|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_Megdicsõrülve !
Kezdhetném úgy is a történetet, hogy ez a nap is úgy indult, mint a többi, de nem, mert nem úgy indult.
Ezen a reggelen valahogy éreztem, hogy valami történni fog. Persze mondhatnám, hogy a nõi megérzés, meg ilyenek, viszont egyszerûen nem tudtam minek tulajdonítani azt a kis huncut mosolyt a szemem sarkában. Reggel körbevizslattam magam.
Semmi változás a tegnap estéhez képest. Nem izzadtam le a 20 kg. fölösleget, ráncaim a helyén, a hajam sem nõtt harminc centit, és nem Banderast hagytam tovább aludni a hitvesi ágyban (kétszer ellenõriztem). Akkor mi az ok?
A délelõtt azzal telt, hogy vártam. Hogy mire? Talán egy telefonra, vagy egy kedvezõ levélre, esetleg egy dicsérõ szóra a fõnökömtõl (na, akkora azért nem volt az a mosoly a szememnél),de semmi.
Már kezdtem azt gondolni, hogy bezsongtam, hogy ez a sûrû somogyi levegõ, a vasút távolsága, meg a láp szaga, nekem se tesz jót, de délutánig még reménykedtem, hogy valami majd biztos ekkor fog történni. Hát nem történt.
Csalódottan bandukoltam hazafele, unottan néztem a kirakatokat, két sarok között kitaláltam az aznapi vacsorát, a következõnél megvettem a zöldségesnél hozzávalókat, de még Pista bácsi se sütött el ma egy bárgyú poént a fonnyadt uborkákkal kapcsolatban, mint általában (mint minden alkalommal szinte). Szóval teljes kudarc a mosoly eredetét illetõleg.
Aztán valahogy arra fordult a szemem. Valahogy ösztönösen jobbra kellett néznem. A város egyetlen nem kínai butikja felé. Ott volt. Épp akkor akasztották ki.
Egy gyönyörû barna szoknya.
Világ életembe ilyenre vágytam. Õsz típusú nõként, nekem kimondottan jól áll a barna.
Nem volt se szûk, se bõ, hanem, majd bokáig érõ, különbözõ színû és anyagú fodros szoknya.
Rögtön bementem az üzletbe, és a szoknya után érdeklõdtem, vagyis, hogy ez kapható-e emberi méretben is, nem csak a gazella termetû, hónapos retken élõ, emberszerû lényekre, akik ha csak a 36-osba tudják magukat beszuszakolni, sikító frászt kapnak, és közlik a mellettük álló szintén hasonlatos lényekkel, hogy akkor mától szigorúbbra veszik a diétát.
Kellemes mosoly kíséretében tájékoztattak, hogy minden konfekció méretben kapható.
Észrevétlen egy izzadság csepp futott végig a halántékomon ezek hallatán, mert tisztában léve saját méreteimmel, titkon elkezdtem reménykedni, én ugyanis a konfekció méret legfelsõ határát képviselem, a 46-ost. Gyorsan kérek is egyet.
Mikor hozzák, már látom, hogy jó lesz, de mindenképp meg kell, hogy próbáljam, minél elõbb magamon akarom tudni ezt a ruhadarabot.
A próbafülkében iszonyú a meleg, a pakkjaim is méretesek, de nem törõdve semmivel, szinte tépem le magamról a nadrágot, hogy láthassam már magam a szoknyában.
Az alsószoknya selyembélése rám tapad, kicsit megrémülök, hogy nem lesz jó, de kis rásegítéssel mégis csak rajtam van. Úgy áll rajtam, mint álmaimban.
A barna szoknya. A barna szoknyám, mert már le sem akaródzik venni.
Pont ott szûk ahol kell, pont onnan bõvül, ahol annak bõvülnie kell, és az alja pörögve veszi körül a lábamat. Isteni! Örömömet még az sem veszi el, mikor meghallom az árát.
Nem érdekel. Nekem itt a kánoán. Itt, most, ebben a szoknyában.
Persze azért mégsem ebben megyek haza, ma nem illik hozzá a cipõm és fürödni is kéne, mert iszonyú a meleg. Szélsebesen rohanok haza, közben csak arra tudok gondolni, hogy melyik felsõket tudom majd hozzá felvenni.
