|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Disznóvágás
 N
Akkor még kerek volt a világ, mint égen a sajtszínű Hold, s ahogy hűvösebb hónapokba léptünk, bizony tele kellett rakni a kamrát, minden jóval.
Volt abban már sok üvegbe zárt, Nap érlelte gyümölcs, savanyúság, lekvár, a polcokon elálló alma, körte, s a magasban a padon, mák és dió himbálódzott, kampóra akasztott zsákokban.
Sosem értettem, hogy a rudakról hová tűnnek el olyan gyorsan a kolbászok és a szalonnák.
Kinn a verem alján, apám precízen homokágyba rakosgatta a répát és a gyökeret, olykor egy-egy béka kapott szárnyra hirtelen. Krumpliból mindig sokat vett, a malacok azt ették, táppal, tejporral.
Egy szombaton korán keltek szüleim, én pedig arra ébredtem, hogy a konyhában emberek hangoskodva koccintgatnak. Kíváncsian kinéztem, nagybátyám, nagynéném és szomszédok gyűltek össze, nyüzsögtek ott együtt. Felöltöztem és öcsémmel a felnőttek után indultunk a disznóól felé. Igen, ma volt a nagy nap, amikor először vehettünk részt disznóvágáson.
A sokból kettő lett áldozat, leszúrták nyaktájékon, vérét vettük egy vájlingba és már vittem is anyámnak. Mire visszafordultam a gázpörkölővel égették a malacok szőrét, lapáttal kapargatták le a nagyját, késsel vakarták fülét, farkát. A körmére több idő ment el, majd tiszta vízzel jól megfürdettük a malackát, átfordítottuk a másik oldalára úgy, hogy most már raklapon legyen. Hasonló mód ez a fele is tiszta lett, a pörkölő csak úgy hörgött, izzott a forróságtól, szinte nem is pihent. Nem úgy mint nagybátyám, mert igazából nem bírta a vért, ő pálinka párti volt. Ki, be, mászkált a poharakkal, s igen csak kifényesedtek a szemei mire végeztünk a két áldozattal, de legalább mosolygott egész nap.
Pikk-pakk felnyitotta Józsi bácsi a malacokat, egymás után, öcsémmel csodálkozva néztük ahogy kifordulnak a belsőségek. Igen, csodálkozva, - bár a szag egy csöppet sem volt rózsa illatú, - sőt iszonyat sem volt bennünk, apánk s a böllér Józsi bácsi magyarázta mi micsoda. Gőzölgött a szív a reggeli félhomályban, a máj, a tüdő és a belek. Ezekkel gyüszmékeltünk a nyári konyháig, ahol nagyanyám már előző nap berendezkedett. Tisztaság volt és rengeteg fokhagyma, vöröshagyma megpucolva, meg edények tömkelege. Az udvarról lassan minden bekerült, ismét áldomást ittak a felnőttek, közben édesanyám elkészítette a reggelit. Sült vér hagymával, sült máj és hasonló finomságokat készített, már ez lakoma volt.
A férfiak tovább darabolták a húst, bárd nyeste ketté a csontokat, nagynénémék tisztították a beleket, és szelektálták mi hová kerüljön, miből mi legyen. A belekbe mi is belefújtunk öcsémmel, így néztük meg, hogy nem lyukas e valamelyik. Muris volt, ahogy a semmiből lufi lett. Az üstben víz forrt, abálás következett, egy másikban mamám rizst fakasztott. Daráltuk a húsokat, és közben érdeklődő tekintettel lestük el a titkokat. A teknők megteltek töltelékekkel, én már akkor „dagasztottam”. Közben megérkezett az unokahúgom is, akinek az volt a része, hogy az ebédhez valókat tisztogassa. Mamám össze-vissza puszilgatta, egyetlen leány unokája mindig kivételezett volt, persze ezért mindig kapott tőlünk, de csak szeretetből.
Nagyapa volt a só felelős, azaz ő sózta be a nagy szalonnákat, sonkának valókat, páclevet készített, és olykor osztotta az észt. Már nem pálinkáztak közben, hanem fröccsöt ittak, hogy fért beléjük ennyi…? Kávét is kaptak, mi meg málnaszörpöt ittunk szódavízzel, olyan igazi, házit, amit a mama csinált a világon a legjobban. A munka szépen haladt, ebédig elkészült a rengeteg kolbász, májas és a véres hurka, ez utóbbi zsemlekockával. Készült sajt is, olyan gömböcféle, meg májkrém. Megabálódott, aminek meg kellett abálódnia, a tepertőnek való a végére maradt, s ami sallang darab, odavetettük a kutya elé, had örüljön. Eleinte még ugatott hajnalba, de már elfáradt, várta a jó szerencséjét.
Mi gyerekek, ebéd után lepihentünk kicsit, édesanyám dicsért bennünket nagyon, hogy milyen ügyesek voltunk, s közben mesélt egy régi karácsonyról.
