|
 Vendég: 21
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Az előző részlet az angol pilóta és angol lányról szólt. Ez a rész a német pilóta és francia lány történetének részlete.
 N
Ez a nap Hans Richterben is mély nyomot hagyott. Olyat tapasztalt meg, amit eddig soha. Megijedt. Tudta, hogy csak a szerencsének köszönheti az életét. Visszagondolva sem akarta elhinni, hogy kifogyott a lőszere anélkül, hogy észrevette volna. Nem tudhatta, hogy David ugyanebben a cipőben járt, így azon töprengett, hogy miért nem üldözte tovább? Végül is úgy gondolta, hogy a lényeg az, hogy így vagy úgy, de megúszta.
Wernernek csak akkor mondta el, mikor beültek újra a vendéglőbe, ahol Monique szolgált fel.
Túlzás lenne azt állítani, hogy a vendéglős szeretettel fogadta volna őket, de valamivel barátságosabb volt. Monique nem örült, mikor meglátta a két tisztet. Abban reménykedett, hogy nem jönnek többet. De mindent elkövetett, hogy ne vegyék észre rajta. Odament az asztalhoz. Most először Hans szemébe nézett. Alig bírta eltusolni meglepetését, mikor a pillantásuk találkozott. Ilyen csodálatos ragyogó kék szemet még életében nem látott. Szinte világított. Ez csak fokozta a zavarát, mert a szemek valósággal megbabonázták, mint a kígyók szeme. Alig bírt megszólalni. Egy üveg konyakot tett le az asztalra, bontatlanul. Kezével és szavakkal elmagyarázta, hogy ajándéknak szánta Hansnak, és jobb kezét mellkasára szorítva jelezte, hogy az előző esti malőr valóban a véletlen műve volt. A fiú rámosolygott, s kezével jelezte, hogy felejtsék el. A lány felvette a rendelést, és elsietett a konyha irányába. Fáradt volt. Még a szakács összekészítette a tálcát, ő leült, és becsukta a szemét. Abban a pillanatban egy égkék szempár nézett szembe vele. Rémülten kinyitotta. Elhessegette az emlékképet. Fogta a tálcát, és elhagyta vele a konyhát. Mikor az asztalhoz lépett, Hans az ujjával megkopogtatta maga előtt az asztalt, majd két tenyerét összerakva mintha imádkozna könyörgőn nézett a lányra. Nem lehetett nevetés nélkül megállni. És Monique elnevette magát. Fehér foga kivillant, s egy pillanatra összenézett a fiúval, akinek a szeme külön nevetett a lányra. A pillantás az átlagosnál kissé hosszabbra sikerült. A lány zavarba jött. Jó étvágyat kívánt, és a többi vendéghez fordult.
A két férfi jó ízűen falatozni kezdett. Hansnak ezen az estén különösen ízlett az étel.
– Visszatérve a ma történtekre, ebből megtanulhatod, hogy figyelj jobban. Lőszer nélkül csak áldozat lehetsz. Biztos, hogy ezek után soha többet nem fordul elő – emelte fel poharát magasra egy pillanatra barátja.
– Ez megér egy kortyot – követte Hans.
Monique egy asztalnál ült, és a számlákat rendezte. Közben oda–odapillantott, ahol a két barát vacsorázott. Hans úgy ült, hogy félprofilból látta. Időnként hosszasabban nézte. Helyes volt, amikor nevetett. Látszott a mozdulatain a jólneveltség. Finomak voltak a mozdulatai, ugyanakkor határozott férfiasak. Hirtelen az a kérdés merült fel benne, hogy egy ilyen férfi hogy képes embereket gyilkolni. Látszik, hogy nem erre született.
A vendégek kezdtek szállingózni. Akik az előző este itt voltak, mikor meglátták a két tisztet, meglepődtek, de ma először hangosan főbiccentéssel üdvözölték őket. Ők pedig viszonozták a köszönést. Hanst kicsit bosszantották a jövevények, mert nagyon is jól látta, hogy a lány egyre gyakrabban felejti rajta a szemét. Most azonban a vendégek közt sürgött–forgott. Az egyik tálcát épp az ő asztaluk mellett vitte el. Összepillantott a fiúval, és rámosolygott. Nem kényszerűen. Természetesen. Visszafelé meg is állt mellettük, és megkérdezte, hogy minden megfelelő–e.
– Minden nagyon jó, mondta Hans németül. Majd keresgélve a szavakat és a kiejtést, megpróbálta franciául is, nem kis derültséget kiváltva ismét a lányból. De közelebb hajolt a fiúhoz, hogy a többiek ne hallják, és elmondta neki helyesen. Azután egyszer–kétszer együtt próbálták. Utoljára egész jól ment. És a köszönöm is. Mikor végül fizettek, és távoztak, franciául köszöntek el. Határozottan barátságosabb volt a viszonzás is.
– Inkább ők tanulják meg a mi nyelvünket, mint nekünk kelljen valaha is az ő nyelvükön beszélnünk – mondta a törzsvendégeinek a vendéglős.
– Úgy van! Erre igyunk! – emelte fel poharát az egyik vendég. A többi követte.
– Mennem kell! Már el is késtem. – vette le kötényét Monque, miközben a vendéglősre nézett.
– Vigyázz magadra! – szólt utána a vendéglős. - Reggel ráérsz, később jönni.
– Rendben. Kösz.
– Hova siet Monique? – Kérdezte az egyik vendég.
– A nagymamája gyengélkedik. Ő látja el. – Válaszolt a vendéglős, és aggódva nézett a lány után.
– Rendes lány. – volt a válasz.
