|
 Vendég: 19
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_szösszenet
 N
Az eső csendesen szitált, a levegő üde, és harmatos volt. A nő kiállt az erkélyre, és rágyújott egy cigarettára. Már régen nem tette ezt, éppen azóta, mióta a tengernél
járt a férfival. Akkor még hazafelé az állomáson elszívott egyet, s ott be is fejezte.
Most mégis úgy érezte,... jól fog esni. Még ott volt a táskájában megbújva a maradék cigaretta,... azóta is. Mindig így hagyta abba a dohányzást, hol hosszabb, hol rövidebb időre, hogy tudta,... bármikor rágyújthat,... ha akar. Ez volt a taktikája.
Azt hitte mielőtt indultak, hogy az út után, soha többé nem vesz majd cigarettát a szájába,... de ahhoz kevés volt az út. Találkozáskor, már nem mert a férfi szemébe nézni úgy,... mint ahogyan két évvel ezelőtt tette. Óvatosan kerülte a tekintetét,... hiszen minden baja ott kezdődött, no meg amikor a hangját meghallotta. Azért a kezét azt megfogta, de vigyázva, csak lágyan,... mint egy barátnak. Nem akarta, hogy tudja a férfi, mit is jelent számára valójában,... még mindig. Pedig szerette volna elvarázsolni a férfit, mert úgy gondolta,... ez az utolsó alkalom. De most nagyon kicsinek, és feleslegesnek érezte magát mellette. Mit keresek én itt?... futott végig az agyán többször is a gondolat a nap folyamán, de estére már konkrét kérdéssé is vált számára.
- Miért hívtál ide?- kérdezte értetlenül - Mond, mit keresek én itt?
Létezik, hogy egyetlen szál, büdös cigaretta állt közéjük?... na nem!... érezte, hogy a férfi csak keresi a kifogást, s éppen ez volt a legkézenfekvőbb számára. Ő pedig tudta, hogy nem véletlenül gyújtott rá,... hanem épp azért, hogy megtudja az igazságot,... elfogadja-e őt a férfi,... úgy ahogy van? S lám, most végleg kiderült!... hogy nem.
Amikor a férfi felvetette a közös utat, már akkor is gondolta, hogy csak egy hirtelen ötlet lehetett részéről, s ha tehette volna, akkor visszaszívja. De ő igent mondott, és ezzel a férfi már nem tudott mit kezdeni. Igaz, ő még napokig nem hitte, hogy tényleg mennek,... de végül is elindultak.
Rádöbbent, hogy mióta úton vannak, valahol belé szorulnak a szavak,... pedig mennyire sokat tud beszélni. Most viszont úgy érzi, hiába is mondana bármit, a férfi meg sem hallaná. Hosszas hallgatások következtek kettejük között,... mindkét napban, mintha elvesztették volna a szavakat félúton.
-Istenem, pedig mennyire vártam!.... gondolta, és most nem tudok mit kezdeni a helyzettel. Csak nézek ki a fejemből, és még csak gondolataim sincsenek,... illetve vannak,... de nem megyek velük semmire,... hiszen nem adhatom saját magamat. Nem mondhatom, és nem tehetem azt, amit a szívem diktál!... mert "csak" barátok vagyunk.
Sosem gondolta, hogy ennyire tud hallgatni,... ezzel még saját magát is meglepte.
A férfi is sokkal kevesebbet beszélt, mint szokott a telefonban,... hiszen a távolság miatt telefonon tartják a kapcsolatot.
- Valami fal van köztünk, amit le kéne dönteni!... de nincs mivel. Most olyan szívesen ordítanék!... de nem szabad. - futott végig az agyán. Neki sincs számomra mondanivalója. - állapította meg,... s közben nagyon haragudott magára. Itt van ez a gyönyörű táj!... és nem tudok neki örülni?... itt van egy álom, ami teljesült!... és én nem vagyok elvarázsolva?
Hirtelen eszébe jutott Tatjana és Anyegin,... Istenem!... hogy utáltam, mikor kötelező olvasmány volt, és mennyire butának tartottam a Tatjanát, viszonzatlan szerelme miatt,... s tessék!... én is az lettem!... épp olyan bugyuta vagyok, mint ő volt! Tiszta röhej, Tatjana vagyok!... ordította magában. Még jó, hogy nem néztem megint bele, abba a tengerkék szemébe, hiszen már az is nehéz, hogy hallgatnom kell meleg bariton hangját, és úgy fogadnom minden szerető, féltő, figyelmességét,... mint egy barátnak. Mert ahhoz nem fér kétség, hogy barátok vagyunk,... most mégis mintha megbénultunk volna.