Délutánra már a zsír is kisült, hú, mennyi lett, meg tepertő is, a nyári konyha meg olyan volt, mint egy hús bolt. Talán, még kocsonya is remegett a sarokban. Mama és a nagynéném papírba tekert némi kóstolót, a szomszédoknak szánta meg ismerősöknek. Apám elégedetten nézte a termést, nyugtázta, hogy megérte a fáradtságot a mai nap. Józsi bácsi a böllér, már régen nem volt ott, a munka „oroszlán részét” elvégezte, elment készülődni egy másik napra, egy másik vágásra.
Felpakoltuk a kóstolót, és elvittük azoknak akik segítettek, nagy örömmel fogadták az ismerősök is, olyanok, akik nem foglalkoztak állatokkal, de szeretik ha szívből adják. Apám büszkén mondta el, mennyit serénykedtünk az első disznóvágásunk alkalmával, mi pedig annál is többet beszéltünk róla.
Mire hazaértünk, az asszonyság elmosogatott, nagybátyám elrakta a gázpalackot, az üstöt, nagyapának még arra is volt ideje – kihagyhatatlan – hogy megetesse az állatokat. Mert az volt rendesen, és nem csak disznók, hanem nyulak, kacsák, csirkék, tyúkok, - mit tyúk – gyöngytyúk, és vagy 3-4 kecske is.
Beesteledett. Hideget fújt a szél, de odabent a sütő ontotta melegét és finom illatokat éreztem.
Asztalhoz ültünk mindannyian, és vacsora előtt, fáradtan elmormoltunk egy imát a mai napért.
Édesanyámnak még arra is jutott ideje, hogy a zsírszagú nap alatt, túrós sütemény süssön, és a vacsora végén azzal lepje meg a családot.
Ha jobban belegondolok, akkor még kerek volt a világ, mint égen a sajtszínű Hold, körötte csillagok ragyogtak…, Istenem de régen volt…!
2010-12-21 Sancho |
|
|
- december 21 2010 11:25:39
Sancho!
Örülök, hogy én olvashattam elsőnek ezt az élménybeszámolót a disznóvágásról! Ha én is írnék róla, akkor ugyanezt írhatnám, mert nálunk is ez volt a hagyomány, annyiban volt más, hogy a véreshurkába főttrizst
tett Apám, mert Ő böllér is volt!szép élményeket hoztál felszinre belőlem!
Szívből gratulálok:  Pircsi |
- december 21 2010 13:53:18
Gyerek fejjel nagyon utáltam a disznóvágást! pedig nagyon nagy haszna volt tudom. Karácsonyra már ott lógott a félmázsa kolbász a kamrában, a lesütött oldalas a zsír között a nagy bödönben!
Szeretettel Joli |
- december 21 2010 15:10:16
Megéheztem, míg olvastam. Annyira láthatóan, érezhetően írtad le az egészet, hogy esküszöm még az illatokat is éreztem. Hagymás vér! Kocsonya! Mennyi finomság! Kocsonyát szoktam főzni kánikulában. A lehető legjobb étel a hőségben!
Köszönöm az élményt, még ha legalább 2 kg-mal több is lettem a végére. 
Szeretettel gratulálok "finom" írásodhoz: Tara |
- december 21 2010 15:23:47
Kedves Sancho!
Örülök, hogy felelevenítetted a gyermekkori disznóölések hangulatát. Így volt ez mifelénk is. Ma már nem igen tartanak falun sem disznót, mert nem éri meg, főleg eladásra nem. Akinek van, az inkább csak magának neveli vágásra.
Az biztos, hogy a disznóölés nem kellemes látvány, de a finom húsok, a hurka, a kolbász illata és íze a boltban vettekhez képest mennyei!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- december 21 2010 19:52:43
Szia Sancho!
De jó lenne egy valódi disznóölés - utána a disznótorossal. (Nem véletlenül használja a magyar nyelv a [i]disznótor[/i] kifejezést, a [i]halotti tor[/i] mintájára. Én csak egészen kis gyerekként, olyan 3 évesen láttam (részlegesen) disznóölést, amikor még Kárpátalján éltünk.
Hát rég volt...
üdv NDI   |
- december 22 2010 09:29:15
Kedves pircsi47, reitinger jolan, Tara Scott, Torma Zsuzsanna, NDI!
Köszönöm hogy írtatok. Köszönet az olvasóknak is, kik nem írtak mellé. Remélem, hogy mosolyt, érzéseket csaltam belétek, kinek, kinek könnyek gyűltek össze abba a szép szemébe.
Áldott Ünnepeket Kívánok!
Satya |
- december 23 2010 16:40:00
Sancho.... a nyál is összefutott a számban. MÉg én is emlékszem ezekre a disznóölésekre, utoljára talán 2000-ben vágtunk... De most sok mindent megadnék egy igazi jó disznótorosért, hurkáért, kolbászért...
A spanyolok nem igazán vannak otthon abban, más az íz és tartósítás világuk is...
Szeretettel: Léna |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 24. vasárnap,
Emma napja van.
Holnap Katalin napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
