|
 Vendég: 20
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
 N
- Már nem volt éppen fiatal, sőt már már a nyugalmi állapoton is túljutott, és lassan elkövetkezett a bocskorok visszaszolgáltatásának ideje.
- Szálkainé kicsit mogorván figyelte az idő múlását, de hiába próbálta letagadni, már benne járt a korban.
- Hát igen – eleinte még jönnek, sompolyonak a legények, de nem csak ők – hajaj - csillogó szemeikben a vágyakozás lázas tüze , s lecsitulván, egy újabb bocskorral fizetnek a szép éjszakáért. Szép, míves darabok ezek, mert nem adja olcsón a mennyei boldogságot. Ilyen örömök és testi megkünnyebbülések máshol nem tapasztalhatók, nincs a világnak olyan szentélye ahol hasonlót találni, nem is érdemes keresgélni még a legcifrább templomban sem.
- Aztán először elmaradnak a bocskorok, szűkebb esztendők következnek, s bekövetkezik az az időszak, amikor muszáj leakasztani egyet egyet a mestergerendáról, ha erős kívánalom gyötri valamely fiatal ruganyos fickó láttán.
- Szó sincs persze semmilyen bocskorokról, csak az a gonosz nagyanyja példálózott a történettel, mely egyre gyakrabban jutott Szálkainé eszébe.
- Még hogy bocskorok…! A világ nagyot változott. Nincs már mestergerenda, a régi szép időkre, már csak csíkos dunyhái és hasonlóan csíkos lepedői emlékeztették Szálkainét, azokat mosta, vasalta szenvedélyes szeretettel, mintha az időt szerette volna megállítani.
- És most ellopták azokat a szép csíkos lepedőket. Kinnhagyta őket a ház mögött, hogy a hajnali frissesség beléjük lopózhasson – kedvelte a jó illatú friss lepedőket – de reggelre kelve amint kiment, hogy kosárba gyűjtve összeszedje őket, csak a madzagot találta, még a csipeszek jó része is eltűnt.
- Sárkány! Az a veres istencsapása – villant Szálkainé eszébe a lehetséges tettes. Csak neki juthat eszébe ilyen gyalázat. Kerülte, nem szerette, nem állt szóba vele, hiába ólálkodott körülötte az a ragyás dög már évek óta. Soha nem engdte a házába, hát ellopta a lepedőket, mi mást tehetett?
- Alig egy hete, amikor Mariskapusztára tévedt egy kis bodzázásra, jól megfigyelte, s később jól összeakaszkodott vele. Hangos ricsajra lett figyelmes a közelben, hát odamerészkedett. Hallott már Sárkány dolgairól egyet, s mást, s most döbbenten figyelte mit művel néhány röhögcsélő kamasz nagy örömére.
- Kutyát szereztek valahonnan, valami kiéhezett kóbor ebet. Sárkány jól megetette, aztán drótot tekert a hasára. Elszorította erősen, és engedte, hadd zabáljon még kedére, amig teheti. Nem sokáig tehette. Először csak rohangált eszeveszetten, aztán a földre vetette magát, hányt, hosszan nyöszörgött, visított, végűl nagy kínok között kimúlt.
- Szálkainé, nem mert közbelépni, félt a kamaszok haragjától, ha Sárkány egyedül van, talán felpofozza, de így ebben a nyüszítő, ördögtársaságban nem mert mutatkozni.
- A pofon azonban nem ment ki az eszéből, s néhány nap múlva, amikor összetalálkozott a ragyás vigyorgóval, na akkor megtette. Sárkány nem is csodálkozott. Látta az asszonyt a bokrok mögött, jórészt neki szólt a műsor, azt mondta csak kedveskedni akart egy kicsit.
- Egy döglött kutyával? – visított Szálkainé.
- Az való magának – nevetett a vörös – másra már úgysem futja…!
- Az asszony, mert tartott még a bodza szezonja, tovább járta a a határt, s egyszer az öreghegy tájékán, betévedt egy elhagyott portára. Szinte a csenevész erdőben épült valamikor, s mintha az erdő most visszakövetelte volna a magáét.
