|
 Vendég: 7
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_
Hofi Gézától idézve, bár nem tuti, hogy pontos; "... szocialista, kapitalista, imperialista, lusta ..." rendszerbe születtem.
/Mellesleg gyûlölöm a politikát./
Akkor még szorgosan építették az országot, õseim is. Mert ha lassan is, de összegyûjtötték a rávalót. Külön család lettünk, már nem éltünk egymás hegyén-hátán. Hogy mennyit ástam 10 évesen az alapot, az a rengeteg gyökér és kavics.
Sok vályogház épült, de nekünk már jutott rendes tégla. Volt tiszta ruhánk, amit anyám tárcsás mosógéppel mosott, az udvaron szárította, és vas vasalóval simított.
Nem volt szükséges, hogy óvodába járjunk, mert igen sokan hancúroztunk együtt, odahaza. A nagycsoportba azért beírattak, közösségi élet tanulmányozása címen. Azután még egyszer visszamentem, mert az öcsköst beoltották, és nem tudott járni, hát hazavittem. Otthon az utcán játszottunk, meg a nádasban, meg padláson, fa tetején, rúgtuk a bõrt, bicikliztünk és cukros-vizeskenyeret ettünk. Ettünk a nagyi szilvalekvárjából, túrósbodagjából.
Sok hétvégén, családostul, barátostul kirándultunk a közeli dombokhoz, erdõkbe. Igazi édenkert volt. Sátor a völgyben, forrás a mélyben, ahonnan jégvizet vittünk a bográcsos pörkölt alá. Madarak, ibolya, zöld illatú levegõ. Télen szánkóztunk, fûcsomón s bokron át, le a tábortûzig. Egyszer, elégettünk egy faszánkót. Mint az állat, suhantunk lefelé, bukkanó, reccsenés, és vége, ripityára törött.
Szerintem, akkor a tél utolsó erõlködését is megégettük, mi meg felmelegedtünk.
Szabadok voltunk, kisdobosok és úttörõk.
Azután igazi szakmát lehetett tanulni, bentlakásos iskolában. Igen elevenek lehettünk, mert ma is emlegetnek öregedõ tanáraink. A közös találkozók könnyeket csalnak keserédes arcunkra, de nem probléma, csorogjanak.
Katona lettem, egy év meg egy fél. tök jó volt a határon járni, megtanultam fegyverrel a hazámra vigyázni.
Leszereltem és dolgozni mentem, mert ismét szükség volt rám. Álmodoztam a jövõrõl, hogy mi lesz, hogy lesz. Ház, autó, gyerek, szép ruha meg kaviár. Sok szép lány közül választottam egyet. Szerelmes lettem angyali érzésekkel, és még tovább álmodtam a jövõnket. A rendszerváltáskor megnõsültem, dolgoztunk és szerencsésen vállalkoztunk. Felépítettük vályogházunkat, lett autónk is, és fáradozunk az igazi boldogság elérésén.
Egyszer csak jött egy nagy robbanás, és vége lett sok mindennek. Kitört a XXI. század, most már 2000-rel kezdõdik halálunk dátuma.
|
|
|
- február 14 2008 17:47:51
Olyan szeretettel beszélsz a múltról- nekem is hasonló képeim vannak-színesek és édesek,- hogy újragyújtod a szívemben...mélyrõl törõ emlékek...istenem-istenem,de szépek...
A jelen ábrázolása sem kevésbé mélyenszántó gondolatok...rendkívül tetszik a felelõs-józan-aggódó érzésvilágod...a végsõ sor pesszimizmusáért kár... ...bizakodva várom a következõ prózádat,azt remélve messze-messze szállnak tõled-tõletek a "fekete felhõk"...sok szeretettel-sz.  |
- február 15 2008 06:54:24
Kedves Sancho!
Rövidke írásod olvasva elcsodálkoztam. Ugyanis egy csodálatosan hiteles kor kép tárult elém, a maga szépségeivel és nehézségeivel együtt. Ami meglepett az a konklúzió!
ami ugyan nincs konkrétan megfogalmazva, de ott bujkál minden sorban. emlékek emlék hátán és a legnehezebb idõk is pozitív érzéseket tükröznek. igen ha lassan is de volt Persprektíva.
Gratulálok remek cikkedhez!
Szeretettel: marica |
- február 15 2008 20:36:00
köszönöm |
- március 14 2008 11:27:39
Kedves Sancho!
Én is érzem még a vizes-cukros kenyér ízét a számban!
A kisgyermekkor gondtalan boldogsága de sokszor eszünkbe jut.
De aztán jönnek a dolgos hétköznapok.
Ezt a kis történetet - talán mondhatom így - sokan a magukénak is mondhatják, mert sokunk így élt gyermekkorában, ahogy azt itt leírtad.
Köszönöm, hogy olvashattam!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
Csak regisztrált tagok értékelhetnek
Jelentkezz be vagy regisztrálj
Még nem értékelték
|
|
|
Ma 2026. április 24. péntek,
György napja van.
Holnap Márk napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
