|
 Vendég: 77
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_A pénz körforgása
 M
Már megint csak esik és esik. nem lesz ebből idén bevételünk csak kiadásunk asszony- elmélkedett
- Majd csak eláll valamikor. De nem az a lényeg, hogy esik vagy fu, ha nem nem akar erre betérni senki sem.
Mint ha csak meghallotta volna valaki ezen sirámokat egy „dögös” terepjáró állta be a kiahalt parkolóba.
-Jól hallottam, fohászkodott tovább Sawaiger. Mint ha valaki beállt volna a parkolóba. Kikukucskált az ablakon és megelégedéssel nyughtázta, hogy ukrán rendszámú terepjáró állt be a parkolóba. Nem volt sok ideje tovább elmélkedni mert hamarosan egy jóvágású ur jelent meg a recepciós pultnál.
-Egy szobát szeretnék –szólt hanyag eleganciával-.
_ Egy ágyast kétágyast tetszik parancsolni? Reggelivel vagy anélkül, és hány éjszakát maradna az ur?
-Nem tudom de majd kiderül. Azzal egy százeuróst dobott a pultra.
Swaiger ur kapta is magát és felzigőlte a kuncsaft kofferját a másodikra. Kinyitotta az ajtót és betessékelte. Az ukrán nem szólt semmit kezibe nyomott még egy tizest és elbúcsuzott Swaiger úrtól.
-Na végre megtört a jég örvendezett a nejinek. Megyek át a szomszédba Metzgerhez. Már egy hónapja tartozom neki egy százassal a húsért amit a multkor adott. Végre letudom rendezni vele.
-Menjél csak menjél, addig én tartom a frontot, és nagyon jól teszed, hogy rendezed a tartozást.
-Alá szolgája Swaiger! Mi szél futta erre? Adhatok valami szép karajt vagy másegyebet?
-Hálás köszönet Metzger ur de most csak egy adósságot szeretnék törleszteni. Tudja a multkortól adós maradtam egy százassal és most megadnám. Azzal kisimitva lettete a százast a pultra amit az miént kapott az ukrán vendégtől.
- Ráért volna Swaiger tudodm, hogy nem szükött volna meg vele. Beidult végre az ipar? A fene sem tudja. Remélem igen. Mióta csak esik a kutya nem járt erre.
-Sok szerencsét magának Swaiger magukra fér.
-Köszönöm és viszont kivánom.
Metzger a megörült a váratlan pénznek de hirtelen a homlokára csapott.
-Pont jókor jött ez a pénz. Már egy hónapja tartozom egy süldő árával Heinzelnek. Na végre ezt is letudhatom. Fogta hát a százast és átkocogott Heizel tanyájára. Éppen nagy munkában találta mert a disznóólt takarította.
-Bocsánat gazda a zavarásért, remélem nem zavarom?
-Mi járatban Metzger úr? Kellene megint egy malac? Máskülönben nem zavar éppen most fejeztem be a ganajozást. Jöjjön kerüljön beljebb. Kaptam egy kis snapszot a komámtól remélem magának is fog izleni. Megtörölte a kezét a nadrágja szárában és betessékelte a váratlan vendégjét a konyhába.
-Huha ez aztán snapsz, csettintett egy jóizüt Metzger miután felhajtotta a jó kis nedüt.
-Mégegyet tölthetek?
-Sziovesen és köszönöm de hoztam magának valamit. Tudja a multkori süldő árával adós maradtam és most törleszteném. Azzal lette az asztalra a százast.
- Jaj a lehető legjobbkor hozta Metzger. Már időtelen idő óta nem láttam ekkora pénzt. Nagyon kellett mert kell vennem takarmányt az állatoknak. Fogta a pénzt és begyürte a zsebibe. Metzger távozott és jóleső érzés kerítette ahatlmába. Ne ezt is letudtam végre. Ilyen sem volt még, hogy egy hónapig tartozzak valakinek.
Heinzel bekapott még egysnapszot és elkezdett gondolkodni, mit is kezdjen ezzel a zsázassal. Több helye is volt a pénznek és ahzokat próbálta számba venni fontossági sorrend alapján.
-Ami azt illeti kellene valóban takarmány is, de valahogy kihúzom még ezt a hónapot. Viszont jó lenne megint Margóval egy kicsit „hetyegni”. Csupán egy az akadálya, hogy a multkori „szolgáltatásért” is adós vagyok. Ám most letörleszthetem csapott a nadrágja zsebire és estére el is hívhatom. Gyorsan átöltözött és baólt az autójába és eldöcögött Matgóhoz.
- Szrevusz Margó, gyere csak ide hoztam neked valamit vigyorgott Margóra.
-Mit akarsz már megint vén kujjon? Este majd meglátogatlak ha nem lesz semmi elfoglaltságom.
- Ó az jó lesz Margó készitek is valami fogalá valót, meg van finom itókám is. De fogadjad el ezt a kis csekélységet és átnyujtotta Margónak a százast. Már szégyeltem magamat tudod de nem volt sajnos a láda fiában egy peták sem. Most kaptam fogadd szeretettel.
- Jól van na de nem várjál semmi extrát. És ha este még sem mennék át akkor se sértődjél meg mert lehet, hogy dolgom lesz. De nem foglak elfelejteni.
