|
 Vendég: 22
Nincs Online tag
Regisztráltak: 2,211
|
|
_ MM
Torma Zsuzsanna: Tavaszi előzetes
A falut átszelve és elhagyva a Kapos-folyó hídjához értünk, a kövesút csak addig tartott. A hidat elhagyva rátértünk a földútra. Innen három irányba ágazik el az út, amelyeken továbbhaladva a völgyet felváltó dombokra lehet eljutni.
A mi szőlőnkhöz és hétvégi kis bungalónkhoz a középső úton kell továbbmenni. Még szerencse, hogy egymás mellett két út is vezet: az egyik felől égerfás, a másik felől akáccal benőtt területen. Az alsó utat a nagy traktorkerekek tönkretették, olyan nagy vájatok vannak benne, hogy biciklivel nem lehet közlekedni. A mellette lévő felső, az erdő mellett közvetlen vezető úton tudunk csak továbbmenni, de elég nehézkesen, mert az utat innen és túl behálózzák az erdei szeder tüskés ágai. Az telepített égerfa-erdő fái között még kevés az aljnövényzet, és az út mellett haladó kis patakocska mellett még nem sárgállnak a gólyahírek. De odaképzelem őket.
Jobb felől, az akácfák alatt zöld színben pompázik a borostyán, a „télizöld”, ahogy mifelénk mondják. Ennek e leveleit szoktuk régen a hóvirágcsokor mellé kötözni. Akkoriban a hóvirág még nem volt védett, és főleg a nyugdíjas asszonyok mentek kora tavasszal az erdőre hóvirágot gyűjteni, amit aztán eladtak a piacon.
Kelet felől az erdő fái közé beleskelődő napsugaraktól kifényesedtek a télizöld levelek, felolvadva rajtuk az este rájuk hullott, reggelre fagyossá vált harmat. Úgy mosolyognak a napsütésben, mintha eső áztatta volna őket.
A berkest elhagyva emelkedőn visz tovább az út, szerencsére még a horhóban nem olvadt fel a fagyos föld, így a biciklikerekek sem merülnek a sárba. A horhó bal oldalán, főleg a domb felé közelítve már látok imitt-amott hóvirágokat, ahogy az avar alól kidugták fehér bimbóikat, de olyan is van, amelyik már teljesen kibújt. A több napja tartó langyos nappalok előcsalogatták őket. Egyikre-másikra kisebb ág esett, azokat elszedem a még kibújni készülő bimbók útjából.
A horhó véget ér, ahogy a dombra felérünk, bal felől az egyik ház drótos kerítéssel körülvett udvarán ugatni kezd a németjuhász kutya. Láncra van kikötve, de elkerítették az udvart, mert volt olyan eset, hogy elszakította a láncát és az arra haladók nem mertek továbbmenni- A kutya hangos csaholásával már előre jelezte, hogy az ott az ő felségterülete. Én is jártam egyszer úgy, hogy éppen amikor odaértem, ott magasodott előttem az alakja az út bal partján és hangosan ugatott le rám, attól féltem, hogy rám ugrik. Visszamentem két pincével lejjebb és az ott munkálkodó szomszédok segítségét kellett kérnem, hogy tereljék el a kutya figyelmét, míg én továbbmegyek az úton felfelé.
Most is, mint mindig, ugatásba kezdett a kutya, de már rájöttem, ha többször elismétlem neki, hogy:
- „Okos kutya, leül!” -, akkor utána nem ugat olyan veszettül. Ahogy továbbhaladunk, a kutya is elhallgat, mi meg odaérünk hamarosan a kis telkünkre. Az út mellett bal felől a szőlőnk, az út jobb oldalán pedig a gyümölcsösünk és kertünk terül el, rajta a borospincével és a kis cementforgács lapokból épített kis házunkkal. A ház jobb oldalán ott magaslik a nyírfa, bal felől pedig mogyoróbokrok veszik körül. A gyümölcsfák kopasz ágain ott ugrándoznak a kis madárkáink, nekik a párom etetőket rakott ki, és onnan lakmároznak a napraforgómagokból. Nyár végén még ott röpdöstek a veteményeskert szélében a napraforgók tányérjain, amikor már feketére értek a magjaik. Ott csicseregtek a fülembe, amíg én a krumplit szedtem ki a földből, és beszélgettem hozzájuk. Sajnos, nem tudom, milyen fajta madarak ezek, sárga a hasuk és hosszú, hegyes farktolluk van.
