|
 Vendég: 4
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_
TIZENNÉGY PERC KÓMÁBAN
(Álomtöredék…)
 M
Amikor kinyitottam a szemem, tekintetem a fehér mennyezetet pásztázta, testemből csövek lógtak, körülöttem orvosok, nővérek sürögtek. Mosolygó szemek tekintettek rám, szinte kérleltek, hogy maradjak ott.
Valami azonban húzott vissza, nem is tudtam hová.
- Szervusz Gyermekem. – hallottam egy hangot.
- Jó napot! – feleltem, s elindultam a hang irányába. Ki vagy, s hol vagyok? – kérdeztem.
- Egy átjáróban vagy élet és halál között, és segítek neked, hogy e rövid idő alatt átgondold, mit tettél életedben azért, hogy fejlődj és megértsd életed értelmét. Tizennégy perced van Gyermek, hogy számba vedd ezeket az eseményeket.
Lehet, hogy ismét egy halál közeli élményem van? Vagy álmodom? – suhant át az agyamon.
- Ez nem sok idő egy élet eseményeinek felidézésére, de megpróbálom. – válaszoltam. Ekkor látómezőmbe egy fehér fénylő buborék került, s valamiért reméltem, hogy közelebb jutok hozzá.
- Egy szegény paraszti családba születtem, s elég kemény karmát éltem meg negyven éves koromig, amikor is kinyílt a szemem, s megértettem sok mindent magammal, az emberekkel, a világgal kapcsolatban. Rengeteg információ került a szemem elé, és én csak ittam magamba ezeket, ameddig felfogtam, ráéreztem, hogy ideje megváltoztatni az életemet.
A válásommal kezdődött, amely jó döntésnek bizonyult, hiszen a korábbi életem fenekestül felfordult utána.
Sokat álmodoztam egy szerető kapcsolatról, más országokról, kultúrákról, önmagam kiteljesítéséről, s mikor lépéseket tettem ezek irányába, azt vettem észre, hogy kinyílik számomra a világ, s ami hosszú évtizedekig álom volt, egyszerre csak valósággá vált.
Negyvenévesen beültem a főiskolapadba, és ezzel évtizedes lyukakat foltoztam be az életem egén. Sok kérdésre kaptam választ, sok olyan közösségbe eljutottam, amelyek olyan információt sugároztak, és arra késztettek, hogy még többet megtudjak ezekről a dolgokról.
Megtanultam, hogy vannak még emberek, akikben érdemes megbízni. Lettek barátaim, lettek segítőim, akiktől tanulhattam.
Erősebb, magabiztosabb, bátrabb, bölcsebb emberré váltam, és megtanultam, milyen fontos életemben a szeretet.
Számos embernek és közösségnek segítettem, amilyen téren csak tudtam. Volt, hogy pénzügyi tanáccsal, útbaigazítással, munkával, odafigyeléssel, mások meghallgatásával, közösségbe vonásával, barátsággal, szeretetadással. Legtöbbször egy köszönömöt sem kaptam, igaz nem is vártam viszonzást.
Világot akartam látni, filmeket, képeket nézegettem más országokról, kultúrákról, és egyszer csak megnyílt egy kapu, és számos országba eljutottam. Sosem volt pénzem semmi ilyesmire, azonban lehetőségek jöttek, én pedig megragadtam őket.
Sok mindent meg kellett tapasztalni, tanulni, érteni, ami más emberré tett. Sok fájdalmas tapasztalat, szenvedés várt az utamon, s talán még mindig ezt élem, de megérte.
Már tudom milyen az, ha el kell engedni valakit vagy valamit. Elfogadni különböző helyzeteket, eseményeket, mert el kell fogadni őket! Nem az a megoldás, ha ellenszegülünk.
Sokáig harcoltam mindig az igazamért, talán néha kellett is, azonban egyre-másra jöttek olyan élethelyzetek, amelyekből megértettem, hogy sok mindent csak én reagáltam túl. Most már tudom, hogy jól tettem, hogy nem ellenkeztem.
A türelem az, amit a legtovább tanul az ember, legalábbis én. Hiszen sok mindent azonnal szeretnénk, azonban ez nem teljesen így működik.
Sok mindentől féltem, sok mindenért aggódtam. Ez benne van minden emberben, főleg egy szülőben. Azonban itt is sokat fejlődtem. Megtapasztaltam, hogy ha félünk valamitől, az teljesül, bevonzzuk az életünkbe. Persze valahol igaz a mondás, hogy jobb félni, mint megijedni, azonban mégis el kell engedni a félelmeinket.
