|
 Vendég: 108
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,210
|
|
_– Nézze, a középiskolai magyartanításnak nem az a feladata, hogy minden szerzőt megszerettessen, mert az úgyis lehetetlen. A feladat az, hogy a legfontosabbnak tartott szerzőket megismertesse a tanulókkal. Akkor beszéljük meg, hogy miért nem szereteti.
 N
NAGY DOMOKOS IMRE
AZ ÉRETTSÉGI
Marika némileg idegesen készülődött. Mert bármilyen jó tanuló is valaki, azért az érettségi az érettségi. De nem ez volt a fő oka idegességének. Hanem ez érettségi elnök személye. Az utolsó tanítási napon Osztályfőnökük, aki egyúttal a magyart és a történelmet is tanította, közölte velük, hogy ki az elnök. Elmondta, hogy egy néhány buszmegállónyira lévő középiskolában tanít, és a feleségének a kollégája. Aztán megmondta a nevét.
Marika azt hitte, rosszul hall. A legkedvesebb könyve írója! De valóban az! Aztán utána odament az Osztályfőnökéhez, és megkérdezte.
– Igen – válaszolta derűsen – valóban ő az. Az Igazgató úr is szeretné dedikáltatni vele az egyik könyvét.
Marika háromszor elővette és visszatette a regényt, de végülis betette a táskájába, ahol kényelmesen elfért az uzsonna, az üdítő, a számológép és a logarléc társaságában. Merthogy Marika szakközépiskolás volt, bár joggal meg lehetne kérdezni, hogy egy ilyen irodalmi érzékű leány hogyan került műszaki szakközépbe? De oda került é most ott van.
– Legföljebb nem veszem elő a könyvet, ha baj lesz – mondta magának, és kiviharzott, mert mint általában némi késéssel indult el.
*
Szerencséjére nem volt közlekedési probléma, így időben odaért. Az előzetes értekezlet már megkezdődött. Jaj, most mindenki szerette volna hallani, hogy mit mondanak odabent.
Éppen az elnök beszélt.
– Örvendetes, hogy egyetlen dolgozatra sem kell azt mondanom, hogy az osztályzattal nem értek egyet. Ugyan matekos kolléganőm szerint, aki volt szíves helyettem átnézni a dolgozatokat, némely esetben túl jószívűnek tűnt a javítás, ám nem annyira, hogy e miatt valami probléma merüljön föl. Tehát a jegyeket jóváhagyom.
A matematika tanár csendesen felsóhajtott.
– Magyarban viszont érdekes meglepetés ért.
Az Osztályfőnök, aki öléstermetű ember volt, szeretett volna összezsugorodni. De aztán rájött, hogy erre nincs szükség.
– Ugyanis – folytatta az Elnök – az egyik dolgozat írója – elkezdett keresgélni a dolgozatok között, majd elővette Marikáét – egészen váratlan és eredeti szempontból elemezte a megadott verset. Én először nem akartam elfogadni, de olyan világosan és érthetően magyarázta el felfogását, hogy meggyőzött.
Az Osztályfőnk felsóhajtott, és folyt az értekezlet tovább.
Végre behívták őket. Marika hátrább állt, és szemügyre vette az Elnököt, úgyis mint Írót. Nem volt rajta semmi különös. Olyan 170-175 centi magas, őszülő, kicsit hízásnak indult szemüveges férfi. De igazán semmi különleges nem látszott rajta. Közben az Elnök elmondta, hogy egyetlen dolgozattal sincs probléma, és ne féljenek, ő is éppen eleget vizsgázott életében, hogy megérő legyen, majd az Osztályfőnök ismertette a beosztást.
Ő a második csoportba került, s nyugodtan várta a sorát. Főleg amikor az első tárgyak után kezdtek kijönni az első csoportbeliek, és elmondtak, hogy az Elnöknek áldott türelme van, és hagyja, hogy ha kell, inkább az Osztályfőnök kérdezzen.