Egy gyors tus után, tiszta fehérnemût veszek, elõveszem a szoknyát és felhúzom.
Már nem is tapad rám a bélésselyem, úgy esik alá a zipzár felhúzása után a rengeteg anyag, hogy szinte libabõrös leszek.
Jön az egyik felsõ, majd a másik, és a harmadik, de azt látom, hogy mind-mind passzol hozzá.
Már alig várom hites uramat, hogy haza jöjjön. Ebben fogadom, fényes, csillogó szemekkel várom a dicséretet, hogy milyen jól áll, és hogy ebben még jobban tetszem neki, mint valaha.
Õ persze megdicsért, jól nevelt fiú révén, de az elementális hatás elmaradt.
Ráadásul megjegyezte, hogy a csípõmnél lehetne egy kicsit bõvebb.
Én gyorsan közöltem vele, hogy csípõm pont ugyan olyan kötõszövetbõl van, mint a mellem, és ha a mellem méretével nincs baja, akkor a csípõmrõl egy szót se !!
No nem baj, majd holnap a munkahelyemen! Egész este nézegettem. Kivasaltam, felakasztottam az ágyam sarkához, hogy ha majd reggel felkelek, ez legyen az elsõ, amit láthatok. A barna szoknyám.
A másnap is eljött és mindenképp gyalog akartam bemenni, hogy mindenki láthassa a legújabb szerzeményemet. Úgy suhantam végig, mint régen, mint mikor még fiatalabb kiadásban futkoztam a város utcáin és tudtam, hogy az elismerõ pillantások soha nem maradnak el.
Hát most valahogy elmaradtak. De gyorsan betudtam, hogy a látványomra érdemesek még nem keltek fel, hisz még csak reggel hét óra van.
De majd a kollegák!
Mutatom, pörgök benne, mosolygok, de senkit nem kell újraéleszteni, és az a listaírás is elmaradt hogy mikor, kinek adjam kölcsön.
Talán holnap, majd egy másik felsõvel, ami nem vonja el a figyelmet a szoknyáról! Másnap sem történt semmi. Harmadnap új kiegészítõket használok, negyednap magas sarkút húzok, ötödik nap új táskát választok hozzá. Ez így ment két hétig.
Éjjel titokban mostam, hajnalban vasaltam. Semmi más nem érdekelt, a férjem aztán már megjegyezte, hogy ez még ramadamnak is sok, és ha ez így megy tovább, akkor ebben a szoknyában fognak temetni. A világ összeesküdött ellenem.
Kedden még utoljára felvettem a barna szoknyám, már csak megszokásból, mint más a munkaruhát, már nem vártam semmire. Aztán belibbent a szabadságáról visszajött barátnõm, és köszönés nélkül fordult hozzám:
- Istenien áll rajtad ez a szoknya! Új, én a helyedbe le se venném!
A világ szeret, az emberek jók, már hallom a madarak énekét
Csak egy pici kérdés motoszkál a fejembe, hogy a kollegák szóltak-e Hajninak, hogy könyörüljön meg rajtam, vagy ennyire szeret, vagy tényleg jól áll az a fránya szoknya...?
|
|
|
- február 12 2008 05:44:26
Persze, hogy jól áll az a fránya szoknya, elég, ha te elhiszed. Õrült kis történet volt, tetszett. |
- február 12 2008 08:15:01
bevallom neked, nem szeretek olvasni, akkor is ha elkap és megragaszt általában elalszom az elsõ 3-4 oldalon, de most szerencsém van.
az ily szösszenetek tetszenek, s amit írtál, végigolvastam, vajon mi lesz a vége. Tetszett írásod s arra jöttem rá, hogy ismét csak megfejthetetlenek vagytok ti nõk. A csattanó kicsit necces, azaz az a kérdés magadnak, hiszen egész végig azzal a gyönyörû kínai szoknyával voltál elfoglalva, de azt hiszem, felébredhettél. Bár vágyaink eléréséhez szebb az út, s ha megkaptuk már nem oly édes. Gratulálok, írj még! Sanc ho |
- február 12 2008 22:44:13
Bekopogtam hozzád újra...itt vagyok...mosolyogni járok ide,azért ,hogy a lelkem felvidítsd....hálámat és a szeretetemet hoztam cserébe...-köszönöm!!!sz |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 23. szombat,
Kelemen napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