Születésemtől részem a dualitás, mely jellemző az életre is. Hiszen nincs fény árnyék nélkül, nincs jó rossz nélkül. S vajon van jó és rossz? Én úgy érzem, mi magunk tekintünk valamit ennek vagy annak.
Elmerengek a múltamon, annak minden hibáján, amit elkövettem. Tanultam belőlük, s talán bölcsebb lesz ez által majd a jövőm. Persze nemcsak hibáim voltak, hanem sok jót is tettem, úgy érzem, most mégis pont a múltbeli események miatt élem az elengedés nehéz élményeit. Ha távolra kerülünk otthonunktól, akkor meg kell élni, hogy vannak emberek, akik egykor fontosak voltak nekünk vagy mi nekik, sajnos elfelejtettek, vagy irigységtől, rosszindulattól vezérelve gondolnak rám. Egy vers sorai sorakoznak elmémben.
Temetem a múltam
Az igazság szűkülő dézsájában,
szőlőszemeit taposom a múltnak.
Lábam elmerül nedves világában,
vegyes élmények fel is, le is húznak.
Szeretet aranylyukú rostájában,
valódi barátság méltón fennakad.
Szitáján áteső csillaghullásban,
képmutató emberhad alulmarad.
Sok csodás emlékem ábrándként kísért,
kevés ember van, ki valóban megért.
Szívemet mérgezi hamis szó tüske,
Lelkemet emészti elmúlás tüze.
Temetem múltam az idő ösvényén.
Bocsánatom győz sérelmek örvényén.
- Ez szép vers. Érzem, hogy fájdalmas ez neked, de ez is az utad része. S mit tettél, hogy úgy érzed, elfelejtettek? – hallottam újra a segítőmet.
Miközben folytattam életem történetét, a fénylő buborék pulzálását figyeltem, mely hívott, simogatott, ám bármennyit sétáltam is eddig, még sem kerültem hozzá közelebb.
- Nagy horderejű döntést hoztam, amivel feje tetejére állítottam az egész korábbi életemet. Elhagytam az otthonomat, a családomat, a munkahelyemet, a hőn szeretett falumat, a közösségeimet, barátaimat, az országomat. Feladtam mindent, ami biztos volt az életemben, a bizonytalanért, egy új párkapcsolatért.
- Értem.
- Ez az új életszakasz sok megpróbáltatást, szenvedést tartogatott számomra, s még mindig nehéz, azonban már van hitem, türelmem, és annyi szeretet bennem, hogy bátran nézek szembe mindennel.
- Sok mindent megéltél, azonban azt meséld még el, hogy mit éreztél, mikor életed első külföldi útjáról hazatértél.
- Ez tényleg fontos. Szemüveges vagyok, egyedül a családban, a születésemnél történt egy kellemetlen malőr, aminek köszönhetően egy életre szemüveges lettem, arra kényszerítve, hogy tanuljak meg a részletekre figyelni. Azonban ez elvitt abba az irányba, hogy az egészet meg nem tudtam kellőképpen értékelni. Mikor hazaérkeztem az USA-ból, és a repülőtéren beültem a gyerekekhez az autóba, a pesti forgalmat látva azt éreztem, hogy a falum, de még Pest, sőt Magyarország is csak egy kis pont a nagy gépezetben. Végre rájöttem, hogy fontos az egész látása, észlelése is, nem elég a részleteket jól látni. S bizony ehhez el kellett jutnom több országba, hogy ezt megértsem.
- Most mi jut eszedbe az élet nagy tanulságairól?
- Talán az, hogy mindennap le kell győznünk a félelmünket.
- S ha most választanod kell élet és halál között, melyiket választanád?
- Ez nehéz kérdés. Tudod, sok mindent megéltem, elértem már, amiért nagyon hálás vagyok, valami azonban azt súgja, hogy van még dolgom. Lehet, hogy most a haláltól való félelmet kell legyőznöm? Vagy az elfogadás, elengedés újabb élménye vár rám? Ez majd kiderül.
- Jól gondolod. Mégis, mit választanál? Még tíz másodperced van itt, és akkor elindulsz valamelyik irányba. Mind a két oldalon fény vár rád. Gondold át, most elbúcsúzom. Az Univerzum támogatja kérésedet, bárhogyan is döntesz!
10
9
8
…
A fény belesütött a szemembe, a kezemet kellett szemellenzékül használnom, hogy lássak is valamit. Az ágyam mellett sok ismerős állt, olyanok is, akikkel már nincs napi kapcsolatom, de fontosak voltak valamikor…
Ez az álmom néhány hónapja volt, s valóban lepergett előttem sok minden...
|
|
|
- január 12 2011 15:29:13
Kedves Lena!