A pincéből felszedtünk fél zsákra való krumplit, amit majd én a biciklimen hazaviszek. Utána elkísértem páromat oda, ahol az erdőt ritkítja. Az utat odafelé gyalogszerrel tettük meg. Arrafelé nem láttam egyetlen hóvirágtövet sem, de néhány páfránybokrot igen, amelyeknek tavalyi levelei most elterülve hevertek az avaron, de még félik zöldek voltak. A fagy nem okozott bennük olyan nagy kárt, hogy egészen elfagytak volna. Nem hiába nevezték el ezt a dombot „Párfányosnak”. Párom végigvezetett az erdőn és megmutatta a farakásokat, lehetett látni, hogy mennyi sokat dolgozott, amióta kijárt az erdőre. Otthagyva őt, visszaballagtam a nap sugarainak hatására már felengedett erdei úton, és a kis házikónk felé vettem az irányt. Visszaérve még összegyűjtöttem a nyírfáról a szél által leszakajtott és a mogyoróbokrokról levagdosott ágakat. A pampafüvet ősszel nem kötöttem össze, a szél jól összeborzolta, ahogy az idő jobbra fordul, össze kell gereblyéznem és március-áprilisban vissza kell nyírnom őket. A szomszédos telken még a kukoricát sem szedték le, annak egy részét a vadak már lemorzsolták, sok helyen csak a barna kukoricacsutkák kandikálnak ki a csuhé alól. A szél is megtette a dolgát, sok száraz kukoricalevelet sodort a gyümölcsösünkbe, azt is majd gereblyézhetem. Lesz itt munka bőven, csak legyen már olyan az idő, akkor egyfolytában lehet már dolgozni!
A macska, amelyik nyaranta minden hétvégén megjelent a kis házunk udvarán, most is előkerül, és várja, hogy ennivalót kapjon, közben a lábamhoz dörgölőzik, hogy megsimogassam.
- Jaj, kiscicám, elfelejtettem ennivalót hozni neked, majd fogsz egeret és nem maradsz éhes! – mondtam a macskának.
- Majd legközelebb, ha jövök, talán nem felejtem el.
A pincéből felszedett krumplit a nylonzsákban a bicikli hátuljára kötöttem és elindultam a dombról lefelé a már eléggé felolvadt földúton. Mire a horhót elhagytam és az erdő aljába értem, a biciklikerekek már alig fordultak, a sárhányók alja teljesen tele lett sárral. Kerestem egy erősebb fadarabot és kipiszkáltam vele a sarat a sárhányó alól, amennyire tudtam. A Kapos-folyón átvezető híd előtt már fel tudtam ülni a biciklire, s ahogy kerekeztem a sárcsomók még közben is potyogtak le róla.
A cipőm is olyan sáros lett, hogy a bolt előtt toppantottam a lábaimmal néhányszor, hogy a felesleges sár lehulljon róla. De még így is annyira sáros volt a cipőm széle, hogy csak félve mertem a boltba bemenni, nehogy sárdarabokat hagyjak magam után.
Hazaérve aztán még kicsit piszkálgattam a sarat a bicikliről. A maradékot majd akkor szedem le róla, ha egy kicsit megszikkadt.
Megvolt az első tavasz előtti sétám a „hegyre”, mert mifelénk csak így mondják: „megyünk a hegyre”, vagy „megyünk a szőlőbe”, de van, aki úgy mondja: „megyünk a birtokra”.
A mi két telkünk nagybirtoknak nemigen mondható, de vannak olyan szőlősgazdák, telektulajdonosok, akik több hektárt is magukénak mondhatnak. Vannak, akiknek több erdejük is van több helyen. Egyik ilyen erdő az, amit most a párom elvállalt ritkításra. A munka az övé, a kivágott fán meg osztoznak a tulajdonossal.
Ha tehetném, ott fent a dombtetőn építtetnék egy nagy-nagy házat, vagy kastélyt és az utat is megcsináltatnám. Öreg korunkban ott békében ellennénk, dolgoznánk és pihennénk. Milyen jó is lenne! Dombtetőn születtem, csak jó-néhány kilométerrel messzebb innen, de nem bánnám, ha az életemet ezen a dombtetőn fejezhetném be. Ülnék a nyírfa mellett, a kisházunk előtti, fából készült asztalnál a padon, és hallgatnám a madarak csicsergését, az erdőből áradó méhek dongását, miközben azok egyik akácvirágról a másikra szállnak. Tüdőm beszívná az akácok, később a hársak virágainak illatát. Úgy érezhetném magam, mintha a Mennyországban lennék.
