|
 Vendég: 17
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_
Inszeminator: Csillaghegy határán...
- Csillaghegy határán, a Péterhegy aljában, ahol most elegáns színes villák virítanak, egykor búzatábla sárga kalászait lengette a szél. Nyáridőben lehallatszott a strand hangszórója zenékkel és talált gyerekekről szóló sürgető felhívásokkal, Jancsikákról és Juliskákról, kik szüleiket keresték, miután azok megfeledkeztek róluk a nagy vigalomban.
- Itt élt a Morvai gyerek a főút túloldalán elterülő téglagyár munkásai között a telepen. Időnként megbontották a strand keritését, beszökdöstek abba a másik világba, ahol klottgatyában lubickoltak az elegáns medencékben amíg ki nem zavarták őket, s mehettek vissza a saját kubikgödrükbe viháncolni, abba a zöldesen nyúlós valamibe, ami feltört az elhagyott agyagbányában.
- Jó volt az is, de más. Nem volt zene, meg fagylajtos’ sem, és nem bámulhatták az elegáns, napernyős, hosszúcombú kisasszonyokat.
- Azok sem bámulhatták őket, az aranybarna ruganyos testüket, hosszú, vágatlan hajukat, mely rátapadt a koponyájukra.
- Az öreg Morvai nem ivott. Azt mondta becsületes életet akar élni. Inkább kártyázott nagyban.
- Jól ment neki a lap, néha nagyon is jól - persze nem odahaza a téglagyári telepen - máshol, idegenek között, nyilvános helyen a belvárosban, ahol az ő keze volt a legdurvább kéz mely fogta a lapokat.
- Ilyenkor ünneplőbe öltözött – így vegyült el a fehérgallérosok között. Befogadták, mert jól játszott - nagy tétekben - mely téteket csak fillérek jelezték az asztalon.
- Amikor híre ment, hogy látta valaki egy kávéház mellékutcára néző oldalablakában amint nem az övéi között tölti az estét, Morvai bosszankodva fogadta a sustorgást. Keményebb lett, durván szitkozódott a forró kemencék körül, pedig korábban sem kímélte az embereit a nehéz munkában.
- Odahaza nem esett szó a dologról, nem nagyon beszélt a feleségével a fia születése óta. Ervint, nem tartotta a saját fiának de elfogadta. A telep apró lakásaiba inkább csak télen húzódtak be az emberek, úgy éltek mint valami kommunában egymás hegyén hátán, bármi megtörténhetett. Volt ott lopás, még gyilkosság is, néha eltűnt valaki hosszabb időre, aztán előkerülve nehezen bírta a nehéz munkát, elszokott tőle a börtönben.
- Morvai is eltűnt, de ő nem került elő soha többé.
- Ervin magányosan nőtt fel, idegenül. Morvainé félt tőle. Az arcától félt, a halott tekintetétől. Nem tudta mi rejtőzik a fiában. Nem látott még olyan gyereket, aki soha nem nevet, még egy mosoly sem telik tőle.
- Amikor katonának vitték szinte megkönnyebbült, s csak később vette észre, hónapok múltán, hogy néha hiányzik a fia. Levelet nem írt, várt, azt sem tudta, hol van, melyik kaszárnyában.
- Egyik másik, akikkel együtt vonult be, néha hazajött, de hiába kérdezte őket, csak a vállukat vonogatták. Megvan – ennyi volt a válasz.
- Amikor végre előkerült, Morvainé is sütött főzőtt, hogy kedvében járjon, de a fiú ahol lehetett továbbra is kerülte.
- Tíz nap jutalomszabadság – mondta, a többi nem érdekes. Pedig Morvainé tőle szerette volna megtudni, mi lett az egyik telepivel aki meghalt. Egyidősek voltak, együtt vonultak be, a fiú már háromszor is járt otthon és most meghalt. Miért?
- A tizedik nap végén, már elmenőben Ervin csak annyit mondott…
- Én lőttem le.
- A Fricit?
Azt. Többet nem mondott, elment.
- Lenn a határszélen a laktanya udvarának egyik sarkában volt egy úszómedence. Morvai Ervin tizedes volt beosztva az őrzésére.
- Ott ült naphosszat a medence partján, nézte a beléhulló faleveleket, s közben sokszor látta maga előtt az utolsó képeket. Frici katonai térképet szerzett valahonnan, s kijelölte az irányt a terve szerint.