Aztán sor került őrájuk. Elsőnek a magyar tételeket húzta ki. S amikor az irodalomtételt megnézte, megállt benne az ütő. Kihúzta azt a tételt amit az érettségi összes tétele közül legkevésbé akart. Móricz Zsigmondot. Ez pillanatra felötlött benne, hogy visszaadja, de mielőtt végigszaladt volna rajta a gondolat, már mondta is be a számot. NEM! Nem ad vissza tételt. Ahogy lesz, úgy lesz.
Az Elnök azonban öreg róka volt a vizsgáztatásban, észrevette a rándulást a lány arcán.
„Te jó ég! – gondolta – ez úgy járhatott mint én…” (Leszámítva, hogy ő nem húzta, hanem kapta a tételt, ami ugye nem mindegy…)
Aztán ment tovább az érettségi a maga útján, mígnem Marikának ki kellett mennie a bizottság elé. Úgy érezte, hogy csak vánszorog, majd mentőötletként megkérdezte, hogy kezdheti-e a nyelvtannal.
Az Osztályfőnök éppen azt akarta mondani, hogy nem, de az Elnök megszólalt.
– Az Érettségi Szabályzat egyetlen pontja sem tiltja, hogy a jelölt válassza ki a sorrendet, csak megszokásból van irodalom– nyelvtan sorrend. tehát a jelölt kezdhet nyelvtannal.
Marika érezte, hogy ez az ember sejt valamit, én nem szeretné mégjobban nehezíteni a helyzetét.
A nyelvtan kiválóan sikerült. Mid az elméleti rész, mind az elemzés kifogástalanul sikerült, és szinte lubickoltak egy-egy elemzési részlet megbeszélésében.
Dehát csak eljött az irodalom. Az Elnök várakozóan nézett rá.
– Tanár Úr kérem – szakadt ki belőle – én NEM SZERETEM Móricz Zsigmondot…
A teremben megfagyott a levegő. Az Osztályfőnök és az Igazgató megint elkezdett összezsugorodni. Az Elnök levette a szemüvegét, és úgy nézett a lányra. Aztán megszólalt.
– Nézze, a középiskolai magyartanításnak nem az a feladata, hogy minden szerzőt megszerettessen, mert az úgyis lehetetlen. A feladat az, hogy a legfontosabbnak tartott szerzőket megismertesse a tanulókkal. Akkor beszéljük meg, hogy miért nem szereteti.
Marika egy percig hallgatott, és kikerekedett szemmel nézett az Elnökre, aki közben visszatette a szemüvegét, és így nem látszott a szeme. Az Osztályfőnök pedig érezte, hogy ha ez sikerül, aki az neki is dicsőségére válik, bár úgy vélte valójában semmi köze hozzá.
És Marika beszélni kezdett. Eleinte akadozva, később, az Elnök egy-egy segítő kérdéstől is biztatva – egyre folyamatosabban beszélt. Kiderült, hogy a kötelező olvasmányokon kívül már Móricz műveket is ismer. Hogy az Erdély-trilógia nőábrázolását az egész női nemre sértőnek érzi, hogy a Pipacsok a tengeren sokkal közelebb áll a szívéhez, mint a Légy jó mindhalálig, és hogy Nyilas Misi alakját nem érzi őszintének.
Végül befejezte.
– Remek – mondta az Elnök – ha így meg tudta védeni az igazát, az sokkal komolyabb teljesítmény, mintha undorodva bevágta volna a tankönyv szövegét.
Óriási halk sóhajok mindenütt a teremben, s az Elnök folytatta.
– Tudja, a nagyszüleim jóban voltak Móriczékkal, és édesanyámék sokszor játszottak együtt a Móricz-gyerekekkel. És bizony Móricz sokszor úgy bánt a családjával, a gyerekeivel is, mint basaparaszt a cselédjével.
Mellette az Osztályfőnök csak hallgatott, mert ez a rendhagyó irodalomóra neki is új volt. Az Elnök folytatta:
– Nyilas Misi alakját én is hazugnak éreztem sokáig. Ám én ismertem Csathó Kálmán bácsit, (sajnos a mai irodalmi kánon egészen mellőzi, pedig kiváló író volt), akii Debrecenben Móricz osztálytársa volt. Róla mintázta Orczyt. És bizony megtudtam tőle, hogy Móricz volt az osztály nyuszija.
