|
 Vendég: 11
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,222
|
|
_Józsi végre a sarkára áll, és Tamásnak leesik az álla... no, nem igazából, csak úgy képletesen.
 N
(Avagy: Magad uram, ha szolgád nincsen!)
Józsit lehívatták az igazgatósági ülésre. Az elnök kíváncsi volt az előterjesztésben leírtak részleteire. Ugyanis az előkészített anyag, a felvezetett folyamatban nem csak az eltéréseket mutatta be, de az eltérés megszűntetésére is meghatározta a beavatkozás helyét, idejét és a várható hatást Józsi grafikonok segítségével jelezte. Mikor befejezte rögtönzött kis előadását, az elnök megköszönte gondos munkáját. A vezérigazgató láthatóan büszke volt munkatársára, habár Józsin érezhető volt egy kis feszültség, de a végére már teljesen felszabadult. Mielőtt a határozatot meghozták volna, többször hivatkoztak a Józsi által elmondottakra, ami növelte magabiztosságát.
A helyzet fontossága és az elhangzott elismerések Józsiban elindították azt a folyamatot, amelytől az ember érezheti magát valakinek. Olyannak, akinek munkájára lehet támaszkodni.
A szabadságról először az új munkatárs, Tamás jött vissza, aztán másnap a többiek, mind. A reggeli üdvözlések közepette az új vezér hívatta az osztályvezetőt, így Józsi nem tudott beszámolni neki a történtekről. Mikor visszajött, szólt Józsinak, hogy menjen be hozzá.
A többiek nem tudták mire vélni a dolgot, és annál nagyobb volt az elképedésük, amikor nyílt az ajtó és ezt hallották:
- Józsikám! Mégegyszer köszönöm a helytállásodat! – és látták amint Józsival lekezelt a főnök.
Kisvártatva hívatta Tamást, aki tizenöt percnyi bent tartózkodás után gondterhelt ábrázattal jött ki. Ide-oda rakosgatta az asztalon az iratokat. Láthatóan az időt töltve várt valamire. Mikor a főnök végre kiment az irodából, odalépett Józsihoz.
- Figyelj Józsi! Van itt egy gond. Elő tudnám szedni az előző adatokat, de te biztosan tudod fejből is. Délutánra el kell készítenem.
Józsi ránézett és meglátta azt, amire eddig sohasem figyelt. Az arc nyájas kifejezést formált, alatta azonban, egy álnok, kajánul vigyorgó pofát látott, aki a biztos segítség tudatában fölényes és lenéző volt.
- Hát, ha elő tudnád venni, vedd elő! – mondta tárgyilagos egyszerűséggel. – Most sajnos én sem érek rá! – azzal felmarkolt egy köteg iratot és ő is kivonult az irodából.
Tamás elképedve bámult utána és rögtön tudta, többé nem használhatja fel Józsi tudását saját céljainak elérésére. És talán jó lesz ezek után a Józsival kapcsolatos kijelentéseire is ügyelni…
(vége) |
|
|
- február 07 2011 20:58:21
Nagyon tetszik ez a történeted, kedves Anna a tanulságaival. Örülök, hogy Józsi végre a sarkára állt. Várom a folytatást!
Szeretettel ölellek: Tara |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2026. április 18. szombat,
Andrea napja van.
Holnap Emma napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
Üdv!