- Szóval akkor nem is számíthatok rád máma görbőlt le Heinzel vidám mosolya?
-Dehogy nem, csak nem tudom mikor. Várjál rám és majd megérkezem valamikor.
Heinzel már dörgölte a kezeit és elképzelte mekkorát fog hemperegni Matgóval. Margó meg „glancba” vágta magát és átsietett Swaigerhez a panzióba.
- Látom vendége van Swaiger ur mert láttam a parkolóban egy csoda járgányt.
- Jó az orrod Margó. Kiszagoltad te is a váratlan kuncsaftot.
- Dehogy is Swaiger ur. Ám ha a vendég kér szolgáltatást természetesen rendelkezésére állok.
- Azt tudom Margó. Majd szólok neki, hogy vannak extra szolgáltatásaink is.
- Sawiger ur ez a magáé dobott az asztalra egy százast Margó. Tudja a multkortól még tartoztam magának.
- Jól van Margó rendes lány vagy te mindég is tudtam. Majd nefélj szólok ha vendég akad.
- Margó elment és ürült, hogy ezt is lerendezte és reménykedni kezdett, hogy véget ért a hét szük esztendő és ismét felvirágzik az „ipar”.
Swaiger eltette a százast és tültött magának egy kupica konyakot. Alig emelte meg a poharát megállt a pultnál az ukrán vendég.
- Meggondoltam magamat. Még sem maradok itten. Ez egy világ vége tanya itt nincsen semmi sem. Adja vissza a százasomat amitz adtam.
- Sawiger hüledezett egy kicsitz és már szólásra kerekedett a szája de meggondolta. Hallott már éppen elég rémtörténetet az ukrán vendégek vehemenciájáról és ellenkezés nélkül visszadata a százast.
- Sajnálom uram ez nem nyaralóváros. Itt csak pihenni lehet. De ha legközelebb erre járna akkor térjen csak be ismét hát ha tudunk majd valamivel szolgálni magának ami majd itt is tartja egy vagy két éjszakára.
Az ukrán zsebretette a pénzt biccentett egyet a fejivel és kivonult a terepjárójához.
-Már el is ment, kérdezte Swaiger neje.
-El a fene egye meg, és elkérte a százast is.
-És oda adtad neki?
Miaz hogy, nem szeretnék bajba keveredni ilyenekkel éppen elég történetet hallottam már ezekkel kapcsolatban. De tudod mit nem baj. Pénzemnél vagyok. Megadtam az adósságomat és nem is került egy vasamba sem.
|
|
|
- január 14 2011 14:08:33
Kedves Avi Ben!
Megint csak egy igen jó, érdekes történetet olvastam. Mindenki jól járt, mindenki meg tudta adni egymásnak a tartozását.
Azt az egyet tartom furcsának (mert manapság nem igen jellemző ez az emberekre), hogy még meg sem kapták a tartozást, de azért felajánlották az újabb vételt (vagy szolgáltatást), anélkül, hogy tudták volna előre, hogy megkapják, ami őket illeti.
Sok esetben ez nem így van. De lehet, hogy csak a magyaroknál nem! Bécsben talál más a helyzet!!!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- január 14 2011 14:10:36
Avi!
Fantasztikus jót írtál, olyan jót derültem rajta!
gratulálok: Pircsi |
- január 14 2011 14:22:50
Örülök, hogy tetszett. és megtudtalak benneteket nevettetni. Az igazság az, hogy bárhol a világon az ilyen "visszatalált" pénzeket igyekeznek minél előbb visszaforgatni. Ez egyfajta babona mert sokszor van az, hogy azt mondják keresztet vethetek a pénzemre és ha még is viszontlátja igyekszik ujra megszabadulni tőle. |
- január 14 2011 16:09:57
Ismerős történet, egy hasonló változatát már olvastam valahol, csak jóval rövidebben. Tanulságos is, csak a mai világban már nem nagyon vannak ilyenek, akik igyekeznek megadni az adósságukat...
Szeretettel. Léna |
- január 14 2011 17:45:16
Nagyon jó, és nem is légből kapott mese. Hiszen valóban így működik a pénz. Most arra gondolok, ha valaki pénzt adna nekem, és én továbbadnén, vajon kitől juthatna vissza hozzám? Szeretettem kedes Avi az ízét a szavaidnak, a történet pergését, és a humorát is. No meg azt is, hogy mindenki rendes ember volt benne, ami manapság igen ritka. : 
Gatulálok írásodhoz!
Szeretettel: pipacs  |
- január 14 2011 22:32:51
Kedves Avi,
örömmel látlak, és olvastam ismét írásodat, amit ahányszor elolvasok, mindig találok benne valami újabb felfedezni valót.
Stílusod kedvelem, gondolatmeneted jól követhető.
Szeretettel gratulálok: MIla |
- január 19 2011 17:17:01
Na! Az Isten Áldja meg az Ötleted! Ezt kéne bevezetni a Magyar Gazdaságba. Rögvest talpra állna Nemzetünk, és nem a fejünkön, a tengernyi vizben!
! Más szemmel nézne ránk a Világ!
Gratulálok:Glica |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