Marika most már vidám arccal nézett Az Elnökre, aki befejezte:
– Nem csalódtam magában. Aki ilyen meggyőző érveléssel tudta bizonyítani igazát az írásbeliben, az itt sem okozhatott csalódást. Maga gondolkozik. Én, mint egykori lovasember egy sikerrel végrehajtott portyát érzek >A végek dicséretében<. Maga viszont számomra is meggyőzően kibontatta belőle egy reneszánsz katedrális vázát. Ez az igazi művészet, amikor különböző emberek számára mást és mást mond egy mű. De ne húzzuk az időt, köszönöm szépen, folytassuk az érettségit.
Marika a felelet után szédelegve ment ki a folyosóra, és maga sem akarta elhinni, ami történt. Aztán visszajött, és ment az érettségi a maga útján.
És lassan véget is ért.
A záróértekezleten az Elnök értékelt.
– Örvendetes, hogy senkinek sem kellett póttételt adni. És volt három olyan teljesítmény, ami külön dicséretet érdemel. Kérem az értekezlet hozzájárulását.
Érthetően mindenki helyeselt. Az Elnök az Igazgatóhoz fordult:
– Nálunk az a szokás, hogy ilyenkor erről az érintettek oklevelet kapnak. Megoldható?
Persze, hogy megoldható volt.
Aztán az Osztályfőnök behívta az osztályt az eredményhirdetésre. Az Elnök néhány záró mondatot mondott, nem akarván húzni az időt.
– … és nagyon örültem, hogy néhány egészen kiváló feleletet is hallhattunk.
Végignézett az immár >érett< osztályon és egy pillanatra megállt a szeme Marikán, aki elpirult.
Utána az Osztályfőnök felolvasta a jegyeket, s a vizsgázók egyenként kijöttek, hogy átvegyék a bizonyítványt. Az Elnök adta át, és mindenkivel kezet fogott.. Amikor Marika kijött a bizonyítványért, az Elnök megszólalt:
– Aki ilyen nehéz helyzetből ilyen gyönyörűen kivágja magát, az dicsérettel érett – és átadott egy oklevelet.
*
Amikor asz utolsó vizsgázó is megkapta bizonyítványát, az Elnök megszólalt:
– Az érettségi hivatalos része végetért. Mindenkinek sok szerencsét kívánok az életben.
És leült, mert a testület több tagja is dedikációs szándékkal közeledett feléje, könyvet szorongatva a kezében. Marika odaállt a sor végére. Amikor odaért, az Elnök (illetve Szerző) ránézett:
– Mit is írjak magának? – mosolygott. Aztán elkezdte:
„… Máriának, amikor dicsérettel érettségizett magyarból. Dr. Nagy Domokos Imre”
(Budapest-Sasad, 2011. február 1.)
|
|
|
- február 02 2011 06:55:51
már nagyon vártam ezt a novellát! 
amikor megláttam, rögtön rávettettem magam, hogy elolvassam! karakán fiatal lány volt ez a Marika nem sokan mernek így kiállni a véleményük mellett és nem sokan tudják így összeszedni a gondolataikat, miután olyan tételt húztak, amit a legkevésbé akartak... nagyon tetszett. Marikával ismét végig éltem a saját román szóbelim izgalmát. hasonló volt az itt leírtakhoz. esetleg egyszer én is írok belõle egy novellát  csak annak nem lenne ilyen szépen ívelõ befejezése, mert az elnök cseppet sem hasonlított hozzád! azóta meg már számtalan szóbelin és írásbelin vagyok túl, sõt! legalább ennyi gyakorlati vizsgán is. a karakterek azonban nem változnak: van a kedves igazságos, az ellenszenves igazságos, a kedves igazságtalan és az ellenszenves igazságtalan. ez az, ami állandó! megihlettél! köszönöm! |
- február 02 2011 07:39:01
A Vizsgákon mindig történik valami...csoda! Jut eszembe a sajátom: Mester vizsgáztam: Szabás-varrás...a tételek között, három szakmai kérdés volt, ami a púpos emberre vonatkozott. Mentő kérdésként mind kihúztam. Az Elnökség részéről a következő javaslatot kaptam: "Küldje, másik varrónőhöz!" Mindenki nevetett, remek hangulat kerekedett. Én pedig Oklevelet kaptam!