– De még milyen rendes. – sóhajtott, a vendéglős.
|
|
|
- december 20 2010 19:19:23
Tata! Ngyon szép ez a részlet is regényedből, felteszed az egészet,
vgy ck részleteket?
Nagyon tetszik,gratulálok szeretettel:  Pircsi |
- december 20 2010 20:14:09
Pircsikém drágám nem tehetem fel, mert tavasszal jelenik meg a Melyik élet?-tel egyben. Kisregény mind a kettő, ezért megy egy kötetben. Örülök, hogy tetszett köszönöm szépen.
Szeretettel puszillak: Tara |
- december 20 2010 20:30:06
Drága Tara,
fantasztikus jellemábrázolással írtad meg ezt a részt. Külső és belső tulajdonságok harmóniája nagy értéket ad az írásnak.
Szeretettel gratulálok drága Barátnőm!
Ölel: Mila |
- december 21 2010 01:25:42
Radmila sorait nem akarom ismételni. Gratulálok.
PiaNista |
- december 21 2010 14:55:24
Kedves Tara!
Mint már az előző részhez is írtam, nem csodálkozom, hogy ilyen jól írsz. Ez a rész még érdekfeszítőbb volt, hiszen több volt benne a párbeszéd és érezhetően kialakulóban van a szerelem Monique és a német pilóta között. A háborús jeleneteket soha nem kedveltem annyira, mint a szerelmeseket.
Biztosan nagy sikere lesz a könyednek!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 21 2010 15:49:12
Drága Milám!
Köszönöm szépen a véleményed. Hansról van egy hosszabb bemutatásom, de a szerelem ebben a részben fogant meg Monique szívében. A háborúban voltak francia lányok, akik német katonákkal mutatkoztak. Utána kopaszra nyírták, és különböző atrocitások érték Őket. Hans és Monique más. Az Ő szerelmük más, igazi. És ha igazi, értékes. Nem Ők akartak ellenségek lenni. Hans egy alkalommal a reptér felé tartva el is gondolkodik ezen:" Úgy látszik a szív egy nyelvet beszél mindenütt a világon. Nem ismer határokat. A szerelem nem különböztet meg nyelvet, bőrszínt, vagy éppen ellenséget. Szerencsére. A szerelem képessége az ember legcsodálatosabb tulajdonsága. Milyen kár, hogy az egyebekkel meg tudjuk keseríteni, vagy épen megölni ezt a csodát." Ezt szerettem volna elmondani a szerelmükön keresztül.
Remélem, sikerült!
Puszillak: barátnőd. |
- december 21 2010 15:56:49
Kedves Pia Nista!
Köszönöm, hogy időt szántál rám.
Üdv: Tara |
- december 21 2010 16:01:45
Kedves Zsuzsanna!
Köszönöm szépen. Vannak benne légi harcok, de szükség volt rájuk a cselekmény folytonosságához. Nem vittem túlzásba, csak amennyit muszáj volt. 
Üdv: Tara |
- december 22 2010 18:42:42
Köszönöm, hogy megköszönted, kedves [i][b]Tara [/b][/i] , hogy [i]idôt szántam[/i] rád, ugyanis idôm Euróban számítva is aranyat ér, mert én vezetem itthon a háztartást , legtöbbbbször: sütök, fôzök, takarítok, kisebb koncerteket adok, író-olvasó találkozót vezetek, varrok, betont fúrok; családtagokat munkába és -ból szállítok a kis, de bikaerôs Toyotán. Karácsonyra sült lazacot készítek homár szósszal és sok oliván éppen kissé megpirított rákkal. Tudom, hogy Ti lányok, máris imádtok, de emellett egy kétéves vörös macska (Ramszesz) kényét kedvét lesem, akinek szintén nem könnyû a skandináv hóban, mert az csúszhat az elsô emeleti balkonhoz csavarozott "tyúklétrá"-n. Nekem sem egyszerû, de ha marad egy kis idô, akkor írok. Tarának h.sz.-t....
P.N. |
- december 22 2010 19:27:58
Kedves Pia Nista!
Az egyik legaranyosabb volt ez a "Hozzászólás"-od! Megnevettettél, köszönöm. A cica miatt örökre a szívembe zártalak. Nem azért mert van, hanem azért, amit írtál róla. 5 cicánk van, és bent élnek a házban. De 1 éve költözött el a kisebbik lányunk, és magával vitte 9kg-os vörös Szibériai erdei cicáját. Imádni való óriás. De van itthon is egy 6kg-os vörös, ő sima házi és imádjuk mindet. Hiányzik a nagy. 6 évig volt itt velünk. 
Üdv: Tara |
- december 23 2010 16:38:02
Kedves Tara gratulálok, hogy megjelenik könyved. Nagyon jól írsz, élvezettel olvastam ezt is.
Pia Nista hozzászólását pedig nagyon élveztem... Ezt a receptet nekem is megtaníthatná...
Nem ismerem még a tengeri herkentyűket, nem tudom, mit kellene venni, annyiféle hal van...
szeretettel. Léna |
- december 23 2010 16:55:46
Kedves Léna!
Tavaly óriási sikere volt nálunk a harcsapörköltnek túrós csuszával. Pillanatok alatt elkészül, és elmondhatatlanul finom! Ne szalonnát szoktam pirítani a csuszára, hanem főtt-füstölt tarját kockázok fel. Többször volt már Karácsonykor vacsora, de megunni nem lehet. Igaz, hogy a harcsa 1300 Ft körül van kilója, de nem kell belőle túl sok, mert a csusza is laktató.
Köszönöm, hogy itt jártál.
Szeretetteljes, békés, nagyon boldog Karácsonyt kívánok Neked és Szeretteidnek!
Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