- Ablaktalan magányos ház, az udvart fölverte a gyom, a padlásajtó is leszakítva. Nem mert bemenni, csak az udvar elvadult bodzáiról gyüjtötte a fekete szemeket, s amikor végzett, erőt vett rajta a kiváncsiság. Kis előtere is volt a háznak tele törmelékkel, őzek bogyóival. Ahogy beljebb ment, a bogyók is sokasodtak, valamiféle éji szállása lehetett az óvatos vadaknak, de csak az egyik szobában, a nagyobbikban.
- Üres konzervdobozok, reklámujságok halmaza virított a másikból,s ahogy bement, rögtön tudta hol van. Téglákon álló heverőn virítottak a csíkos lepedői, az összes, gondosan elsimítva, de már jóval koszosabb állapotban, mint valaha is voltak. Az ő csíkos lepedői, az „orosz” lepedők.
- Régen nem jártak nála a kárpátaljai asszonyok akik a lepedőket hozták, ilyet nem is kapni errefelé.
- Számon tartották, mint jó üzletfelet, s csak olyankor jöttek, ha ismerős vámos állt a határon. Eltelt már néhány év, hogy színüket sem látta, őrizgette, gondozta a maradékot, belenyugodott, hogy soha nem látja már őket, s a bocskorokra gondolt.
- Mindig van egy utolsó, mely lekerül a mastergerendáról…
|
|
|
- január 05 2011 12:09:24
Keves Inszemi!
Nagyon érdekes a történet. Először az asszonyság kapja a bocskorokat "cserébe", majd, amikor öregszik, akkor neki kell már leakasztani egyet-egyet a mestergerendáról, hogy "fizessen" vele.
A kutyával kapcsolatos cselekmény nekem túl durva volt (mostanában nagyon nem szeretek sem ember-, sem állatkínzásról hallani. Pedig tegnap a buszon is két férfi szinte csak olyan dolgokról beszélt a hátam mögött, ami emberek kínzásáról szólt.
Amúgy tetszett!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 05 2011 12:22:06
Inszeminátor!
Ez az, ez az igazi, ezek a csoda amit most olvastam...
Megérintett.
köszönöm! |
- január 05 2011 13:17:33
Nagyon tetszett a novella,kivéve a szegény kutya szadista módon történő elpusztítása. Én azzal ugyanezt tenném aki ilyet elkövetett! Egyébként, gratulálok írójának!
Üdv.Inszeminátor: Pircsi |
- január 05 2011 14:39:11
Nagyon jók a karakterek. A ragyás gonoszsága, amivel elpusztítja az állatot, a saját nyomorúságán bosszút állva.... Remek!
Az egész történet zseniális! Gratulálok!
Üdv: Tara |
- január 05 2011 15:41:29
Hölgyeim, köszönöm a látogatást.
Amúgy falusi "idill"-nek is nevezhetném a történetet, de mégsem az.
Sajnos nem csak nyomokban igaz a történet. |
- január 05 2011 18:39:11
Szia Inszeminátor!
Először is szeretnék egészséget és boldogságot, békét és bőséget kívánni ez új esztendőre Neked és családodnak!
Engem magával ragadott az egész történet, úgy ahogy van. Ritkán olvasok ehhez hasonlót. Nem keverednek időben a dolgok, szépen le van vezetve.
A kutya sorsa sajnos...borzalmas.
Remélem többször látlak itt, ill. verseket is olvashatunk tőled. Találkozó ezután is lesz, tavasszal és ősszel, várunk.
Grt. Sancho |
- január 05 2011 18:50:13
Gratulálok olvasmányos , kedves falusi történetedhez... életismeretedhez. Jó volt olvasni
üdv. mamuszka |
- január 06 2011 18:10:39
Remek történet,remek írás!
Szeretettel:Geot |
- január 06 2011 23:19:07
szellemes.. remek írás! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