- Jugoszlávia közel van, semmi az egész, de Ervin közlegény csak a fejét rázta. Nem és nem. Ő nem megy sehova. Nem tudta megindokolni miért, de nem.
- Jó darabig abba is maradt Frici tervezgetése, de egy reggel nem találta a váltás az őrhelyén. – Teherautón két szakasz érkezett, felsorakoztak, betáraztak és miután megkapták a lőparancsot megindultak.
- Morvai Ervin közlegény néha lemaradozott, aztán végképp leszakadt a maga szakaszáról. Tudta merre kell mennie, s nem is tévedett. A dombvidék egy magasabb pontján letáborozott, a ritkás, köves túloldalt figyelte. Amikor feltűnt az óvatos alak, rövidet, éleset füttyentett, mint a telepen volt szokás. Az alak fölegyenesedett, mindkét karját fölemelve intett, s aztán hanyattvágódott.
- A szakasz visszafordult a lövés irányába - futólépésben közeledett Morvai közlegényhez, aki a túloldalra mutatott. Nem érzett semmit, ahogy később sem érzett semmit a medence partján ülve már tizedesként. Csak abban volt biztos, hogy többé nem mehet vissza a telepre.
- Talán az apja után, ha van még valahol…
|
|
|
- január 10 2011 19:57:28
Jó kis novella, nagyon tetszett, na nem a gyilkosságok, hanem ez
a miliő és a pergő események!
Gratulálok Inszeminátor!
Üdv: Pircsi |
- január 10 2011 21:17:45
Az ilyen szélein kilógó szöveget úgy lehet kényelmesen olvasni, ha kimásolom!
Szerintem a kép méretét kellene csökkenteni...
Véleményezem, ha elolvastam, kimásoltam magamnak, kedves Insz! |
- január 10 2011 22:21:29
A képvalóban látványos, és hasonlít is az említett tájékra.
Meglepődtem amint megláttam.
Valóban kisebb jobb lenne...
Köszönöm pircsi47-nek is, hogy itt jártatok. |
- január 11 2011 05:48:41
Kedves Inszeminator!
Magadhoz hű maradtál, érdekes történetet hoztál. Megmozgatta az agytekervényeimet. |
- január 11 2011 09:49:28
Kedves Inszemi!
Kedves kis novella - főleg a visszaemlékezéseket illeően -, csak a gyilkosságot én sem szeretem. Hiszen nap mint nap abból állnak a híradások. Embereket, állatokat gyilkolnak halomszámra.
Engem nagyon sokkolnak. Persze, az hihető, hogy a katonaság alatt voltak ilyen esetek, hogy egyik katona a másik társát lőtte le, vagy le kellett lőnie, ha esetleg dezertálni akart. De akkor is kegyetlen világnak tartom. Én, ha lehetne minden fegyvert beiltanék a világon!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 11 2011 19:31:25
Tökéletes. A gyilkosság is belefér. Kevés szóval, de anyira jól jellemezted a fiút, hogy meg sem lepődtem a kijelentő mondatán. Azon sem, hogy tizedes lett belőle. Remek írás! Csak gratulálni tudok hozzá.
Üdv: Tara |
- január 11 2011 20:47:07
Köszönet a Hölgyeknek!
Insz... |
- január 14 2011 18:14:55
Ha nem lettem volna katona/na nem a magyar néphadseregben szerencsére/ most felvonnám a szemöldököm és ahzt mondanám: micsoda? katona a bajtársát lövi le csupán azért mert dezertálni akar? Na itt a dezertálás szó azért nem állja a helyét mert az átkosban ezt teljesen másképpen értelmezték. Mindenki aki lelépett a szoci paradicsomból az dezertált. A katonai szövegekben ez parancsmegtagadásra forditható illetve ugy is értelmezi, hogy átált az ellenségnek aposztrofált oldlra.
Nos teljesen m indegy. Én azt gyanítom, hogy a Frici gyereknek nem Ervin kiváló katonáskodása maitt kellett meghalnia. Nem irtad le de gyanitom ebben közre játszott Ervin apjának eltünés. nem irtad le de szerintem Ervin tudomást szerzett valahonnét hogy Feriék érintettek ebben. Csupán "hazaszeretetböl" nem ölte volna meg pláne hogy ugyan onnét származott ahonnét ő. Ezért nem érzett semmi megbánást tettével kapcsolatban. Ha nem is irtad ezt igy le de jól kifejezésre juttattad. Én legalább is ezt vettem ki az irásodból- |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