Még ha álom is volt, amiben el a párbeszéd elhangzott, miközben életed legfontosabb állomásait és döntéseit érintetted, akkor sem szabad arra gondolni, hogy a valóságban is megtörténhet az eset.Mármint az, hogy hasonló körülmények között kell megélned ezt a bizonyos 14 másodpercet.
Lehetséges, hogy álmaid csak figyelmeztetések az életedre vonatkozóan, de lehet, hogy a valóságban mostanában Magad is többször elgondolkodsz arról, hogy helyesen cselekedtél-e akkor, amikor úgy döntöttél, hogy itthon mindent feladsz, és máshol próbálsz meg új életet kezdeni. És mivel ez a valóságban is foglalkoztat, lehet, hogy éjszaka dolgozod fel, álmok formájában. De azt hiszem, Te is így szoktál vélekedni ezekről a dolgokról.
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 12 2011 15:50:13
Kedves Lena!
Talán a biztos felcserélése a bizonytalanra, s a tudatalattidban az ettől való félelem generálta ezt az álmot. Tulajdonképen egy rögtönzött számadás volt az életeddel, ezért is gondolom. Mindenképpen érdekes. Újra végig kell gondolni, talán egy jel, de hogy mivel kapcsolatban, azt csak Te tudhatod.
Szeretettel: Tara |
- január 12 2011 16:24:31
Léna!
Nagyon érdekes álmod volt! Jó, hogy megosztottad velünk.
Sokszor álmodik az ember teljesen életszerű dolgokat, megtörténteket, de van amikor extrém dolgok foglalkoztatják
álmában! Én 90 %-ban a régi munkahelyeme dolgozom, pedig 95-ben
eljöttem szülőáőolásra!
Puszillak, jó volt olvasni! Pircsi |
- január 12 2011 17:01:27
Ezt az álomtöredéket - ahogy nevezed, már ismertem, érdekes volt most újraolvasni. Jó benne a versbetét is. Sok gondolatot elindít az emberben, és szerintem mindenki talál benne saját életére, vagy álmaira vonatkoztatható igazságokat.
Szeretettel, Feri |
- január 12 2011 19:31:56
Kedves Léna! Bátor vagy,hogy magad mögött merted hagyni a múltadat! Nagyon erős is vagy,hiszen talpon maradtál,még akkor is,ha most még mindig vannak nehézségeid! A legnagyobb dolog legyőzni a félelmünket! Ha ez sikerül,akkor nagyobb energiák szabadulnak fel bennünk,mint amelyet erre felhasználtunk. Én úgy érzem,az álom, mindig üzenet számunkra! Nagyon tetszett remek,elgondoltató írásod,amelyben egy gyönyörű verset is olvashattam!
Köszönöm Neked ezt az írást! Kiutat keresek és ebben segíthet nekem!
Szeretettel:Geot |
- január 13 2011 10:08:57
Kedves léna!
Nem vagyok állomfejtő és sajnos az ezoterika sem az én területem de találkoztam olyanokkal akik hasonlóan hozzád, megtapasztaltak hasonló élményt. Megjegyzem az ember eljuthat "józan" pillanataiban is ide, hogy lezongorázza magának élete eddigi részeit. |
- január 13 2011 15:44:02
Kedves Zsuzsanna, Tara, Pircsi, Feri, Geot, Avi, Mist, köszönöm, hogy megtiszteltetek.
Az álomban valóban egy számvetést éltem meg, s ennek most itt is van az ideje, s beleszőttem a halálközeli élményemet, így született ez a szösszenet...
Az önismeret fontos állomásait szedtem csokorba, ami talán hasznos lehet másoknak is. MÁr néhány álmomból írtam szösszenetet, s még teszem is, mert késztetésem van rá...
Köszönöm, hogy olvastatok.
Szeretettel. Léna |
- január 13 2011 20:51:58
Kedves Léna!
Azt hiszem, ezzel magad mögött hagytad életed egy szakaszát. Feldolgoztad, elköszöntél tőle, azzal hogy leírtad. Először nem tudtam mennyi belőle a valóság, és lehet hogy még most sem tudom pontosan. De elgondolkodtató, hiteles és nagyon érdekes volt. Örülök, hogy elolvastam.
Szeretettel: pipacs  |
- január 14 2011 16:15:42
Kedves Pipacs, mind valóság... mindent megéltem.
Köszönöm, hogy olvastad.
Szeretettel. Léna |
- január 14 2011 17:37:16
Talán mások életében is eljön a változás, vére megtalálja mindenki sajátmagát, az igazát!
Ez még nem egy lecsengett történet, az események és a lelked majd vezetnek téged. |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