Köszönöm ezt az Irásod:Glica |
- február 02 2011 12:38:53
Tanári pályádon bizonyára sok érdekes dolog történhetett.
Tanítványaid biztosan szeretek, ha ilyen humánus voltál.
Nem ismerted véletlenül Schulek Mátyást? engem ő tanított a Szent László Gimnáziumban, majd a Deák téri Református Gimnázium igazgatója volt.
Karaktereddel őt juttattad eszembe.
Szeretettel Joli |
- február 02 2011 17:10:40
Na ez nem semmi Imre!
Mindent gondoltam rólad csak azt nem, hogy tanárember vagy. Fantasztikusan jól irtad le ezut a történetet végig mozgalmas és gördülékeny. Azt hiszem ez az eset mind a mai napig fel van irva valahová mert sajnos szerintem ez az eset olyan ritka mint a fehér holló. A legtöbb vizsgáztató vaskalapos ragaszkod az irott szöveghez vagy a saját igazát akarja hallani ami lehet, hogy nem is jó. Most lehet, hogy sokan megfognak sértődni: az érettségi egyben egy olyan valami amit a diáknak azért kell megcsinálnia, hogy egyben "kezesbárány" is legyen az életben. Mert az életben szinte naponta kell vizsgáznia és nem mindenütt türik el az egyéni véleményt |
- február 03 2011 10:06:07
Remek írást olvastam Tőled, Domokos! Végigéltem Marika izgalmát, és bevallom, az Elnökét is. Mindketten jeleste vizsgáztak nálam! Gratulációm!
Kiadatlan önéletrajzi írásomban is szerepelnek hasonló dolgok, igaz, ilyen részletességgel nem, elemeztem ki egyetlen esetet sem. Talán érdemes lenne. Novellád hatására lehet újra átnézem.
Üdv. Feri |
- február 03 2011 10:59:41
Drága Imre!
Nagyon emberi történet, és ritka. Tudod ez hiányzik a tanárok többségéből manapság, bár akkor tájt sem volt jellemző azt értékelni, amit a diák tud, és szeret. Érettségin pedig pláne...
Külön öröm számomra, hogy a Pipacsok a tengeren kisregényt is említette(d). 
Szeretettel: pipacs |
- február 03 2011 18:17:51
Remek történet! Sok ilyen érettségi elnökre lenne szükség, mert kevesen fogadják el a különvéleményt. Ha annak idején, én azt mondtam volna, hogy nem szeretem Adyt.... Nyilván akik rajonganak Érte, nem értik. Hozzám nem áll közel, de megvan régi kiadásban az "Ady összes" és olvasom. Írásod emberi oldala ragadott meg leginkább az elnököt illetően, hogy a vizsgázó lány rezdüléséből rájött, hogy mi játszódhat le a lányban. Ez rendkívül jó pedagógusra vall.
Szeretettel gratulálok mindkettőhöz: Tara |
- február 04 2011 15:11:49
Kedves Imre,
gratulálok az írásodhoz és az emberségedhez, amilyen voltál a vizsgán, kár, hogy én nem fogtam ki ilyen embert anno...
Szeretettel. Léna |
- február 05 2011 21:21:51
Köszi a hozászólásokat!
Tudjátok, nekem egy különlegesen rosszindulatú elnököm volt az érettségin. 1958 - ugye a legveszélyesebb évfolyam, az 1956-ban tizenhatévesek érettségiztek. Én a legjobb magyaros 4-es lettem, úgy hogy írásbeli 5, nyelvtan 5, irodalom 2. Tudniillik olyan tételt [b]kaptam[/b], ami eredetileg nem volt az érettségi tételek között, az elnök erőltette be utólag, amikor már nem lehetett minket értesíteni.
Ekkor megfogadtam, hogy én nem ilyen elnok leszek, ha megadatik nekem. És megadatott.
Egyébként az iwiwen számos volt tanítványom "felfedezett".
üdv NDI |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 21. csütörtök,
Olivér napja van.
Holnap Cecília napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