Nagyot szívott még a cigaretta végéből, aztán elnyomta,... csöppet meg is szédült, de ezen nem lepődött meg, hiszem már elszokott tőle. Eldöntötte, hogy lapoz egy nagyot élete regényében, és eltemeti Tatjanát. Hogy mit gondol erről Anyegin?... az már nem fontos! - gondolta - mert addigra már, úgyis öreg leszek. Most vette csak észre, hogy közben még az eső is elált. Holnap már újból dolgozom, ez a szabadság is eltelt!... újra süthet a Nap!... s éppen most olvastam azt is,hogy... a Hold a Tejútra lépett! Arcán halovány mosollyal visszament a szobába,... leült a gép mellé, és írni kezdett.
Leírta a címet: ...a Hold a Tejútra lépett...
|
|
|
- január 03 2011 11:49:21
Pipacs!
Jó kis történetet írtál! Azért egymásra nézhettek volna!
Gratulálok: Pircsi |
- január 03 2011 12:01:25
Pircsikém!
Az élet írta, sajnos nem változtathattam meg a valóságot.
Köszönöm, hogy megtiszteltél.
Szeretettel: pipacs |
- január 03 2011 15:58:05
tanulságos és ismerős történet. Sok kapcsolat bukott meg az elvárások miatt, amikor egyik vagy másik fél, vagy mind kettő képtelen volt engedni az elvárásaiból...
Szeretettel: Léna |
- január 03 2011 18:07:17
Kedves Pipacs, tudod, hogy most miért haragszom magamra? Nem árulom el, mert érzem, hogy megfejted.
Gyönyörűen kivitelezett életssagú novelládhoz csak gratulálni tudok. Érzem, hogy mennyire a valóság írta ezeket a sorokat.
Szeretettel, Feri  |
- január 03 2011 18:45:39
Pipacska! Megdöbbentően jó.... és megrázó...
üdv Imre   |
- január 03 2011 20:28:59
Kedves Pipacs! Sajnos nagyon ismerős ez a történet, "életszagú"! Magam is ennek csapdájában vergődök! Sok év telt már el értelmetlenül!
Nagyon jó írás!
Szeretettel:Geot |
- január 03 2011 20:59:34
Kedves Pipacs!
Sajnos nem tudtam elolvasni. Egyszerűen nem fér el a képernyőn. 15"-os a laptopom. Teljesen balra toltam, de így sincs meg a sorok vége. Sajnálom.
Szeretettel üdv: Tara. |
- január 03 2011 23:24:32
Kedves [b]Lena[/b]!
Elvárások pedig vannak, hiszen mindannyian várunk valamit a másik féltől. Kérdés, hogy mit kapunk. [b] Mist [/b]kedves!
Az élet arja a legjobb történeteket. Kedves [b]Feri![/b] Nem fejtegetek, viszont nagyon örülök, hogy olvastál. Drága [b]Imre[/b]! Látod, nem csak a természet folyik ki az ujjaim közül.[b] Geot [/b]kedves! Életszagúúú? Az bizony... Kedves [b]Tara[/b]! Semmi gond, azért sajnálom.
Mindannyiótoknak köszönöm a kedves szavakat, az értékelést, és azt hogy megtiszteltetek.
Ennek a történetnek 2. része is lesz.
Szeretettel ölellek Benneteket! pipacs |
- január 06 2011 18:21:28
pokoli jó ez! Tetszett! |
- január 06 2011 20:20:44
Szervusz!
Elolvastam kétszer. Tömör, lényegretörő, tragikusan megkapó.
Egy kicsi elírást találtam benne. "Mond, mit keresek én itt? " Egyesszám, második személy, felszólító mód két d. Mondd, mit keresek én itt?
Ha egy d-vel írjuk, akkor ő mond valamit. Valószínű, hogy csak elütés, de az írás nagyon jó, ne maradjon benne hiba.
Üdv: Szani |
- január 06 2011 20:21:47
Na bumm! az "Egyes szám" külön! Bocs!
Szani |
- január 06 2011 21:12:17
Kedves Blues!
Nagyon köszönöm, ennyi bőven elég!
Szeretettel: pipacs |
- január 06 2011 21:15:05
Kedves Anna!
Sajnos az oldalt nem úgy találták ki, hogy javítani lehessen. A mentett pédányt viszont igen. Értékelésed nagyon köszönöm!
Szeretettel: pipacs |
- január 06 2011 22:16:39
fordított sorrendben olvastam.. de így is tetszik!
sajnos az életben a meg nem élt emlékek néha szebbek, még, ha fájdalmasak is..
hányszor gondolok vissza ifjúkoromra..
akkor volt olyan a helyzett, amivel élni - vissazélés lett volna, mert éretlenek voltunk..
vannak "túlérettek" is? |
- január 07 2011 15:36:21
Kedves István!
Talán nem is fontos a sorrenc, hiszen szinte a végéről kezdtem.
Hogy vannak-e "túlérettek" ? Igen!
Köszönöm, hogy megtiszteltél!
Szeretettel: pipacs |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