Torma Zsuzsanna
2011. február 8.
|
|
|
- február 08 2011 17:25:10
Zsuzsanna- Végre én is ellátogattam Hozzád, és nyakig saras lettem! De üsse kavics, kit érdekel!
Gyönyörű napunk volt.
Szeretettel:Glica |
- február 08 2011 19:32:34
Köszönöm, kedves Katalin!
Valóban kellemes volt a kirándulás kerékpárral és "gyalogában" is!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
 |
- február 09 2011 11:29:08
Borostyán, hóvirág, pampafű, páfrányos... dombok és hársak.
Nekem ennél több nem is kellene.
Kedves Zsu!
Szívesen barangoltam veled egy csöppet.
pipacs |
- február 09 2011 13:48:21
Kedves Zsu!
Hét ágra süt a nap, s olyan jól esett Veled ez a séta, hogy el sem tudom mondani. Szép, látható képekkel írtál, teljes volt az illúzió. Köszönöm szépen. Még a kedvem is jobb.
Szeretettel: Tara |
- február 09 2011 14:55:32
Kedves Pipacs és Tara!
Örülök, hogy Nektek is tetszett írásom, köszönöm, hogy itt jártatok. A mai napon ismét ellátogattam párommal az erdőre, és segítettem fát összerakni neki a kifürészelés után. Ma jobban el is fáradtam. De nem bánom, ha ilyen szép időben dolgozhatom, hiszen egész nap süt a Napocska!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 10 2011 16:10:56
Kedves Zsuzsanna
Nagy-nagy szeretettel olvastam írásod, és ebből újra kiviláglik végtelen természet szereteted és érzékenységed a külvilág felé...rendkívül autentikusan mutatod meg a dolgos , szorgalmas ,tisztességes emberek hétköznapjait úgy, hogy a fáradozás, a küzdelem mellett annak szépségére és értékére is rálátást engedsz...az a fajta természetesség, ami árad soraidból, mindíg elnyeri tetszésemet...
Szeretettel ölellek és egy másik írásodban olvastam,hogy nyugdíjas lettél,- amihez nagyon-nagyon jó egészséget és tevékeny, örömökben bővelkedő, hosszú életet kívánok Neked!
szí. |
- február 10 2011 20:46:25
visszajövök, ma már kírtam, minden erőmet! |
- február 11 2011 13:15:39
Kedves Szoszircsi!
Nagyon örülök, hogy Te is idelátogattál és olvastad szerény kis írásomat, ami a dolgos hétköznapokról szól. Én, mint egyszerű kis emberi teremtmény, a természet szépségére nap, mint nap rá tudok csodálkozni.
Köszönöm kedves szavaidat, jókívánságaidat nyugdíjas éveimre vonatkozóan, még nem kaptam meg a határozatot a nyugdíjazásomról, erre várok.
Munkát mindig találok, nem is kell keresni, csak beosztani, hogy mikor mi a teendő!
Köszönöm!
Üdv.: Torma Zsuzsanna
|
- február 11 2011 13:17:01
Kedves István!
Rendben, gyere vissza. Megértem, hogy Te is elfoglalt vagy. Sokat írsz és sokat olvasol is. Én sem tudok mindig mindenütt jelen lenni, ezt biztosan sokan észreveszik, s úgy látom, utólag sem tudom a lemaradásokat pótolni, annyi sok az olvasnivalóm két irodalmi portálon!
Üdvözletem Neked is!
Torma Zsuzsanna
|
- február 11 2011 22:58:25
Még szerencse, hogy csak ideát keresed a mennyet, hiszen fiatal vagy!
Lévén, hogy már akenyerem javát biztosan megettem, tudomásul veszem, hogy csak az első száz év nehéz!
Nekem is van öreghegyi telkem, és volt a ház mellett is - na, addig voltam egészséges, amíg odakint dolgoztam.
Olyan elvenen megírtad, hogyha nem lenne félúton a mérges kutya, kimennék egy kis egészséges krumplit lopni a picédből 
Hú, de vágyik mindenki a tavaszra, süt belőled is!
Nekem a tavasz csak a szerelmet jelentheti - a szabad levegőt kevésbé..
Fülledt ágyamban nem a lelki kórság, de a finom erotika lakik - OLYKOR 
JÓ VOLT OLVASGATNI! |
|
|
| Hozzászólást csak bejelentkezés után küldhetsz
|
|
|
Ma 2024. november 25. hétfő,
Katalin napja van.
Holnap Virág napja lesz. |
|
Üzenet küldéséhez be kell jelentkezni
|
|
