál. Remélem holnap fel tudom tenni a másik részt. Ha a lányom segít kivágni.
Szeretettel: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
